A személyes véleményem az, hogy a legnagyobb probléma nem az emberekkel van hanem a társadalommal amelyben mindannyian szocializálódtunk. Sajnos minél jobban megérti valaki, hogy hogyan működik a társadalom annál jobban gyűlölni kezdi azt és undorodik tőle. Sajnos a társadalmunk a hatalomra épül és mindenki ennek a rendszernek a mozgatórugója. Mi emberek képesek vagyunk mindent feladni a hatalom és a pénz oltárán. És hihetetlenül rossz érzés beletörődni abba, hogy ilyen a világunk. Pont azért mert mi ennél egy sokkal jobb világot is képesek lennénk létrehozni, ha elkezdenének erkölcsileg is fejlődni és nem csak technológiailag. És az a baj, hogy nem számít néha, hogy mennyire hiszünk valamiben, attól még a valóság van hogy különbözik. Ahogy egyre fejlettebbé válunk és egyre kényelmesebb az életünk, sajnos napról napra fokozatosan ösztönlénnyekké válunk. Egyre több ember van akinek kimerül abban az élete, hogy legyen kaja, legyen pia, lehessen hétvégente bulizni meg legyen kivel lefeküdni.
És ennyi.
Nem a kikapcsolódással van a bajom, mert az is fontos. Csak az a baj, hogy az emberek nagy része semmi produktívat nem csinál. Lenyomják a kötelező időt a munkában/suliba és utánna valami agyhalott tevékenységgel elpazarolják az egész életüket. És az a szomorú hogy az emberek többségének ez bőven elég. Mi ez, ha nem az állatias életmód megtestesülése?
Persze az állatoktól eredünk mi is, ha úgy vesszük, nekünk is ugyanúgy megvannak az ösztöneink, de ezzel együtt intelligens lények is vagyunk.
A mi dolgunk a racionális gondolkodás, de ezzel együtt az is hogy átadjuk magunkat az érzelmeinknek. Ha valaki ezt kérdezné hogy mit is jelent embernek lenni, akkor azt úgy lehetne meghatározni, hogy az emberi létnek két oldala van.
Az egyik a már már érzelem mentes mód a gondolkodásra, a másik pedig az érzelmek példátlan mélységgel való megélése. Egyik állatnak sincsenek olyan mély érzelmei mint nekünk, és nincs olyan faj ami akár megközelítené a mi átlagos intelligencia szintünket. Ezek tények. És ezek tények miatt kellene foggal körömmel harcolni az ellen, hogy ne váljunk ösztönlényekké.
Az egyik legnagyobb hiba, amit elkövetünk az életben, hogy elfejtjük mennyire befolyásolják a tetteink az embereket körülöttünk.
Boldoggá tesz az, hogy te tenni akarsz valamit a környezetünkért, mert hidd el ezaz érzés már nagyon sok emberből kiveszett.
(I see humans but, no humanity.)
Magunkkal kell megelégednünk elsősorban. Saját magunkból induljunk ki, ha mi óvjuk a környezetet, akkor az körülöttünk is megváltozik, csak így lehet a világot is megváltoztatni apránként. Miért másoktól várjuk el, hogy jobbak legyenek, ha mi nem teszünk meg mindent? Ez mindenkinek a saját egyéni útja, abban kell eleget tenni és nem kell másokkal foglalakozni.