Egyre gyakrabban érzem, hogy bizonytalan vagyok, és a legrosszabb hogy ehhez gyávaság társul. A legtöbb ember azt gondolja, hogy a bizonytalanságot az önbizalomhiány táplálja. Hatalmas tévedés. A meghozott döntések után könnyen cselekszik az ember, de néha nagyon hosszú az ódáig vezető út. És eljutunk arra pontra, hogy nincsen jó vagy rossz döntés, mert az élet nem egy sakk tábla, nincsenek végletek, mindennek megvan a maga jó és a rossz oldala. Csupán akkor hibázhatunk ha nem lépünk a választás útjára. És ha abba a helyzetbe kerülünk, hogy döntenünk kell de nincs hozzá erőnk, akkor a választáskényszer súlya a vállainkra feszül és belülről emészti fel a testünket.
A görög mitológia híres alakja Atlas. Atlas egy titán, aki az istenekkel vívott háborúban alulmaradt, ezért Zeusz arra kárhoztatták hogy vállán viselje az égbolt súlyát az idők végezetéig. Ha nem lépünk ki a komfortzónánkból, ha nem mondjuk el másoknak amit szeretnénk,ha nem tesszük meg amit elterveztünk, ha elfolytjuk a gondolatinkat, és nem hozzuk meg a döntést, akkor mi is érezhetjük vállainkon Atlas terhét. És az egészben nem az iszonyú teher a legrosszabb ami begörbíti a hátunkat és a térdeinket. A legrosszabb az, hogy elviselhetjük a terhet, együtt élhetünk vele, hozzászokhatunk, elvégre az égbolt sem hullik fejünkre. Atlas egyszer átadta a terhét pár órára Herkulesnek. Herkules azonban nem akarta Atlas helyette tartani az égboltot, ezért egy csellel sikerült rávenne Atlas-t hogy vegye vissza tőle. Hiába ruházzuk át a terhünket másra, nem szabadulhatunk meg tőle sohasem. De ránk ezt nem Zeusz rótta büntetésül, hanem a bizonytalanságunk hozta létre. Szerencsésebb helyzetben vagyunk Atlas-nál, mi letehetjük és meg is szüntethetjük a súlyt ami a szívünkre nehezedik. Csupán annyit kell tennünk, hogy becsukjuk a szemünket, eldöntjük, hogy véghez visszük a céljainkat, és nem állíthat meg minket senki sem, még egy Olümposzi Isten sem. És mikor újból kinyitjuk a szemünket, olyan tűz fog égni a pupillánk sötétjében, ami elpusztít minden akadályt. Ezt tartsd észben, zúzd porrá az égboltot, mielőtt a földre zuhansz a súlyától. Csak a terhétől szabadult ember a szabad ember.