Zsáner: Romantikus

Leírás:

„Viktor Kozsemjakin visszatér az Egyesült Államokból Oroszországba, Jekatyerinburgba harminc év után. Bár boldog, hogy újra otthon lehet, Viktor tudja, hogy nem csak húgának kell felelnie az évtizedekkel korábban elkövetett hibáiért, hanem annak az embernek is, aki miatt annak idején nyugatra szökött..."

Írónkat MasenkaNikolayevna néven találjuk meg a Wattpadon. Tudom, tudom, ez már sorozatban a sokadik romantikus zsánerű történet, de mit tegyek, ha a nagy számok törvénye miatt ebből több normális sztorit találni a felületen. Jó hír, hogy kezdek kifogyni az előre betárazott regényekből/novellákból, így lassanként kénytelen leszek elolvasni újakat is.

Na, de lássuk, mit is hoztam erre a hétre, miről szól ez a novella:

Tehát Viktor hazaruccant egy laza harminc év után Amerikából Oroszországba. Mivel annak idején nem jól megfontolt tervvel, és hosszas könnyes búcsú után hagyta el szülővárosát, ezért az otthoniak egy kicsit neheztelnek rá. Az édes-borús nosztalgiázás közben egyre több dolog derül ki a múltról mind Viktor, mind a többi szereplő, mind az olvasó számára, ami egyre bonyolultabbá, és fájdalmasabbá teszi ezt a történetet. Mindjárt elsőre az, hogy míg Viktor új otthonában, Amerikában boldog házasságban él feleségével, akivel teljes harmóniában nevelik gyermekeiket, addig a férfi annak idején szerelme miatt hagyta el az országot, akit Valentyinek hívnak (igen, ez Oroszországban is férfi név).

Mi történik, ha az ember belefut a régi szerelmébe, míg otthon várja az új? Mi kényszeríthet valakit arra, hogy elhagyja azt, aki a legfontosabb az életében? Hogy jutalmazták régen a szovjetek a dezertőrök családtagjait? Mit mondhat az ember harminc év után a rég nem látott húgának, és egykori kedvesének?

Bár a helyszínválasztás meglepő lehet, természetesen Masenyka nem úgy választotta, hogy csukott szemmel megforgatta az asztali világítós földgömböt, majd rábökött egy pontra. Írónőnk éppenséggel cserediákként tanult Oroszországban, és hogy-hogy nem, éppen Jekatyerinburgban. Emiatt a város hangulatát nagyon erősen érezni olvasás közben, a leírások (természetesen) hitelesek, a karakterek élete, mind a jelenkori helyzetük, mind a szovjet idők megjelenítése is nagyon jó.

Biztos sokaknak feltűnt, hogy eddig az összes ajánlott történet magyar helyszínen játszódik, és ez most nem.

Sokan nem szeretik a hazai helyszínes sztorikat. Ennek, véleményem szerint, az az egyszerű háttérmagyarázata, hogy borzasztóan sok popkultúrális mű (filmek, sorozatok,könyvek, zeneszámok) érkezik hozzánk angol nyelven (főleg a tengeren túlról). Egyszerűen jobban hozzászokik a fülünk (szemünk) egy Johnhoz, mint egy Jánoshoz. Hogy miért van ez így, annak rengeteg oka lehet, de ezt most nem én fogom kifejteni, akinek van ezzel kapcsolatban bármi gondolata, nyugodtan megírhatja kommentben.
A lényeg, hogy soha nem fog valaki olyan hangulatosan és hitelesen írni egy helyszínről, ahol még nem járt, mint egy olyanról, ahol már volt alkalma megfordulni.