'Kedvellek.'

Ejtette ki a szavakat.

Halovány mosolyt csalt az arcomra, majd lehajtva a fejem lehunytam a szemeimet.

Ő nem beszél.

Csak, ha komolyan gondolja.

Percek óta nem mozdult, hezitálva méregette a fehér szobrot a fehér teremben a kopott széken ülve.

Megmerevedett, mikor kicsit megmozdultam.

Tartott tőlem.

De mégis közel lépett lelkileg.

'Én is téged.'

Formáltam a szavakat.

Zavartan fordult el, majd zárta ki a világot, s csak egy dolgot keresett.

A vörös temperát.