tizenkettő
Találtam egy grafitos üzenetet a rajztáblámba vésve.
Szürke volt és elvonatkoztató, mégis elolvastam.
'Ki vagy te?'
Állt rajta azokkal a jellemtelen, flegma betűkkel, mik felháborodást keltettek bennem.
'A tábla tulajdonosa.'
Írtam közömbösen alá, s visszasüllyesztettem a polcra.
Ma nem volt kedvem festeni.
Elfogyott a vörös temperám, és maga a sápatag alak sem bukkant fel elveszett stílusában a tetőtéri teremben.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top