Sápadt karja az enyém felé lendült, s lassan, bizonytalanul végigvezette rajta hosszú, kecses ujjait, megállapodva a csuklómon.

Tekintetemmel feszülten figyeltem, felpillantva az arcára ugyanolyan zavartan nézett rám vissza, mint mikor egymáshoz nyomódott a lábunk.

De nem mozdult el.
Másodszorra sem.

'Hideg a kezed.'

Mondta merev-egyenes tartással ülve előttem.

Kerülte a tekintetem.

'Kicsit kimerültem, azért.'

Válaszoltam, de úgy éreztem bőröm lángol az érintése alatt.

Az övé is hűvös volt. Távolságtartó.

De mégis közel.

Ma nem tudott festeni és ezért rosszul éreztem magam.

'Sajnálom.'

Suttogtam rekedt hangon. Végre mutatott valami érzelmet. Felém nézett, s gyengéden megszorította a karom.