Gabe

Leo csörömpölésére ébredtem. Fejemet a párnának szorítottam, mégsem tompult a ricsaj. A szemhéjamat erősen összeszorítva vártam, hogy abbahagyja, de csak azért sem fejezte be.

– Hangosabban, légyszi! – kiáltottam ki neki.

– Hé, szép jó reggelt! – dugta be a fejét az ajtón.

Lassan felnyitottam a szemem, de túlságosan fáradt voltam még ahhoz, hogy reggel korán a marhaságait hallgassam, ezért inkább átfordultam a másik oldalamra, és a fejemre húztam a takarót.

– Kelj már fel! – ráncigálta le rólam a takarómat.

– Mi van ég a ház? – igyekeztem minél gyilkosabban ránézni, de egyáltalán nem úgy tűnt, mintha megijedt volna.

– Hamarosan indulunk – mondta, miközben mellém ugrott. A barom.

– Mondtam már, hogy utállak? – kérdeztem tagoltan, mintha valami fogyatékossal beszélnék. Emiatt csúnyán nézett rám, mire minden porcikámat boldogság öntötte el. – Amúgy leszállnál a vesémről? – érdeklődtem mintegy mellékesen.

– Bocsi – ugrott le rólam. Megdörzsöltem a szemem, mert rikító zöld haja irritálta a retinámat, majd nyújtóztam egyet, mielőtt felültem. – Na, végre már azt hittem sosem kelsz fel! – motyogta. – A szöszi már biztosan epekedve vár.

Azonnal felpattantam, amint eszembe jutott, hogy minél hamarabb odaérünk, annál hamarabb láthatom a lányt.

– Megyek már!

– Te beteg vagy! – röhögött, miközben célba vettem a fürdőszobát és a nagy igyekezetben megfejeltem az ajtófélfát. – Holnap beviszlek egy kórházba – ígérte elszánt tekintettel.

– Hulk – kezdtem nyugodt állapotban –, törték már be az orrod?

– A-a – rázta meg a fejét.

– Ha így folytatod, esküszöm, én leszek az első, aki megteszi ezt a nagylelkű tettet!

– Te tényleg halálosan beleestél abba a csajba – motyogta komoly fejjel.

– Figyelj, tudom, hogy idióta vagy, de elmondom neked lassan, hogy legalább a felét fel bírd fogni a lényegnek. Én... csak... lefeküdni... akarok... vele! Egy kicsit elszórakoztatom, amíg meg nem unom. Szóval, szó sincs szerelemről, és olyan baromságokról, hogy leélni együtt az éltünket vagy ott lenni mellette jóban-rosszban, még akkor is, ha épp úgy néz ki, mint egy zombi – próbáltam meggyőzni, de ahogy elnéztem nem sok sikerrel.

– Persze-persze... hiszek neked! – mondta szarkazmussal a hangjában.

– Fogd már fel, hogy csak a teste kell a csajnak!

– Hát jó, te tudod, de akkor...

– Leo, állj le! – Parancsoltam rá rideg hangon, mert már kezdett idegesíteni, de a szavai szöget ütöttek a fejembe.

Egyszer tuti, hogy felakasztom, és kilógatom az ablakon a hülyeségei miatt. Egy hatalmas sóhaj után rám emelte meggyötört tekintetét, aztán elindult kifelé, amíg én a fürdőbe siettem. Száz százalékig biztos voltam benne, hogy nem szerettem bele a szöszibe, mégis riasztott a rengeteg gondolat, ami egyfolytában róla keringett az agyamban. Elképzeltem, milyen lenne, ha egy pár lennénk. Borzasztóan ijesztő volt a felvetés. Miután túljutottam a gondolataim kreálta rémületen megkönnyebbültem, mert tudtam, hogy nem Linett lesz az, akivel úgy száz év múlva – vagy még később –, családot fogok alapítani. Csak szex lesz köztünk, ha ő is akarja, semmi több, nem kell ebbe belemagyarázni mindenfélét! Ő megtanít engem kikapcsolódni, én pedig kicsit felpörgettem. Ennyi az egész. Nem lesznek kötelező családi programok, sem félrelépés. A vágy idővel elcsitul, az útjaink pedig kettéválnak. Nem lesz sem harag, sem csalódottság, sem könnyek. Ezután a gondolatsor után máris fesztelennek éreztem magam.

Miután lezuhanyoztam és felöltöztem, Leo vette át a helyem a zuhanyzóban.

– Jól vagy? Úgy rohantál be a fürdőszobába, mint akit üldöznek – kezdett ismét piszkálni.

Ja, üldöztek is, miattad.... a gondolataim.

– Szabad a fürdő, mire vársz, tapsra? – kérdeztem idegesen.

– Még gondolkodom rajta. Tudod, hogy extrém lassú vagyok.

Lementem a konyhába kávét főzni. Míg elkészítettem a gondolataim ismét a szöszire terelődtek. A képek a fejemben egyre perverzebbek voltak, a nadrág pedig egyre feszesebb lett rajtam. Mindenáron meg akartam kapni azt a lányt, még mielőtt beleőrülök. Ekkor ismét Leo szavai jutottak eszembe.

„Vegyél vissza a rámenősségedből, és próbáld romantikusan meghódítani, mert a bunkóságoddal nem mész semmire! Ez a csaj nem úgy néz ki, mint aki a tahókra bukik."

Már meg is volt a terv, hogy hogyan fogom mindezt elérni. Alig vártam, hogy bedobhassam magam.

Megittam a kávém, aztán elmostam a poharat. Hol a fenében van már, Leo? Lehúzta magát a klotyón, vagy mi? – türelmetlenkedtem.

Bekiáltottam a fürdőbe, hogy bármit is csinál, siessen, különben itt hagyom. Erre húsz másodperc sem telt el, és máris megjelent tökéletesen beállított zöld hajával.

– Te fogyatékos, most komolyan egész végig a hajad csináltad? – akadtam ki.

– Természetesen, hisz jól kell kinéznem a vöröske előtt – közölte egy hatalmas vigyorral az arcán, mire elhúztam a szám.

– Elindulhatnánk, mielőtt agyonverlek? – fenyegettem elszánt tekintettel.

Vigyorgott, aztán magára kapott egy fekete felsőt, és mint aki fénysebességgel rendelkezik az ajtónál termett.

Nagyon bölcsen tette!

Mosollyal az arcomon léptem ki a kora reggeli napsütésbe, mögöttem a legjobb barátommal, aki néha az idegeimre ment, mégis olyan szoros kapcsolatban álltunk, mintha testvérek lettünk volna. Beültem az anyósülésre, jelezve, hogy semmi kedvem vezetni. Néhány pillanat múlva neki is leesett, bevágódott a volán mögé, és útnak indultunk. Néha-néha elbóbiskoltam, de az út nagy részét ébren töltöttem. Már kezdtem bánni, hogy nem én vezetek, mert ez a pali olyan csigatempóban hajtott, hogy, ha a rendőrök megállítottak volna minket, a nyakamat rá, hogy megbüntették volna... lassú hajtásért!

– Mikor érünk már oda? – kérdeztem feszülten.

– Öt perc – nyugtatott büszkén.

– Lassabban nem tudnál ha... – hajtani, akartam mondani, de ekkor belém fojtotta a szót azzal, hogy feljebb húzta a hangerőt, ami hatására felüvöltött a rádiót. Ám az egy pukkanással felmondta a szolgálatot, mire csak a szemöldököm vonogattam vigyorogva, majd ismét lehunytam a szemem.

– Megérkeztünk! – jelentette be derűsen, és kiszállt a kocsiból.

– Végre! – kiáltottam fel boldogan.

Délután fél öt

Idegesen fújtam ki a levegőt, és sarkon fordultam, hogy tegyek néhány lépést a járdán, majd megismételve a mozdulatsort visszacirkáljak oda, ahonnan elindultam. Már vagy ezredjére csináltam ezt végig, úgy grasszálva oda-vissza egy nagyjából tíz méteres vonalon, akár a ketrecbe zárt tigris.

A gondolataim egyfolytában Linett körül jártak. Alig vártam, hogy ismét találkozzunk, és újra megkörnyékezhessem. Bíztam benne, hogy hamarosan felbukkan és beszélhetünk, mert a következő három napban nem lesz lehetőségünk találkozni, mivel már befejeztük az alaptestek földkiemelését. Miután a földmunka elkészült a betonozást készítettük el. Olyan gyorsan haladtunk, hogy két nap alatt elvégeztük azt, ami máskor öt napunkba került. Nem akartam, hogy ennyire siessünk, de a többiek nem lazsáltak, mert alig várták az ezt követő három munkaszüneti napot, amit azért kapunk, mert a betonnak meg kellett kötnie, mielőtt a földet visszatölthettük a lábazat közé.

Egyre feszültebb voltam. Abbahagytam a végtelenre nyúlt járkálást, lehunytam a szemem, és vettem egy mély levegőt. Ötkor lejár a munkaidőnk és indulunk vissza a munkásszállóra úgy, hogy egyszer sem láttam őt. Majdnem idegbajt kaptam. Hiába szuggeráltam egyfolytában a lakókocsit, még azt a ribanc vöröset sem láttam sehol, hogy megkérdezhessem tőle, itthon van-e Linett. Tehetetlenségemben ismételten fel-alá járkáltam, amikor megláttam, hogy a pasija lépett fel az udvarra.

Már csak ő hiányzott az idegállapotomnak!

Ezek szerint a lakókocsiban volt a szöszi, csak nem jött ki. Lehet miattam zárkózott be? Ennyire megutált? – tanakodtam kínomban.

Nem tököltem tovább. Eldöntöttem, hogy odamegyek, és valami kitalált ürüggyel megkérdezem a fiújától, hogy mi van vele. Pofátlan voltam, de nem volt más ötletem. Már épp ellépett mellettem, amikor váratlanul ráköszöntem.

– Szia – nyújtottam a kezem elé.

Visszafordult és kezet ráztunk. Az illendőnél kicsit tovább szorította a kezem, amivel kissé zavarba hozott.

– Brandon Kreslo. Brad – mutatkozott be egy széles mosollyal.

– Gabe Swanton. Gabe – biccentettem egyet.

– Tudom, kivagy – mondta még mindig a kezem fogva. – Emily legújabb áldozata – húzta el a száját.

– Tévedsz, nincs barátnőm. A vöröskéhez meg főleg semmi közöm – megvakartam a homlokom, hogy végre elhúzhassam a kezem.

– Jobban is jársz, ha nincs hozzá közöd. Az a nő, olyan becstelen, hogyha a templomba belépne, azonnal füstölne a szentelt víz – röhögött.

– Ne aggódj, engem ő tényleg nem érdekel, de a szöszi kedvesnek látszik – kezdtem óvatosan.

– Linett tisztességes lány, nagyon szeretem őt – jegyezte meg.

Ahogy figyeltem az arcát, láttam rajta, hogy nem csak megjátssza. Rá volt írva a kibaszott képére, hogy őszintén szereti a csajt.

– A barátnőd? – kérdeztem keserves hangon.

– Igen, az! – válaszolta csalafinta vigyorral.

A szomorúság végigkúszott a testemen, a vállam megrándult, mintha a hideg rázta volna. Ő is észrevette és elégedetten a képembe nevetett.

– Ne vágj ilyen elkeseredett képet, ember! Tetszel neki – mondta, miközben a vállamat veregette.

– Mi van? – lesokkolt, amit mondott, mi több a hangja nyugodtsága is elképesztett. Ha az enyém lenne Linett, és tudnám, hogy más is tetszik neki rajtam kívül, kurvára nem fogadnám ilyen hidegvérrel az hétszentség.

– Jól hallottad! Tetszel neki, haver, és tudok mindent, ami a minap történt köztetek. A barátja vagyok... A legjobb barátja, semmi több! – tájékoztatott röhögve.

Erre aztán tényleg nem tudtam, mit tegyek, megöljem vagy megöleljem. De az biztos, hogy hatalmas kő esett le a szívemről a vallomása után.

– Jól megszívattál, baszd meg – nevettem én is.

– Kár lett volna kihagyni. Láttad volna, milyen pofát vágtál, amikor azt mondtam, a barátja vagyok – vihorászott a hasát fogva.

– Nekem nem volt ilyen vicces – világosítottam fel.

– Szép pár lennétek, de ha összejöttök, és egyetlen szóval is megbántod az én hercegnőmet, átrendezem az arcod! – fenyegetett meg.

Bírom ezt a palit.

– Akkor nincs senkije?

– Nincs – nevetett még mindig.

– Ennek örülök, mert nagyon tetszik nekem. És nem kell aggódnod, nem fogom megbántani.

Ez félig igaz is. Félig... Tényleg tetszik a csaj!

– Ajánlom is, hogy ne bántsd meg! Bízom benned – veregette meg a vállam.

– Tudod, akkor reggel a találkozásunk nem sikerült valami fényesen. Segíthetnél nekem, hogy megkedveljen – néztem rá reménykedve, hátha tud segíteni abban, hogy legalább szóba álljon velem a szőkeség.

– Majd kitalálok valamit, és akkor megmutathatod neki, hogy félreismert, mert most nem a legjobb véleménnyel van rólad – válaszolta komoly képpel. – Nem bízik benned.

– Tudom, és számítok rád, mert nagyon makacs egy lány – most én veregettem meg a vállát.

– Már tudom is, hogy mit csináljuk! – kiáltott fel – Tudsz valami jó szórakozóhelyet a közelben? Linett imád táncolni, ha akkor mész a közelébe, amikor jó kedve van, nagyobb az esélyed, hogy nem küld el a pokolba – mosolygott.

– Van egy diszkó nem messze tőlünk. De ma még csak kedd van, a Crazyben pedig csak szombatonként rendeznek partikat – mondtam elgondolkodva. – Esetleg nincs más tipped, hogy hamarabb tudjunk beszélni?

– Nincs – csóválta a fejét. – Linett nem jár el sehová sem. Csak éjjelente megy ki a kertjükbe az alá a hatalmas Liliomfa alá – mutatott a hátsókert felé.

– Minden éjjel kimegy? – kérdeztem mosolyogva.

– Igen.

Ma éjjel vendége lesz a kertben a szöszinek – döntöttem el azonnal.

– Gyerekkora óta, minden sötétedéskor kiül a fa alá, és csak hajnalban tér vissza a szobájába – folytatta mit sem sejtve a tervemről.

– Most hol van? Ma még nem láttam.

– Fogalmam sincs, éppen azért jöttem, hogy megnézzem mi van vele mert, amióta elhagyta a szobámat, én sem láttam.

– Értem. Facebookod van?

– Van – nézett furcsán a témaváltás miatt.

– Bejelöllek ismerősnek, és később még beszélünk, mert mára vége a melónak, mindjárt indulunk. Gabe a csábító a profilnevem.

– Az enyém; Brad a szívdöglesztő. Cseppet sem vagyunk nagyképűek! – állapította meg, mire mindketten nevetni kezdtünk. – Várj! Jelölj be most – kérte, miközben előhalászta a zsebéből a mobilját.

Bejelöltem neki magam, aztán ártatlan arccal rákérdeztem, hogy Linett is szokott-e Face-ezni. Igen volt a válasza, mire úgy vigyorogtam, mint egy idióta. Elővettem a telefonomat és átnyújtottam neki, mert én nem tudtam a profilnevét. Gondolkodott egy pillanatig, végül elvette és fejcsóválva bejelölte a szöszit.

– Ugye azt tudod, hogy ezért halott ember leszek? Csak egyetlen ismerőse van. Én. Senki mással nem beszél – mondta kissé félve.

– Majd azt mondom, rákerestem és megtaláltam – próbáltam nyugtatni. – De most már tényleg mennem kell tesó, mert várnak – intettem Leo autója felé.

– Oké, menj csak! Majd írj – köszönt el.

– Rendben. Na, csá! – kezet fogtunk, majd elindultam.

Még vetettem egy pillantást a lakókocsi felé, mielőtt beszálltam a piros Volkswagen Golf GTI anyósülésére Leo mellé, de sajnos nem láttam a vadmacskámat sehol, és fogalmam sem volt merre kóborolhat.

Nem vártam meg, hogy visszaérjünk a szállóra, azonnal rákerestem a Facebookjára. A profilneve: Linett vagyok nem jelölök vissza senkit.

Tőled mást nem is vártam, vadmacskám – nevettem fel.

Percekig bámultam a gyönyörű profilképét. Csak az arca látszott a fotón, szürkés szemei gyémántként csillogtak, érzéki, telt ajkait kissé szétnyitotta. A nadrágom kényelmetlenül feszülni kezdett rajtam, amikor elképzeltem, hogy beszívom, és a nyelvemmel körbenyalom puha száját. Előrehajoltam, hogy Leo ne vegye észre, mert mióta visszautasított a szöszi, egyfolytában szívatott és kurvára nem hiányzott, hogy emiatt is piszkáljon ez a faszfej. Tovább görgettem Linett adatlapját, de szinte alig volt kitöltve. A születési dátumán kívül semmit sem tudtam meg róla. Az egyetlen ismerőse, Brad volt. A fényképek mappában is csak három képet találtam. Kettőt, amin egyedül van, egy másikon pedig Braddel pózolt.

Amint beérkeztem a szobámba ledobtam a táskám, és rohantam zuhanyozni, hogy aztán nyugodtan pihenhessek, és ha szerencsém van beszélgethessek Linettel, Messengeren.

Mihelyst rendbe vágtam magam, lefeküdtem és felcsatlakoztam a netre. Amint megnyitottam az alkalmazást szomorúan tapasztaltam, hogy a szöszi nem igazolt vissza. Ismét megnyitottam a képeit tartalmazó mappát, és jó ideig nézegettem a fotóit. Amikor elálmosodtam a fejem mellé raktam a telómat, és már csak annyi volt a dolgom, hogy várjak. Becsuktam a szemem és vártam. Vártam. Türelmetlenül...

Egy óra is eltelt, de én továbbra is reménykedtem, hogy megrezzen a telefon. Kínomban hátrahajtottam a fejem, és végigsimítottam az arcomat, ami borostásabb volt, mint gondoltam. Végül eszembe jutott valami, aminek hatására azonnal felpattantam és a fürdőbe siettem, mert szükségem volt egy borotválkozásra a randim előtt.

Linett

Amikor kikukucskáltam az ablakon, Gabe nézett errefelé. Nagyon jól nézett ki. Sötét nadrágja, és szürke trikója feszült a testén. Braddel beszélgetett, és nevetett valamin. Annyira közel hajoltam az ablakhoz, hogy észre sem vettem, amikor Emily a hátamhoz állt, csak miután megszólalt.

– Nagyon jóképű!

– Hát... igen, az – suttogtam gondolkodás nélkül.

– Amikor beszélgettem vele, végig rólad érdeklődött.

– Rólam? Mit?

– Bejössz neki. Miért nem szerzed meg magadnak?

– Szerezd meg te! Neked is tetszik – mondtam, de a szívem mélyén éreztem, hogy nem örülnék neki, ha együtt lennének.

– Hidd el, már megpróbáltam, és olyan hamar lealázott, hogy szóhoz sem jutottam. Te tetszel neki – jegyezte meg biztatóan.

– Hihetetlen, hogy ezt tette. Téged nem szoktak kikosarazni – csóváltam a fejem. Magam sem tudtam miért, de örültem neki, hogy visszautasította.

– Hidd el, nekem is szokatlan volt, de hamar megvigasztaltam magam, Shrekkel – közölte szomorú hangon.

– Ennyire bánt, hogy nem érdeklődött irántad? – kérdeztem a bánatos arcát látva.

– Nem, dehogyis! Nem az bánt, hogy nem kellettem neki, hanem az, amit utána tettem.

– Nem értelek. Mit tettél utána?

– Amikor tudomásomra adta, hogy te érdekled... hát szóval... láttad, mit tettem a dolgaiddal. De hidd el, nem azért csináltam, hogy kikapj. Féltékeny voltam. Nem gondolkodtam, csak dühömben törtem, romboltam – ismerte be a tettét szégyenkezve.

– Ne szomorkodj emiatt, felejtsük el! Már megbeszéltük, hogy tiszta lappal kezdünk.

– De...

– Nincs de! – vágtam a szavába, mielőtt újra kezdte volna.

– Annyira jó vagy! – motyogta a fülembe, miközben átölelte a vállam.

– Egyébként ki az a Shrek? – kíváncsiskodtam.

– Az a zöld hajú fiú. Leo – mondta nevetve.

– Tudom, kiről van szó – mosolyogtam szélesen.

– Amikor először megláttam nem tetszett, de miután beszélgettünk szimpatikus lett. Bejövök neki, és igazából ő is nagyon megtetszett nekem. Csak hát, az a hajszín... durva – mondta kacagva. Kék szemei csillogtak, ahogy „Shrek"-ről beszélt.

Hangosan viháncoltunk, amikor Brad belépett az ajtón. A mosolya rögtön lefagyott és kétkedve pillantott rám, amikor észrevette Emilyt az ágyamon.

– Szia! Mi történt az arcoddal? Megint bántottak ezek a rohadékok? – szegezte nekem a kérdéseket, mintha Emily ott sem lett volna.

– Szia, Brad – köszöntem vissza.

– Vaksi vagy, én is itt vagyok! – lázadt fel, Emily.

– Számomra nem létezőknek, nem szoktam köszönni!

– Inkább megyek innen, mert túl meleg van itt. Dögölj meg! – sziszegte, miközben teljes erejével, szándékosan nekiütközött Brad vállának, ahogy elsétált mellette.

Brad beintett neki, és kinyújtotta rá a nyelvét, majd hang nélkül a kurva szót tátogta, mielőtt hatalmasat csapódott az ajtó.

– Mesélj hercegnő, mit tettek már megint veled ezek a mocskok? Utálatoskodott ez a ribi veled is?

– Nem. Velem nem... Kibékültünk.

– Mi a fasz van? – ordított rám, mire összerezzentem. Közelebb lépett, és leguggolt velem szembe, hogy egy magasságba legyünk. – Ne haragudj! Nem akartam durva lenni, csak nem értem, mi történt – simogatta meg az arcom.

Elmeséltem mindent, de Brad nem hitt Emily javulásában. Hitetlenkedve rázta a fejét, és hajtogatta, hogy ebből semmi jó sem fog kisülni. Nem tudtam mit higgyek, de a közös programok után enyhült bennem a bizalmatlanság érzése vele szemben.

– Most, te mesélj! – kértem elábrándozva. – Láttalak nemrég beszélgetni.

Nem kellett neki kétszer mondani, azonnal beszámolt mindenről. Arról is, hogy megmutatta a Facebook profilomat. Először haragudtam érte, mert pontosan tudta, hogy Gabe csak a testemet akarja, de miután rávilágított a tényekre, miszerint, ha Emily kaphatott egy esélyt, azok után amit tett, akkor Gabe is megérdemel egy lehetőséget arra, hogy bebizonyítsa, nem csak „az" kell neki. Elgondolkodtam rajta, és rájöttem, hogy igaza van. Brad elég meggyőző tudott lenni, és mindig a jót akarta nekem, ezért is szerettem annyira.

Emily visszajött a szobába, mire Brad felállt és adott egy puszit az arcomra.

– Szia, hercegnő, vigyázz magadra! És óvakodj a gonosztól! – intett Emily felé. – Csá, kurva – köszönt el tőle is, ezúttal hangosan is kimondva a szót, amit ezelőtt csak tátogott.

– Csá, buzi! – viszonozta Emily is a „kedvességét".

– Szia, Brad! – köszöntem el én is nevetve.

– Lépj fel face-re! – kacsintott rám, aztán elment.

Emily bekapcsolta a számítógépet, és leült a forgószékbe a monitor elé. Én is elővettem a telefonom és bejelentkeztem. Egyetlen értesítésem volt, miszerint Gabe a csábító ismerősnek jelölt.

Csábító... mi más!?

Megnyitottam az adatlapját, aztán a fényképek mappát. Nagyon sok kép volt róla feltöltve. Szívdöglesztően nézett ki mindegyiken. Nem is értettem, mit akarhat tőlem egy ilyen vonzó pasi. Vagyis tudtam, de miért pont velem akarta? Kisétáltam a konyhába, és ittam egy pohár vizet, amíg azon gondolkodtam, hogy elfogadjam-e a jelölést. Végül hallgattam Bradre, és adtam neki egy esélyt.

***

Határozottan léptem ki a hűvös udvarra. Összehúztam magamon a felsőmet, és kitartóan folytattam az utam. A szél nem lustálkodott, én azonban elszántan tipegtem a Liliomfa felé, ami mindig menedéket nyújtott. Letelepedtem az ágai alá, hátamat nekitámasztottam vaskos törzsének, a térdemet átkulcsoltam és szorosan magamhoz húztam. Nem volt annyira hideg, mégis fáztam. A szél által hullámok keletkeztek, a távolban szürke felhők tűntek fel, amik a közelgő esőt jelezték. Azon tépelődtem, hogy miért jöttem ki, és miért nem tudom fékezni az érzéseimet. Felnéztem az égre, aztán észrevettem, hogy a félhold tükörképe megvilágít mellettem egy árnyékot. Nagyon megijedtem, felpattantam, már éppen sikítottam volna, de az árnyék befogta a számat és hátulról magához húzott.

Ő volt az.

Amint megéreztem az illatát, azonnal felismertem, még ha mögöttem volt is. Jóleső érzés járta át testem. Olyan gyengéden tartott, mintha egy porcelánbaba lettem volna, mégis éreztem az erőt a karjában, és egy pillanatra megállt körülöttem az élet.

– A frászt hoztad rám! Mit keresel itt? – kérdeztem bizonytalan hangon. Kinyitottam a szemem, miközben vártam, hogy elengedjen és válaszoljon.

– Linett – nyelt egyet.

– Gabe – vontam fel szemöldökömet, amit persze nem látott, mert még mindig a hátamnál állt.

– Linett...

– Hajlandó vagy kinyögni valamit, vagy csak a nevemet ismételgeted?

El akartam lépni tőle, hogy visszaüljek a fa alá, de nem voltam képes végrehajtani a tervemet. Biztonságot éreztem a karjai közt, megnyugtatott, ahogy szorosan átölelt. Lassan szembefordultam vele. A hold fényétől láttam, miként csillant meg a szeme. Már csak a látványára is elárasztotta a testem az endorfin. Tökéletes volt, felülmúlhatatlan. Csak néztem sötétkék szemeibe és hallgattam, milyen szaporán veszi a levegőt. Lehajtotta a fejét a vállamhoz, lehelete csiklandozta a nyakamat, majd megéreztem ajkai perzselő érintését, ahogy gyengéden megpuszilta a kulcscsontomnál. Megrándultam, de nem félelem, sokkal inkább valami jóleső érzés töltött el.

– Látni akartalak! – duruzsolta a fülembe, majd adott egy puszit az arcomra is, mire a szívem kihagyott egy dobbanást.

– Honnan tudtad, hogy itt vagyok?

– Talán... Bradtől.

– Ki mástól?! – forgattam a szemem.

– Egész nap vártalak, merre jártál? – kérdezte, miközben végigsimított a karomon.

– Itthon voltam – motyogtam, és egyúttal egy sóhaj is kiszaladt a számon.

– Hiányoztál – suttogta, miközben én az olvadás határán álltam.

Ekkor előrehajolt, és meg akart csókolni, de abban a pillanatban lobbant bennem valami, az ellenkezés lángja. Sietősen elsuhantam előle. Nem akartam, hogy a közelemben legyen, mert akkora hatással volt rám, hogy nem tudtam gondolkodni, sem ellenállni neki. Rohantam, ahogyan csak bírtam. Tőle. Magamtól. A vágytól. Egyszerűen borzasztó volt a tudat, hogy valamilyen érzés felülkerekedett rajtam, és nem tudtam parancsolni magamnak. Természetesen, Mr. Lerázhatatlan ezt egyáltalán nem így látta, villámgyorsan utolért.

– Ne fuss el!

– Hihetetlen vagy – suttogtam elképedve.

– Tudom – tárta szét a karját, egy csepp szerénység nélkül.

– Nem bóknak szántam! Elegem van belőled – kiáltottam hisztérikusan, miközben kitértem előle. Utánam kapott, de elhúztam a karom, így csak a levegőbe markolt.

– Beszélni szeretnék veled!

– Beszélni? Miről? Semmi megbeszélnivalónk nincs – próbálkoztam újra normális hangnemben.

– De van! Magyarázattal tartozom – felemelte a fejét, kék szeme találkozott a tekintetemmel.

– Magyarázat? Köszi, de kihagyom! Azok után, amit tettél, nem óhajtok veled semmilyen módon társalogni.

– Kérlek! Miért nem adsz legalább egy magyarázati esélyt?

– Magyarázati esély? Tudod te, mit tettél? Megcsókoltál, aztán világosan értésemre adtad, hogy csak a testemet akarod, végül bepróbálkoztál az unokatesómnál is. Nagyon jól esett, rohadt jól! – fakadtam ki.

– Legalább hallgass végig! – fogta meg kezemet, ami miatt egy percre még levegőt venni is elfelejtettem. – Semmi közöm a testvéredhez, ő akaszkodott rám, de azonnal lepattintottam. Azt pedig félreértetted, hogy csak a tested akarom. Téged akarlak... a szívedet.

– Kitalálhatnál valami jobb viccet is! – csattantam fel mérgesen. – És ne játszd a hős Rómeót, ezt már akkor is elszúrtad.

– Tényleg sajnálom, nem értem, mi ütött belém... Mit kell tennem, hogy higgy nekem?

– Semmit. Vagyis, de... Húzz innen!

– Nézz rám, és hallgass meg!

Lassan felpillantottam, és közönyösen próbáltam állni sötétkék tekintetét.

– Hagyj békén! – fordultam el. Makacs voltam, de tudtam, hogy ez a helyes.

– Nem azért tettem, hogy utálj, elüldözzelek vagy, hogy soha többé ne szólj hozzám.

– Akkor mégis mit akartál? Mond csak nyugodtan, hisz már úgyis porig aláztad minden önbecsülésemet, ami valaha volt. Pedig másnak képzeltelek.

– Jól van, ne kiabálj!

– Nincs jobb dolgod, mit engem zaklatni?

– Nincs... Mi lenne? – vonta fel pimaszul az egyik szemöldökét.

– Mondjuk, nem vár valamelyik bokorban az egyik aktuális kalandod? – kérdeztem keresztbe font karral, mire felnevetett.

Amikor nevet még aranyosabb.

– Mi ez a féltékenység? – vigyorgott magabiztosan.

– Mi ez a hirtelen jött érdeklődés?

Erre rosszallóan megcsóválta a fejét, és közelebb hajolt.

– Tudod, azon a reggelen, én nem bántam meg semmit, és szerintem neked sem kellene!

– Semmi említésre méltó dolog nem történt a találkozásunk reggelén, legalábbis olyan nem, ami számomra felejthetetlen lenne – hazudtam.

Szemlátomást nagyon meglepődött a válaszomon, de kitartóan állt előttem. Én pedig mindenhová néztem, csak a szemébe nem.

– Ha megkérdezném, hogy eljössz-e velem valamikor egy randira, akkor nemet mondanál?

– Igen.

– Ez határozott volt – mondta nagyot nyelve. – Na, és ha most megcsókolnálak, nem csókolnál vissza?

– A logikád a csillagos eget súrolja... sosem fogok még egyszer találkozni veled, főleg nem egy randevú keretein belül, és csókolózni sem fogunk többé!

– Bizonyítsd be!

– Eszem ágában sincs! – vágtam rá határozottan, és el akartam lépni előle, de átkarolta a derekam, magához rántott és megcsókolt.

Mint egy éhes oroszlán, aki megszerezte a zsákmányát úgy ízlelgetett. Azonnal lebénultam, ahogy megéreztem selymes ajkainak érintését. Nem sokáig vacillált, rögtön utat tört nyelvével a számba, miközben végigsimított hátamon. Minden egyes érintése után kellemesen bizsergett a bőröm. Pont olyan volt a csókja, mint amilyenre emlékeztem. Nem durva, de nem is lágy, inkább a kettő keveréke. A fejemben egyszerre járt az, hogy „Úristen, megint megcsókolt!", és hogy „Ne hagyd, hogy elgyengítsen!"

Megemelt, és szó szerint felnyomott a fa törzsére. Automatikusan dereka köré fontam lábaimat, miközben vadul faltuk egymást a kihalt kertben. Úgy éreztem, maga a csoda tart a karjaiban, és nem hagyhattam, hogy csak úgy eltűnjön, vagy köddé váljon. Az eszem és a testem közti harc ezzel csak még bonyolultabbá vált. Végigsimított a combomon, erre mintha villám csapott volna belém, úgy taszítottam el magamtól.

Nem szabad ezt csinálni! Az ellenérvek nagyon is egyszerűek: csak dugni akar, csak egy friss kalandot jelentek neki. Szaggatottan lélegeztem, miközben igyekeztem nem a szemébe nézni, sőtmitöbb úgy csinálni, mintha nyugodt lennék. Közelebb lépett és magához húzott.

– Eressz el! – próbáltam ismét eltolni, de nem sikerült. Egy puszit nyomott homlokomra, és hagyta, hogy ostromoljam kezemmel a mellkasát.

– Hiába küzdesz ellene, te is pont ugyanúgy akarsz engem, mint ahogyan én téged!

Hogy a fene vinné el, még gondolatolvasó is!

– Mondtam már, hogy undorító vagy?

– Hát, céloztál már rá... – vigyorodott el, én pedig azon töprengtem, hogy a térdemmel vagy könyökömmel fagyasszam le a bájvigyort az arcáról.

– Egy seggfej vagy! – kiáltottam a képébe.

– Ezt is hallottam már párszor – nevetett.

– Komolyan mondtam. Hagyj békén, mert akármivel is próbálkozol nem megyek bele a kis játékodba! Nem fogom hagyni, hogy kihasználj, aztán, ha meguntál félredobj. Keress olyat, akinek jó az, amit adni tudsz, mert az nekem nem elég.

– Rendben, ha így akarod, legyen így! – bólintott. – Haragudj rám, gyűlölj, vess meg, alázz porig, de én akkor is várni fogok rád, mert... – nyelt egyet. – Mert nem érdekel senki más rajtad kívül!

– Mit akarsz, Gabe? Legyek a barátnőd, vagy csak dugunk, és ha meguntál lelépsz?

– Nem.

– Gondoltam.

– A dugásra értettem a nemet.

– Hát persze, hogy arra – gúnyolódtam.

– Leszel a barátnőm?

Hihetetlen ez a pasi.

Nem válaszoltam, csak némán álltunk egymással szemben, és a másik arcát fürkésztük.

– Nem leszek.

– Leszel a barátnőm? – ismételte meg.

Kínaiul mondtam, vagy mi?

– Nem!

Pár perc fullasztó csend után ismét megszólalt.

– Szöszi – lépett közelebb – azt szeretném, hogy a barátnőm legyél! – ismételte meg magabiztosabban.

Totálisan összezavart. Nem tudtam eldönteni, hogy komolyan gondolta-e, vagy csak szórakozik velem. Miért kérdezte ezt, miért jött utánam? Nem csak szexet szeretne? Játszik velem? Tényleg engem akar? Nem értettem semmit. Mégis azt akartam, hogy igaz legyen.

– Neeem – húztam el a szót, de legbelül hatalmas csatát vívott a józan eszem az egyre erősödő vágyaimmal.

– Miért nem?

– Mert alig ismerlek, de főleg azért nem, mert egyáltalán nem bízom benned.

– Bízhatsz bennem!

– Te tényleg ennyire idiótának tartasz?

– Nem tartalak annak. Ha nem ismersz, ismerj meg – fűzte hozzá, miközben végig a szemembe nézett.

– Oké, ismerkedjünk – egyeztem bele. – Legyünk barátok, utána majd meglátjuk, hogyan alakul.

– Linett! Én nem csak a barátod akarok lenni.

– Gabe! Akkor nem leszünk semmik!

– Na, jó, akkor legyünk barátok – kacsintott egyet, aztán közelebb lépett, átkarolta derekamat és a fülembe súgta: – Még találkozunk, szöszi.

Remélem is...