Gabe

Egy lepukkant kis faluba, Rainelle-be érkeztük, hogy újjá építsük az árvízkárosultak házait. Ez az állam határozata volt, és Thomas egyből vállalta néhány lakás rendbetételét. Nem bántam, hogy dolgoznom kellett, mert szükségem volt a pénzre, és a munka elterelte a gondolataimat, Elizáról.

Amikor megérkeztünk lepakoltuk a szerszámokat, és hülyéskedtünk a többiekkel. Az egyik munkatársunkon szórakoztunk, amiért a fodrász szőke haj helyett kisliba zöldet festett neki. Jókat röhögtünk rajta, mire ő a középső ujját magasra emelte és beintett nekünk, aztán odébb ment és meggyújtott egy cigarettát. Pont akkor lépett ki egy szőke lány a lakókocsiból. Egy pillanatra még levegőt venni is elfelejtettem. A fantáziám azonnal erotikus képeket vetített elém. Magam előtt láttam, ahogy szex közben, hosszú, hamvas tincseibe túrok, miközben érzéki, telt ajkát az eszméletlenségig csókolom. A teste, nőies formái, csípője íve, dereka vonala, és telt melle kirajzolódott a felsője alatt, de az arca volt az, ami a leginkább tetszett. Na és a szeme... Te magasságos úristen! Az a nagy, kerek, zöldesszürke szempár. Elképzeltem, hogyan nézne fel rám, amikor mélyen benne lennék... Erre a gondolatra legbecsesebb testrészem egyből életre kelt.

– Lehet, mégsem lesz olyan unalmas ebben a porfészekben, mint gondoltam? – suttogtam magam elé.

Azonnal észrevett ő is engem. Néztem, ahogyan közeledett felém. Az sem kerülte el a figyelmem, ahogy végignézett rajtam a gyönyörű szemeivel.

Muszáj a magamévá tennem ezt a lányt. Most!

Szívdöglesztően nézett ki, ráadásul közelebbről még szebb volt. Amikor már majdnem elé értem hátrált egy kicsit, de nem zavartattam magam, még közelebb léptem hozzá. A külsőm már sok falat ledöntött és a sármom is megtette a magáét. Elővettem a legelbűvölőbb mosolyomat, mielőtt odalibbentem elé, aztán rámosolyogtam, bemutatkoztam, bókoltam neki, végül még egy lépéssel közelebb mentem hozzá. Szinte hihetetlen, de elég volt egy ilyen apróság, hogy zavarba jöjjön. Dadogva megmondta a nevét, mire majdnem elnevettem magam olyan aranyos volt. Már megszoktam, hogy így reagálnak rám a nők, de ő valahogy különlegesebb volt, mint azok, akikkel eddig kapcsolatba kerültem.

Amikor elpirult, azonnal támadásba lendültem és ajánlatot tettem neki, mire csak hatalmas szempilláját rebegtette, de amikor felfogta, hogy mit is szeretnék, az édes kiscica igazi vadmacskává változott és kieresztette a karmait. Minél dühösebb lett, annál inkább meg akartam kapni. Zavarát a csípős válaszai sem tudták leplezni. Minél inkább zavarba jött, annál magabiztosabb lettem. Tudtam, hogy nyert ügyem van.

A barátaim vigyorogva hallgatták, ahogy visszautasított, ezért halkabban próbáltam elcsábítani. Egyfolytában kikosarazott, pedig láttam, hogy vágyik rám. A szeme megállás nélkül a számat stírölte, mintha csak azt találgatta volna, hogy milyen íze lehet. Egy másodpercig sem tétováztam, azonnal csábító ajkára tapadtam, ám az érintés engem is lázba hozott. Felnyögtem, amikor megéreztem puha ajkát. Teljesen üres lett a fejem, egyetlen épkézláb gondolatom sem volt, csak érezni akartam őt. A szívem úgy dübörgött a mellkasomban, mintha ki akart volna ugrani. Égtem a vágytól, hogy azonnal, ott a helyszínen a magamévá tegyem. Mélyen beszívtam bőrének és parfümjének illatát, testemet az övéhez préseltem, kezemet végighúztam az oldalára feszülő fekete pólón, és egyre hevesebben, követelőzőbben csókoltam. Az egész teste remegett a karomban, szinte éreztem a meztelen bőrét a kezeim alatt. Ahogy megízleltem őt, azonnal tudtam, hogy innen már nincs visszaút számomra, de ekkor valami történt. Hirtelen kiszakadt a karomból, és elhúzódott tőlem. Csalódottság, fájdalom és zavar árasztott el. Szinte fizikai fájdalmat éreztem a hiánya miatt.

Mi ez az egész?

Teljesen megbénított. Földbe gyökerezett lábakkal meredtem rá. Mindenesetre hamar magamhoz tértem a kábulatból, és az arrogáns pillantásának köszönhetően újra visszanyertem az önuralmamat. Vészjósló, olyan „legszívesebben megölnélek" hangulatú tekintettel méregetett. Vagy fogalmazzunk úgy, hogy csak megpróbálta, mert a pillantása azért nem volt annyira ijesztő. Magabiztosan elmosolyodtam a reakciója láttán, ezzel is ügyesen lepleztem, hogy beleőrülök, amiért egy ilyen csók után, ekkora távolságot tart.

Egy hosszú pillanat múlva újra ránéztem. Ahogyan dühösen előttem állt, a karját a szükségesnél szorosabban összefonta, a lábait mereven összezárta, mintha csak egy szobor lett volna. Szürkés szemeivel továbbra is megvetően méregetett, de a pillantásában egy kis bizonytalanságot is észrevettem. A hangja egyszerre volt makacs és remegő, közben a tekintetét egy pillanatra sem szakította el rólam. Az arcán enyhe pír futott át, miközben leordította a fejemet. Megszégyenülve álltam, még pislogni is alig tudtam a szavai súlyától. Zavaromban alig értettem a szavait. Lássuk be, nehéz a fejedhez vágott kellemetlen megjegyzéseket értelmezni, ha épp rajtad röhög a jelenlévő emberek jelentős hányada.

A beszélgetésünket Thomas, a főnököm zavarta meg, amikor intett, hogy menjek oda hozzá. Kicsit örültem is neki, hogy szólított, mert annyira feldühítettem a lányt, hogy feltehetőleg már a meggyilkolásomon gondolkodott.

Thomas felsorolta a feladataimat, de én továbbra is a csajt néztem. Felemelte a fejét és egyenesen a szemembe nézett, aztán átrohant az úton, és bement a szemközti házba. Csalódottan néztem utána. Minden lány, akire eddig ránéztem csöpögött a nedvességtől, és alig várta, hogy szétrakhassa nekem a lábait, de ez az egy? Elszaladt, mintha kergették volna...

Hihetetlen.

Hallottam, amikor Thomas kiosztotta a feladatokat, de nem emlékeztem rá, hogy engem hová küldött, mert a gondolataim továbbra is csak a lány körül forogtak. A kinézete és a viselkedése totálisan elvarázsolt, ráadásul eddig senki sem utasította vissza a szolgáltatásaimat rajta kívül, emiatt pedig még inkább meg akartam kapni.

És még a munkatársaim előtt is megalázott. Ezt a vadmacskát mindenképpen meg kell szelídítenem. Minden erőmmel azon leszek, hogy megszerezzem őt – határoztam el végérvényesen, visszavonhatatlanul.

– Alapot ásunk – nevetett rám legjobb barátom és egyben szobatársam, a zöld hajú, Leo.

Gondolom észrevette, hogy fogalmam sincs, hol vagyok és mit kellene csinálnom.

– Köszi – bólintottam.

– Hogy vagy? – érdeklődött gúnyos mosollyal.

– Fergetegesen! Mindjárt kiugrok a bőrömből – vágtam fanyar képet. – Szerinted?

– Furcsa, hogy mik történnek, nem? – kérdezte élcelődve. – A nagy Don Juan ki lett kosarazva. – A mondat végére már hangosan röhögött.

– Nem értem miről beszélsz!

– A szösziről. Érdekes az élet, nem hittem volna, hogy veled is történhet ilyesmi – idegesített tovább.

– Sikerült a hódítás, a nőt ki lehet pipálni!

– Nekem innen nem úgy tűnt – mondta már remegve a nevetéstől. Hirtelen erős késztetést éreztem, hogy lecsapjam.

– Még nincs vége – jelentettem ki határozottan.

– Mit tervezel? – kérdezte kíváncsian.

– Majd meglátod!

– Köszönöm a bő információt!

– Meg fogom hódítani, akkor is, ha az életem múlik rajta! Hamarosan az ágyamban lesz – kacsintottam rá.

– Ó, hogyne! – bólogatott, és hitetlenkedve felvonta a szemöldökét. – Azt gondolom, mondanom sem kell, hogy ez gyenge próbálkozás volt...

Meg fogom ütni, meg fogom ütni...

– Fogd be, ha nem akarsz meghalni! – figyelmeztettem.

– Hé, haver, nyugalom – nevetett a képembe, miközben feltette mindkét kezét. – Adok egy tanácsot! Vegyél vissza a rámenősségedből, és próbáld meg romantikusan meghódítani, mert a bunkóságoddal nem mész semmire. Ez a csaj nem úgy néz ki, mint aki a tahókra bukik – tanácsolta, és olyan értelmes képet igyekezett vágni, ami nála ritkaságszámba ment. De igaza volt, változtatnom kellett a stílusomon, mert a szöszi nem harapott rá a barbár viselkedésemre.

– Akkor az angyali oldalamat fogom elővenni! – eresztettem meg egy félmosolyt, mire összecsapta a tenyerét.

– Egy szent vagy! – hajolt meg előttem az idióta – Már csak a glória hiányzik – röhögött egyfolytában.

– Már megrendeltem, csak még nem jött meg – vágtam rá.

– Ennyire ráizgultál? – kérdezte kétkedve.

Bólintottam.

– Így vagy úgy, de meg fogom kapni! Ha kell, Rómeó leszek és eljátszom a hős szerelmest, mert addig úgysem nyugszom, amíg a csaj alattam nem lesz.

– Ó, Rómeó, miért vagy te Gabriel?! – kiabálta sírós hangon, kezét a szívére szorítva.

– Haha... Idióta!

– Mindenesetre, jobb, ha pár napig nem kerülsz a szeme elé.

– Miért is? – vontam fel szemöldököm.

– Mert az életeddel játszol, tesó! A csaj igen harcias – válaszolta, miközben egyre jobban szórakozott a témán.

– Belefér.

– Sosem változol! – csóválta a fejét zöld hajú barátom.

– Nekem nem is kell! – húztam ki magam, mire csak legyintett.

– Na, lássunk munkához, mert Thomas már így is eléggé ki van ránk akadva a reggeli késésünk miatt – váltott témát.

Vonakodva nekiláttam a feladatomnak, de a gondolataim nem hagytak koncentrálni. Utáltam bevallani még magamnak is, de a csaj teljesen levett a lábamról. Sokkal jobban vágytam rá, mint eddig bárkire. És pontosan ezzel kergetett az őrültbe. A szeme, a tekintete, az érintései az a csók... Beleremegtem a gondolatba.

Nem, ezt nem engedhetem meg magamnak egy nővel szemben sem! Nem eshetek abba a hibába, amibe Elizával estem.

Már egy éve, hogy lelepleztem őket, de még mindig fájt. Mindent megadtam neki, amit csak tudtam. Szerettem, tiszteltem, becsültem, hűséges voltam hozzá, ő mégis félrelépett. Rajtakaptam a legjobb barátommal Garyvel, miközben a hálószobájában szeretkeztek. Már, ha nevezhetjük így azt az undorító látványt, amiben részem volt. Legszívesebben agyonvertem volna mindkettőt, de végül mégsem tettem. Mit is értem volna el vele, semmi sem lett volna újra a régi. Ami megtörtént azon már semmi sem változtat. Néha gyanúsan viselkedtek, de mindig elhessegettem magamtól a rossz gondolatokat, mert megbíztam bennük. Gary tudta, hogy milyen sokat jelent nekem Eliza. Tudta, hogy mennyire szeretem a barátnőmet. Nem hittem volna, hogy valaha is képesek lesznek ennyire visszaélni a bizalmammal. Volt képük nap mint nap mosolyogva eljátszani a legszerelmesebb barátnő és a legjobb barát szerepét. Hittem Elizában, bíztam az irántam érzett szerelmében, ami ezek szerint nem létezett. Ami a legrosszabb, hogy Garyben is hittem. Azt gondoltam, ő az a fajta barát, aki soha nem lenne képes megbántani vagy becsapni, de legfőképp nem lenyúlni a nőmet.

A látvány, ahogy ott feküdtek és egymást nyalták-falták örökre beégett az elmémbe. Azonnal sarkon fordultam és leléptem onnan, még mielőtt Eliza kimagyarázhatta volna a történteket. Mégis mi a fene magyarázata lehet annak, ha egy ágyban találod a nődet és a barátodat? Milyen mentség létezhet erre? Semmilyen. Nem bírtam ránézni. Maximálisan kiábrándultam belőle egy életre. Úgy éreztem a gyomrom azonnal felfordul. Ő volt az, aki három évig a mindent jelentette számomra. Hogy szerethettem egy ilyen szajhát? Magam sem értettem...

Egy ideig nem igazán tudtam rendesen aludni, mert csak azok a képek jártak a fejemben, amint éppen vonaglik a nőm azon a rohadékon. Úgy szeretkeztek, olyan mohón falta a barátomat, ahogy velem sosem tette. Néha azt gondoltam, hogy csak annyira képes, amit addig nekem nyújtott, de csalódnom kellett, mert láttam, hogy képes volt többre is, csak épp velem nem tett semmi olyasmit, amit vele.

Próbáltam normális életet élni, de azután, hogy szertefoszlott előttem a rózsaszín köd, és rádöbbentem, hogy Eliza megcsalt az életem végérvényesen megváltozott. Depresszióba zuhantam, és hosszú ideig szenvedtem tőle. Tudtam, hogy soha az életben nem fogok megbízni egyetlen nőben sem, mert ezek után senkinek sem hagyom, hogy átverjen. Elhatároztam, hogy nem fogok többé kötődni érzelmileg senkihez sem. Azóta olyan vagyok, mint egy gép, aki elveszi azt, ami kell neki, aztán tovább lép. Akinek nincsenek érzelmei, és szemrebbenés nélkül átgázol mindenkin, aki az útjába kerül.

Jóképű vagyok és fiatal, amit ki is használok. Nem kerül sok időmbe egy lány becserkészése. Előveszem a legcsábítóbb mosolyomat és már hullanak is a bugyik a lábam elé. Eddig senki sem utasította vissza a közeledésem a szöszin kívül.

Legtöbbször az önként felajánlkozók közül választottam, mert ők olyanok voltak, amilyen én vagyok. Egy alapos numera után felhúzták a bugyijukat, és kisétáltak az életemből. Nem könyörögtek, hogy találkozzunk még, nem vártak tőlem semmilyen kapcsolatot, azon kívül, hogy esetleg majd felhívom őket, ha újra szükségem lesz rájuk. Néha untam ezeket a felszínes libákat; kívül cukormáz, belül üresség, de nem csináltam belőle ügyet, mert nekem úgyis csak a testük kellett. Így volt jó nekem. A magam ura voltam. Huszonkét évesen senkiért sem tartoztam felelősséggel anyámon és a húgomon kívül.

Tizenöt éves voltam, amikor otthagytam az iskolát és munkát kerestem, hogy eltartsam magunkat. Egy építkezési vállalkozó – Thomas –, karolt fel akkor, és immáron hét éve dolgoztam neki. Jól összeszoktunk a csapattal az évek alatt. Szerettem dolgozni, az alkatomat is a fizikai munkának köszönhettem. Szerettem azt is, hogy mindig más városba kellett mennünk, mert mindenhol más lányt cserkészhettem be. És máris eldőlt, hogy Rainelle-ben, Linett Lawly lesz az a szerencsés áldozat, aki az itt tartózkodásunk alatt a társaságomat élvezheti.

De még mennyire, hogy élvezni fogja, ha rajtam múlik!