Reggel, amikor felébredtem és kinéztem az ablakon, észrevettem, hogy megérkeztek a munkások.

Na, ennek Brad örülni fog! – gondoltam magamban.

Már három hete, hogy egy lepukkant lakókocsiban éltünk, úgyhogy éppen ideje volt megjelenniük.

Elviselhetetlen volt a hőség, ami a kocsiban terjengett, főleg így június elején. Kipattantam vékony, rózsaszínű takaróm alól, és a sarokban lévő sötétbarna, ütött-kopott szekrényhez siettem. Kivettem az éppen kezem ügyébe akadó ruhákat, és bementem a fürdőbe. Amint végeztem a mosakodással, megtörölköztem, és felvettem egy egyszerű fekete melltartót hozzáillő bugyival, majd a szekrényből kikapkodott ruhákat – egy fekete halálfejes trikót, és egy szűk farmert – végül belebújtam a barna szandálomba, és már csak a hajammal kellett kezdenem valamit. Úgy döntöttem, hogy ráfér egy kis újítás szög egyenes hajamra is – akárcsak az életemre –, ezért begöndörítem tincseimet. Jó ideig eltartott, mire végeztem vele, mert a hamvasszőke fürtök egészen a derekamig értek.

Amikor végre szalonképesnek éreztem magam, elindultam Bradhez. Épphogy kiléptem az udvarra egy tengerkék szempárt vettem észre, ami tetőtől talpig végigmért. Kissé meglepődtem, amiért olyan feltűnően nézett, ugyanakkor én sem igazán tudtam levenni a szemem róla. A pillantásom az arcára siklott, majd összefonódott a tekintetével.

– Magasságos isten! – motyogtam.

Elképesztően jóképű pasi volt. Teljesen lenyűgözött.

Kék, rövid ujjú pólót viselt, hozzáillő sötétkék, agyonhordott farmernadrággal. Fekete haja vakítóan csillogott a nap fényes sugaraitól, vagy a kábé fél kiló zselétől, amit rápakolt, hogy minden egyes szál tökéletesen az ég felé álljon. Egészen művészi arca túl szép volt, hogy valódi legyen. Gyönyörű tengerkék szemei, telt ajka, keskeny orra, sportos alkata teljesen megbénított. Az összhatást csak tetőzte, hogy koromfekete szempillái messzire virítottak. A mellkasán keresztezte a karját, amitől a bicepsze megfeszült. A lélegzetem elállt, csak bámultam rá bambán, miközben nagyokat nyeltem. Ő is elgondolkodva figyelt. Amikor a tekintetünk találkozott mindketten elmosolyodtunk.

A mindenit, ez aztán a huncut mosoly – állapítottam meg megbabonázva.

Összekulcsoltam a két karomat a melleim előtt, mert túl sokáig ragadt meg ezen a helyen a tekintete és emiatt egy kis félelmet ébresztett bennem, de továbbra is szüntelenül néztük egymást, még csak nem is pislogtunk. Tovább lépkedtem, a szeme minden mozdulatomat követte. Ahogy közeledtem felé, ismét rám villantotta lélegzetelállító mosolyát. Egyre jobban tetszett, amit láttam. Éreztem, ahogy eltűnt a vele szemben lévő féltségem és csak bizsergés maradt helyette, ami az egész testem átjárta. Nem tudtam mire vélni ezt az érzést, mert sohasem történt még velem hasonló. Eddig egyetlen pasi sem érdekelt, de ez az ismeretlen kék szemű teljesen megszédített, és totálisan összezavart.

Brad szavai miatt alig aludtam éjszaka, lehet most is, csak a kialvatlanságom miatt gondolok ilyesmiket – próbáltam becsapni magam, és inkább elfordítottam a fejem a többi munkás felé, hogy őt ne is lássam. Úgy tizenöten lehettek még rajta kívül, néhányan idősebbek, de több mint a fele fiatal volt. Elmosolyodtam, mert tudtam, hogy Bradnek tetszeni fog a látvány. Na meg persze a hülye, nimfomániás tyúk Emilynek is.

A sok helyes fiú közül, akik fel-alá járkáltak az udvaron, egyik sem fogott meg első látásra a tengerkék szempár tulajdonosán kívül. Ahogy eszembe jutott a pillantása, ismét visszaszökött testembe a bizsergés, és akaratlanul visszafordítottam a fejem felé. Az illőnél tovább méregettem, és azon töprengtem vajon hol a bibi?

Kell, hogy legyen valami hibája, elvégre ő egy férfi... és mindegyik férfinak van, miért pont ő lenne a kivétel?

Hirtelen megrándult a gyomrom, amikor észrevettem, hogy a kék szemű idegen felém tart. Egyet hátra léptem, de ő nem hátrált meg, mosolyogva jött közelebb. Egyre jobban pánikoltam, ahogy közelített.

Mégis, mit akarhat tőlem?

– Szia! – köszönt kedvesen, amikor elém ért.

Istenem, ennek a pasinak van a legszebb hangja, amit valaha hallottam.

Nagyot nyeltem, ahogy újból végignéztem rajta, mert közelről még jobban nézett ki. Kék pólója ráfeszült izmos mellkasára, farmerje hanyagul lógott a csípője alatt, a parfümének illata egyenesen észvesztő volt. A bódulattól, amivel elárasztott, alig bírtam kinyögni egy halk kis „Helló"-t.

– Gabriel Swanton vagyok – kezdte a bemutatkozást – de a barátaimnak, csak Gabe. Mosolygott egy ilyen „Én vagyok az Isten ajándéka a világnak" mosollyal. Tudtam, hogy azt várja, hogy én is bemutatkozzam, de annyira elbűvölt a látványával, hogy még a saját nevemet is elfelejtettem. – És neked, van neved? – kérdezte mély, szexi hangján.

– Igen... van – nyögtem ki, miközben magamat is meglepve, üdvözlésképpen felé nyújtottam a kezem. – Szóval engem... Linettnek... Linett Lawly... Linett vagyok – dadogtam nevetségesen.

Sokkal magasabb volt, mint én, ezért meg kellett döntenem a fejem, hogy a szemébe nézzek. A tekintete csillogott a nevetéstől, úgy festett, mint aki nagyon büszke magára, amiért ennyire zavarba hozott.

– Örülök, hogy megismertelek, Linett! – mondta, és a felé nyújtott kezem ahelyett, hogy megrázta volna, megpuszilta. Ahogy ajka a bőrömhöz ért jóleső borzongás futott végig a testemen, amit természetesen ő is észrevett.

Remek, ez egyre jobb!

– Mi az? – kérdeztem bizonytalan hangon.

A nyugtalanságom egyre csak nőtt, mert az elmúlt öt másodpercben, mióta beszéltünk vagy tucatszor pillantott a melleimre.

– Így, jobban megnézve még gyönyörűbb vagy! Tetszel nekem, és szeretnélek közelebbről megismerni... Ami azt illeti, nagyon közelről! – Mosolya az önelégültség megtestesítője lehetett volna.

– Tessék? – kérdeztem vissza.

Kellemetlen érzés kúszott fel a gerincemen. Nagyon reméltem, hogy csak én értettem félre a burkolt célzást.

– Álomszép vagy, szeretnélek jobban megismerni! – Ismételte meg a szavait, az előző mondata végét lehagyva. – Tudod, hogy lélegzetelállító vagy, Linett? – suttogta.

Rendben – gondoltam – játszadozzunk csak!

– Úgy gondolod? – kérdeztem, félre biccentett fejjel.

A hangom közömbös maradt, de a szívem olyan hevesen dobogott, hogy alig kaptam levegőt.

– Nagyon is! – súgta és a kezét a csípőmre tette. – Elviszlek meló után valahová, ahol remekül fogod érezni magad – jelentette ki magabiztosan, még mindig azzal a beképzelt, mégis ellenállhatatlanul pimasz vigyorral az arcán.

Beletúrtam a hajamba, és elégedetlenül felsóhajtottam. Azt kívántam, bárcsak a torkán akadna az öntelt mosolya.

Gabe Swanton határozottan egy szörnyszülött volt, csak a szexi külseje először megtévesztett.

– Köszönöm, de nem élnék a lehetőséggel. Seggfej! – csattantam fel megsértve.

– Ugyan már! Tudom, hogy bejövök neked – villantotta ki tökéletes fogsorát, amitől a gödröcskéi is felbukkantak, gondolom, ezzel arra számított, hogy elolvadok.

Sikerült neki.

– Így akarsz levenni a lábamról? – kérdeztem hitetlenkedve, miközben szúrós pillantást vetettem rá.

– Mi?

– A „hű de csábító" mosollyal. Ez általában bejön neked?

– Mindig! – válaszolta habozás nélkül.

Nyilván azt gondolta, vicces. Rosszul gondolta. Már az önhitt hanglejtése is elég volt, hogy színtiszta indulatot váltson ki belőlem.

– Szinte mindig! – javítottam ki. Meg akartam mutatni, hogy én nem az a fajta lány vagyok, akit ennyivel megnyerhet magának. – Ilyen ellenállhatatlannak tartod magad? Nos, sajnálom, hogy nekem kell szétrobbantanom a buborékodat, Mr. Tökéletes, de nem az minden vágyam, hogy veled randizzam! Komolyan azt gondoltad, hogy idejössz bókolni, és én azonnal, menthetetlenül, a fejemet vesztve beléd szeretek? Ez olyan szánalmas! – meredtem rá gúnyosan.

– Azt hiszem, félreértettél, vadmacska! Ki beszélt itt szerelemről? – kérdezte meglepetten. – Egy kis móka is elég volna. Nem akarok házasodni.

– Fogd fel, hogy nem érdekelnek az egy éjszakás kalandok!

– Oké. Többször is lefekhetünk – vigyorgott tovább.

Felhorkantam, mielőtt megvetően vázoltam volna neki, amit a közvetlen ajánlatáról tartok.

– Casanova, akkor sem törölném beléd a kezem, ha te volnál az egyetlen férfi a világon!

– Tényleg? – gúnyolódott, és felhúzta az egyik szemöldökét. – Úgy gondolod, ezt elhiszem? – fújtatott. – Tévedésben élsz bogaram, higgy nekem, ismerem az olyan nőket, amilyen te vagy!

– Te vagy a legönteltebb, legnagyképűbb faszfej, akivel valaha találkoztam. Ismered az olyan nőket, amilyen én vagyok? Most kíváncsivá tettél – mondtam csípőre tett kézzel, mire elnevette magát.

– Milyen kicsi, és milyen csípős a nyelve! – Ekkor még jobban kitört belőle a nevetés. – Mindig ilyen harcos kedvedben vagy?

– Nem mindig, csak ha bunkókkal beszélgetek! – vágtam vissza. – Most pedig, gondolom beavatsz az irigylésre méltó emberismeretedbe és elmeséled, milyen nő is vagyok.

– Nagyon szívesen! – mondta, majd vett egy nagy levegőt, mielőtt bepillantást nyújtott volna az ostoba agyába. – Te nem olyan szent és ártatlan nő vagy, mint ahogy azt megjátszod. Lehet, hogy elég talpraesettnek látszol és nagy a szád, de ami legbelül van, az nem több egy segítségre szoruló kislánynál. Mivel tisztában vagy a szépségeddel és azzal, hogy aki csak rád néz beindul a testedtől – leereszkedően nevetett, majd folytatta – éppen ezért, kelleted és riszálod magad a férfiak előtt, azt várva, hogy becserkészhesd a legszexibbet és a legvadabbat, hogy a kis barátnőid előtt felvághass, miközben mindenkinek szétrakod a lábad, aki csak elsétál melletted.

Bevallom, szóhoz sem jutottam. Valóban a legnagyobb ostobaságra számítottam, de ez minden gondolatomat messze túlszárnyalta.

– Hú, Einstein... igazán ledöbbentettél! Fel kell, hogy világosítsalak, bár nem várom el, hogy eljussanak a mérhetetlen picike agyadig a szavaim, de, ha erősen koncentrálsz talán sikerül. Te egy átkozottul rossz emberismerettel rendelkező seggfej vagy!

Egy darabig hallgatott, nyilvánvalóan nem tudta mit feleljen.

– Kicsit érdekes, nem gondolod? – Összekulcsolta maga előtt a kezeit, mint aki imádkozni készül.

Imádkozzon is, mielőtt megütöm.

– Ja persze, hogy érdekes, seggfej – vágtam rá gúnyos mosollyal.

Zavartan megnyalta az ajkát. Attól, ahogy rám nézett vágyakozás kerített hatalmába.

– Szóval egy seggfej vagyok, hmm... De mégis elég szexi seggfej ahhoz, hogy elveszítsd miattam a fejedet. Biztosra veszem, hogy máris kellőképpen lenyűgöztelek! – mondta, miközben le sem vette rólam a szemét.

Még ilyet! Mit képzel ez magáról, azt hiszi, hogy mentalista?

– Tűnj már a fenébe, te felfújt hólyag! – morogtam.

Közelebb lépett hozzám, mire szóra nyitottam a számat, de nem jött ki több hang a torkomon, csak bámultuk egymást olyan közelről, hogy szinte összeért a testünk. Az ajkamon éreztem a leheletét, ezután olyasmi történt, amire nem számítottam.

Magához húzott és megcsókolt.

Az egész testem reszketett, ahogy egymáshoz simult a bőrünk. Kezem automatikusan a mellkasára vándorolt, szaporán verő szíve az ujjaim alatt lüktetett. A csókja gyengéd volt és édes. Pár pillanatra megszűnt körülöttem a jelen, és mint még eddig sosem, egész embernek éreztem magam. Úgy éreztem, hogy újra élek. Amikor a nyelve összegabalyodott az enyémmel nyers, rekedtes morgás tört fel a torkából, melytől remegés futott végig a gerincemen és az egekbe szállt a pulzusom. Az ujjait a hajamba fűzte és még közelebb húzott magához, aztán erős karjai a csípőm köré fonódtak, hogy egy helyben tartsanak. Mellem kőkemény mellkasához nyomódott, így még intenzívebben éreztem szíve vad kalapálását. Nyelve egyre gyorsabban mozgott a számban, amitől azonnal megütött a pánik lökete és arra sarkallt, hogy megszakítsam a csókot.

– Mi a fenét művelsz? – kérdeztem felháborodva, miközben ellöktem magamtól és levegőért kapkodtam. A kezeim úgy remegtek, akárcsak egy alkoholistának.

– Csak bebizonyítottam az igazamat – vágta rá önelégült pillantással.

Faképnél akartam hagyni, de megragadta a karom.

– Engedj el! – mordultam rá, miközben kiszabadítottam magam.

A fejemben száguldozó gondolatok elködösítették az agyamat. Kezemet ökölbe szorítottam, mert hajszál választott el attól, hogy felpofozzam, végül inkább hátat fordítottam neki, és elindultam Bradhez. A lehető legtávolabb akartam kerülni tőle.

– Várj, kérlek!

– Mit akarsz még? – Fordultam hátra dühösen. Nem bírtam ki, hogy ne álljak meg.

– Ugye, azzal tisztában vagy, hogy jó ideig nálatok fogok dolgozni? – kérdezte, vagyis inkább közölte, azt sugallva, hogy nem fog leszállni rólam.

– Rájöttem. Nem adod fel, ugye?

– Soha!

– Te elmebeteg vagy! – sóhajtottam végül.

– Nekem senki nem tud nemet mondani!

Na, azt lesheti, hogy behódoljak, de eszméletlenül jóképű az tagadhatatlan.

– Álmodozz csak, abba még senki sem halt bele, de ha még egyszer a közelembe jössz, akkor véged van! Ezt garantálom – fenyegettem meg, de ő csak egyre szélesedő vigyorral az arcán, jobbra-balra ingatta a fejét.

– Te fogsz belehalni a gyönyörbe, amit majd tőlem kapsz, szöszi! Készülj fel rá, hogy hamarosan a karjaimban leszel – mondta, mielőtt elsietett egy alacsony, kövér férfi mellé, aki mogorván utasította, hogy lásson a dolgához.

Jobb is ha megy, mert esküszöm, tényleg behúzok neki egyet.

– Legalább egy kicsit próbálnál meg normális lenni, de esküszöm, te a hülyénél is rosszabb vagy! – kiabáltam utána, miközben arra gondoltam, hogy nem elég nekem ez az egész cirkusz, amiben élek, még Mr. Nagyképű Seggfej urat is el kell viselnem, amíg itt fog dolgozni, mert világosan értésemre adta, hogy nem fog leakadni rólam. Eltelt néhány perc, mire ráeszméltem, hogy még mindig ugyanott állok, ahol beszélgettünk. Sietve indultam tovább az út túloldalára, Bradhez.

***

Mielőtt az emeletre mentem beköszöntem a nappaliban porszívózó Clara néninek, aztán már rohantam is tovább, amíg el nem értem Brad szobájának ajtajáig. Ott egy pillanatra megtorpantam, aztán néhány pillanat múlva összeszedtem magam és benyitottam. Barátomat az ablaknál találtam. Amint beléptem száznyolcvan fokos fordulattal és széles mosollyal az arcán pördült felém.

– Már nagyon vártalak! Most azonnal el kell mesélned mindent – tért rögtön a lényegre mindentudó pillantással, köszönés nélkül.

– Szia! – köszöntöttem egy gyors puszival. – Mire gondolsz?

Tudtam, hogy látta az iménti jelenetet, de azért tettem egy próbát, hátha mégsem az udvaron történtekre gondol.

– Arra, hogy mi a helyzet a gyönyörű idegennel? Láttalak vele beszélgetni. Észrevettem mennyire bejön neked, az arcodra volt írva minden – hadarta széles vigyorral a képén. – Iszonyúan tetszel a pasinak, majd felfalt a szemeivel, és az a vágyakozás az arcán... Apám, azt hittem helyben letépi rólad a ruhád – közölte úgy, mintha ez normális lenne.

– Megtettem! – suttogtam, szinte alig hallhatóan.

– Megpróbálnál egy kicsit több infóval ellátni? – nézett rám várakozóan.

– Megtettem, adtam egy esély magamnak, hogy újra kezdhessem az életemet – feleltem, miközben a tekintetem a sötétbarna burkolatú padlót pásztázta.

– Istenem, nem is tudod milyen boldoggá tettél! Végre teszel valamit, hogy túllépj a fájdalmakon – örvendezett. Szemeiben könnycseppek gyűltek a boldogságtól, aztán szorosan magához ölelt. – Rám mindenben számíthatsz, mindig itt leszek neked! – mondta elérzékenyülve.

Mindig éreztem, hogy a barátsága őszinte, ezzel a reakcióval pedig még jobban megerősítette a tényt. Ő nem ítélkezett és nem akart beleszólni a döntéseimbe, az egyetlen, amit szem előtt tartott az volt, hogy jól érezzem magam.

Imádtam.

– És most mesélj el mindent! – emelte fel a szemöldökét kíváncsian, aztán végigvetette magát díszes támlájú franciaágyán, majd hátradőlt a színes párnákra. Miután kényelembe helyezte magát türelmetlen pillantással várta a beszámolómat anélkül, hogy akár csak egy másodpercre is elfordította volna rólam a tekintetét.

– Nincs sok mesélni valóm róla – sóhajtottam, miközben törökülésbe rendezkedtem vele szemben az ágyon. – Valójában csak a külseje az egyetlen vonzó dolog benne.

– Mondd már, ne kelljen mindent harapófogóval kiszednem belőled – szólt erélyesen.

Egy ingerült sóhaj szökött ki az ajkaim közül. Egy ideig küzdöttem a szavakkal. Annak ellenére, hogy a szégyenkezés fullasztó csomója befészkelte magát a torkomba, elmeséltem neki szóról-szóra mindazt, ami az ügyeletes Casanova és köztem történt. Lehetetlen volt megállni, hogy a pirulás el ne öntse az arcom, amikor a csókjelenethez értem, mire feljebb ült az ágyon és olyan szélesen vigyorgott, hogy csoda volt, hogy az állkapcsa nem ugrott ki. Az arcán lenyűgözöttség és némi hitetlenkedés tükröződött, mintha nem tudná elképzelni, hogy tényleg így történt.

Én sem tudtam elhinni. Felkavart és összezavart.

– Megbántad? – kérdezte, amikor észrevette a zavart az arcomon.

Megbánni? Nem bántam meg. Igazság szerint rohadtul élveztem.

– Én... – akadt el hangom. Igaz, nem éreztem megbánást, de azért szégyelltem, amit tettem. –...azt hiszem, nem bántam meg.

– Élvezted a csókot? – szegezte nekem mosolyogva az újabb kérdést.

Nehezemre esett kimondani, de nem akartam eltitkolni semmit.

– Igen, nagyon! De... de ez volt az első csókom, ráadásul egy olyan pasival, aki csak a testemet akarja. – Keserűség és szégyenérzet színezte a hangom. – Amint kiléptem odasétált hozzám és felajánlotta a szolgálatait, úgyhogy el is felejthetjük az egészet, mert ilyesmiben nem akarok részt venni.

– Nem választható el egymástól a test és a lélek – felelte bölcsen, de ezzel nem megnyugtatott, hanem felidegesített.

– Brad, fogd már fel, világosan értésemre adta, hogy csak testi kapcsolatot akar! – ismételtem magam. – Mi a baj velem? Miért nem akar senki sem igazán? – kérdeztem szomorúan.

– Semmi! Hidd el nekem, hogy semmi baj nincs veled, csak össze vagy zavarodva – vont magához közelebb és vigasztalón simogatta a hajamat.

– Rendben vagyok, ne aggódj! – mondtam néhány perc múlva egy erőltetett mosoly kíséretében, mire Brad felállt és az ablakhoz sétált.

– Azt hiszem, te vagy az egyetlen lány, aki valaha is kikosarazta – nevetett. Pillantásom az ablakot vette célba, szemeimmel azonnal őt kerestem, de ebből a távolságból nem láttam. Lassan felálltam, és mellé sétáltam. – Ott áll! – mutatott arra, ahol Gabe álldogált, mire kicsit zavarba jöttem. – Nagyon vonzó – tette hozzá, mintha csak a gondolataimban olvasott volna.

– Egész vonzó addig, ameddig meg nem szólal! – gondolkodtam hangosan.

– De jónak találod!?

Az arcára egy sejtelmes vigyor ült ki. Egy darabig haboztam, próbáltam elfojtani a mosolyom, de nem bírtam sokáig.

– Őszintén? Bejön nekem, sőt nagyon bejön, mondhatni egy „minden nő álma pasi" – buktak ki belőlem önkéntelenül a szavak, miközben le sem vettem a szemem a kék szeműről. – Ha érezted volna azt, amit én akkor és ott. Mindenhol égett a testem, ahol hozzám ért, mintha lángok borították volna a hátam, a mellkasom, az arcom, a csípőm, a szám. Azzal, ahogy rám nézett és amiket mondott, akaratlanul is elérte, hogy szépnek és értékesnek érezzem magam. Aztán közelebb jött és váratlanul megcsókolt. Remegés futott végig rajtam és apró sóhaj szakadt fel belőlem, miközben erősebben kapaszkodtam bele és bátortalan mozdulatokkal visszacsókoltam. Hihetetlen érzés volt. Mintha ez a csók elég lett volna ahhoz, hogy teljesen magához láncoljon és többé ne eresszen el. Nem akartam, hogy vége szakadjon, de végül kénytelen voltam megtörni, mert megijedtem. Még egy órája sem ismerem, és máris ekkora hatással van rám, de ebből semmi jó nem származhat! – merültem el önfeledten a mesélésbe, míg nem találtam magam szembe Brad csodálkozó arcával.

– De ettől függetlenül még mindig vágysz rá, nem? – húzta fel a szemöldökét.

Kellemetlen érzés telepedett a gyomromba.

– Erősen vonzódom hozzá, de talán csak azért, mert még senki sem csókolt meg rajta kívül – magyaráztam a feltételezésemet.

– Talán – szólt hitetlenkedve.

– Tegyünk egy próbát! Tudni akarom, hogy ilyen hatással van-e rám a te csókod is – kértem kétségbeesve, és magam is meglepődtem, amiért ilyesmi egyáltalán megfordult a fejemben.

Meghökkent egy pillanatra, majd hevesen rázta a fejét.

– Nem Linett, ez hülyeség! Barátok vagyunk, és nem foglak megcsókolni – ellenkezett, de láttam rajta, hogy hezitál.

– Kérlek! – néztem rá könyörgően. – Tudnom kell, hogy ő van-e ilyen hatással rám, vagy a csók, amit kaptam. Kérlek, segíts nekem, mert bele fogok őrülni – lábadt könnybe a szemem.

– A sírba teszel – adta meg magát.

Szembefordultam vele, egy kicsit még tétovázott, de aztán lassan közelebb hajolt, két kezébe fogta az arcom és összeérintette ajkainkat. Nyelvem bejutott a szájába, mire egyre hevesebben csókolt, mégsem öntött el a forróság, és a hátamon sem futott végig az a kellemes bizsergés. Nem éreztem magam a felhők felett és nem remegett sem a gyomrom, sem a kezem. Semmi olyat nem éreztem, amit Gabe csókja közben tapasztaltam. Csalódottan léptem egyet hátra, miközben elemeltem ajkaim az övétől. Először értetlenül meredt rám, aztán, amikor felfogta, hogy azért szakítottam meg a csókot, mert nem azt éreztem, amit legbelül vártam elmosolyodott.

– Semmi? – kérdezett rá.

– Semmi! – válaszoltam siralmas hangon. – És neked? – kérdeztem vissza, bár sejtettem a választ. Az arcára kiülő aggodalmas mimika elárulta, hogy ő sem érezte magát a fellegekben.

– Semmi – sóhajtotta csalódottam. – Semmi olyasmi, amit Nick csókolása közben éreztem, anno.

Nagyot néztem, amikor kimondta azt a nevet, amit nem volt szabad kimondanunk.

Nick az egyik évfolyamtársa volt. Személyesen sosem találkoztam vele, de nagyon sokat mesélt róla, amíg a viszonyuk tartott. Nick egyaránt vonzódott a nőkhöz és a férfiakhoz is. Ő kezdett ki Braddel, megcsókolta, amikor egy focimeccs után kettesben maradtak az öltözőben. Ez másfél évvel ezelőtt történt, és majdnem egy évig tartott a viszonyuk. Brad teljesen belebolondult a fiúba, de ő, amint komolyabbra fordult a helyzet, megváltozott. Nem akarta felvállalni a kapcsolatukat sem a barátai, sem a családja előtt. Titokban találkozgattak, és bujkáltak az ismerősök elől, de néhány diáktársuk mégis tudomást szerzett a viszonyukról. Ekkor Nick elhagyta Bradet és összejött egy lánnyal, hogy lemossa magáról a pletykát, miszerint a saját neméhez vonzódik. Brad teljesen összetört, rengeteget sírt, nem járt iskolába, nem evett, szinte ki sem kelt az ágyból. Nehéz időszak volt mindkettőnknek, mert ha ő szenvedett az nekem is fájt.

– Akkor gondolom, most levontad a következtetést. Ez a pasi az igazi neked... legalábbis kémiailag – nevette el magát.

– Ez nem vicces! – ripakodtam rá. – Félek. Ha már most egy csókkal ilyen hatással van rám bármikor összetörhet és megbánthat, mert hatalma van felettem – suttogtam lehajtott fejjel.

– A félelem az élet része – jegyezte meg komolyan.

– De, én már így is jóval több fájdalmat kaptam, mint egy átlagember, nem hiányzik egy ilyen „Én vagyok minden álmod, és ezt be is bizonyítom neked, aztán, ha belém szerettél jól tönkreteszlek pasi!" az életemből.

– Ebben egyáltalán nem lehetsz biztos! Mi van, ha nem szeretsz bele? Vagy, ha ő szeret beléd? Én egyáltalán nem lepődnék meg rajta, ha így lenne, mert gyönyörű, kedves, aranyos és jólelkű vagy. Semmi sem lehetetlen! Tedd félre a félelmeidet és beszélj vele, próbáld jobban megismerni őt. Lehet, hogy csak nagymenőzni akart, amikor odament hozzád. Egy próbát megér, adj neki egy esélyt! – győzködött tovább.

– Nem tudom, majd gondolkodom rajta! Nem értem, te miért nem voltál hatással rám, míg ő szinte az eszemet vette a közelségével és a tetteivel – tépelődtem tovább bánatos hangon.

– Fogalmam sincs! – túrt bele zavartan a hajába. – Valószínűleg azért, mert hál'istennek hozzám egy cseppet sem vonzódsz, hozzá viszont nagyon is – állapította meg a kissé ijesztő igazságot. Megköszörülte a torkát, majd bátorítón hozzátette: – Ne add fel, mert szerintem ez egy égi jel, az isten azért küldte őt az utadba, hogy végre megváltozzon az életed. Ez a férfi egy ajándék neked, Linett!

– Ajándék? Ő inkább egy átok!

Egy nagyon vonzó átok.