Linett

Néhány órával később arra ébredtem, hogy a szobámat bevilágítja a nap a fodros, lila sötétítőn keresztül, és kellemes fényekkel árasztja el a kis helyiséget. Kócosan és izzadtan kászálódtam ki az ágyból és indultam a fürdőbe, hogy kicsit rendbe szedjem magam.

Csak Gabe járt az eszemben, azon tanakodtam, hogy vajon mit kéne tennem, hogy higgyen nekem. Nem akartam elveszíteni. Az elválásunk előtt adott csókja, és vallomása adott némi reményt, hogy talán mégsem lesz olyan nehéz dolgom, csak a jó lehetőség és a megfelelő alkalom kellett.

Kettőkor nekiálltam készülődni. Miután lezuhanyoztam, belebújtam a gyönyörű piros ruhámba és a cipőmbe. Emily gondosan kivasalta a hajam, és az egyik oldalon parkettafonással befont két tincset, hogy még mutatósabb legyen, majd előszedte a sminkkészletét és a ruhámhoz passzoló szájfényt, ami szép csillogó pirossá varázsolta az ajkaim. A szememet alul fekete ceruzával húzta ki, míg felülre tusvonalat húzott, végül spirállal kifestette a szempillámat is, már csak a parfüm és a válltáska hiányzott rólam. Mire mindennel elkészültünk megérkezett Gabe is. Elakadt a lélegzetem, és sóvárogva néztem végig rajta. Fekete öltönyt és királykék inget viselt, nyakkendőjét hanyagul kötötte meg a gallérja körül, amitől még szexibbnek látszott. Az ing színe tökéletesen illett a szeméhez, a felső két gombja nem volt begombolva, ezáltal szabad rálátást engedett napbarnított nyakára és mellkasára. Szívem hevesebben dobogott, gyomrom görcsbe rándult a látványtól. Emily sem maradt közömbös, mert egy hangos lélegzetvétel után odasúgta, hogy ez a pasi nem lehet igazi, túlságosan szép, hogy valódi legyen.

Gabe odaállt elém, vártam, hogy megcsókoljon, de nem tette, még csak nem is köszönt. Emilynek biccentett a fejével, tőlem csupán annyit kérdezett, hogy elkészültem-e. Bólintottam, azzal sarkon fordult és bement a lakókocsiba beszélni nagyanyámmal, aki meglepetésemre megengedte, hogy nála maradjak, sőt még azt is hozzá tette, hogy vissza se hozzon.

Amikor ismét kilépett az udvarra, látványosan végignézett rajtam, bizonyos testrészeimen elidőzött a szeme, viszont az arca közömbös maradt. Aztán elköszönt Emilytől, és elindult az autó felé. Megszorítottam Emi kezét, majd Gabe után kullogtam.

Láttam, ahogy vezetés közben a lábamat nézi, végül ráemelte a tekintetét az arcomra, mielőtt megszólalt.

– Minden rokonunk eljött, akit meghívtunk, főleg azért, mert kíváncsiak rá, hogy ki rabolta el a szívem. Készülj fel a sok kérdésre és a szerelmes barátnőm eljátszására. Anyám előtt úgy alakítsd majd a szereped, mint aki az életét is odaadná értem, mert nagyon félt a csalódásoktól és az olyan nőszemélyektől, amilyen te vagy! Nyugi, nem lesz nehéz dolgod, még csak meg sem kell erőltetned magad, mivel kitűnő hazudozó vagy – a szemembe nézve várta, mit reagálok a kéréseire vagy inkább parancsaira.

– Ne aggódj, jól játszom majd a boldog lány szerepét, amit rám osztottál, amíg te is normálisan viselkedsz. De, ha meglátlak valamelyik nő közelében, aki nem a rokonod, kikaparom a szemed! Főleg a kis Elizádat kerüld nagy ívben, ha nem akarsz botrányt – figyelmeztettem.

– Nem ajánlom, hogy szégyent hozz rám! Úgy merj leégetni, hogy megbánod! Tisztában vagyok vele, hogy nem vagy féltékeny senkire sem, úgyhogy a kis játékaidat tartogasd a bulira.

– Ahogy már mondtam, ha te jól viselkedsz, én is jól fogok!

***

Nagyjából félórás út vezetett, Russelville-be. Izgatottan és félelemmel telve vártam, hogy megismerhessem Gabe családját és a helyet, ahol felnőtt.

Amikor kiszálltunk az autóból, megpróbáltam magamra erőltetni egy félszeg mosolyt, de nem jártam sikerrel, így inkább leplezve idegességemet, érdeklődve bámészkodtam az előkertben. Minden tiszta volt és rendezett. A hatalmas virágágyásokban nemesített rózsa virágzott, az udvart apró, fehér kavicsokkal szórták fel, amik különös hangot hallatva ropogtak a cipőnk talpa alatt.

– Szóval... – kezdtem, de fogalmam sem volt, hogy mit mondjak, így hát elhallgattam.

– Szóval? Mondd csak, amit akarsz, ne fogd vissza magad!

– Nagyon szép helyen nőttél fel. A kert egyszerűen gyönyörű!

– Köszi, de nem az én érdemem, anyám műve. Nagyon szereti a virágokat – mosolygott kedvesen.

– Köszönöm, hogy elhoztál!

– Senki mást nem hoztam volna.

Minden egyes kiejtett szava simogatott. Borzongás futott végig a gerincemen a hangjától. Nem mozdultunk, csak álltunk ott egy méterre egymástól, mégis valahogy sokkal közelebb éreztem magamhoz, mint eddig, és mintha arcvonásai is lágyabbak lettek volna. Közelebb lépett hozzám, felnéztem a nálam majdnem egy fejjel magasabb fiúra. Rettenetesen zavarban éreztem magam, de még ezt az érzést is elnyomta a belőle áradó erő, amely ellenállhatatlanul vonzott hozzá.

– Mehetünk? – kérdezte szinte suttogva, miközben mélyen a szemembe nézett.

Valószínűleg nem tudott volna olyat kérdezni, amibe ne egyeztem volna bele, ám még mielőtt megszólalhattam volna, elfordult.

– Igen – vágtam rá gyorsan, majd követtem.

A bejárat előtt megtorpantam. Gyomromba különös, szorongató érzés költözött, elveszettnek éreztem magam.

– Gyere, menjünk be, már várnak minket! – fogta meg a vállam, majd a derekamra csúsztatta a kezét, miközben benyitott.

Keze érintésére libabőrös lettem, és kellemes bizsergés futott rajtam végig, pedig tudtam, hogy csak a színjáték miatt karolt át, habár, amikor észrevette a reakcióm, elmosolyodott.

Amint belépünk az ajtón, majdnem hasra estem, szó szerint, mert a cipőm sarka beleakadt a szőnyeg rojtjába. Gabe azonban még időben utánam kapott, és erősen magához rántott.

– Ne bénáskodj már! – szólt rám a szemét forgatva.

Egy nagy helyiségbe értünk, amit elég szegényes bútorokkal rendeztek be, mégis otthonos érzést keltett. A velünk szemben lévő ajtón egy világosbarna hajú, vékony nő lépett ki, egy szőkésbarna lánnyal az oldalán. Ahogy közeledtek felfigyeltem a nő szeme alatt húzódó sötét karikákra. Fáradtnak tűnt, de pirosra rúzsozott ajka boldog, izgatott mosolyra húzódott, amint elénk ért.

– Anya, ő a barátnőm, Linett! – húzott szorosabban magához, Gabe.

– Babám, bemutatom az anyukámat – mosolygott büszkén, és adott egy puszit először az édesanyjának, utána nekem.

– Üdvözöllek nálunk! Nagyon örülök, hogy végre megismerhetlek – köszöntött derűsen, majd magához ölelt és adott két puszit az arcomra. – Pont olyan gyönyörű vagy, amilyennek a fiam leírt.

– Köszönöm szépen, asszonyom! Ön is igazán gyönyörű, és nagyon kedves. Megtiszteltetés, hogy magukkal ünnepelhetek. Köszönöm a meghívást – hálálkodtam mosolyogva.

– Ugyan már, ne hívj asszonyomnak, szólíts nyugodtan Sarah-nak! – kérte lágyan, aztán Gabe-re nézett. – Boldog vagyok, hogy végre találtál egy jól nevelt, aranyos, hozzád illő lányt, aki szeret és megbecsül. Büszke lehetsz rá, fiam! – mondta, mire Gabe alig hallhatóan felsóhajtott.

– Nem is sejted, milyen büszke vagyok rá, ő álmaim nője – dünnyögte gúnyos hangon.

– Végre itt vagytok! – lelkendezett a lány is, akiről közben teljesen megfeledkeztem.

– Szia! Te biztosan az ünnepelt vagy – elpirulva bólintott. – Boldog szülinapot, Vanessa!

– Köszönöm – megpuszilt ő is, majd a nyakamba vetette magát.

Miután kibontakoztunk az ölelésből, átadtam neki az ajándékot, bár nem igazán tudtam mi tenne boldoggá egy tizenegy éves lányt. Kibontotta a csomagot és újra átölelt, amikor meglátta a cirkóniummal kirakott nyakláncot és a hozzáillő karkötőt.

– Köszönöm, ez nagyon gyönyörű! Megyek, és felveszem a szobámban – hadarta izgatottan, és már el is szalad.

– Menjetek csak be! Még megvárom az utolsó vendégeket és csatlakozom én is – terelt minket Sarah a nappali felé.

Ez a helyiség is hasonlóan szegényesen volt berendezve. A sarokban három sorban álltak megterítve az asztalok, körülöttük elegánsan öltözött férfiak, nők és gyerekek. Gabe mindenkinek bemutatott, aki mellett elsétáltunk. Amikor pár percre megálltunk, egy idősebb nő lépett oda hozzánk. Gittának hívták, és mint kiderült ő volt, Gabe anyjának legjobb barátnője, és egyben Eliza anyja is.

– Gratulálok barátnődhöz! – szólt oda Gabe-nek fintorogva, miközben lenézően végigpillantott rajtam. – Igazán csinos, de az én kislányomnak a nyomába sem ér. Ugye tudod, hogy még mindig odavan érted? – kérdezte, mintha én ott sem lettem volna. Már éppen szólni akartam, de Gabe megelőzött.

– Kérlek, Gitta értsd meg, hogy barátnőm van, akit nagyon szeretek! Ami köztem és Eliza között volt, annak vége, és már sosem leszünk egy pár.

– Jól van, jól van... megértettem! – emelte fel védekezőn a kezét, majd elvigyorodva Eliza felé mutatott. – De attól még táncolni felkérheted. Nézd, milyen szomorúan áll a keresztanyád mellett.

Egyáltalán nem tűnt szomorúnak. Pár pillanat múlva felénk fordult, és szemtelenül csókot dobott Gabe-nek, aki rámosolygott és odaintegetett neki.

– Ez meg mi volt? – kérdeztem felháborodva, miután Gitta magunkra hagyott minket.

– Semmi. Kaptam egy ajánlatot, de nem éltem vele, amint azt te is hallhattad – közölte nyugodtan, miközben majd felrobbantam a féltékenységtől.

– A közelébe sem mehetsz annak a nőnek! – keltem ki magamból.

– Állítsd le magad, szöszi! Azzal beszélgetek és táncolok, akivel csak kedvem tartja, mint ahogyan te is azzal csókolóztál és aludtál, akivel csak akartál – emlékeztetett kihangsúlyozva az aludtál szót.

– Tégy, amit akarsz, hidegen hagy! De az eszedbe se jusson, hogy mosolyogva fogom végignézni, ahogy kikezd veled az a nőszemély – figyelmeztettem.

– Ha botrányt csinálsz, istenemre, sosem ütöttem meg eddig nőt, de veled kivételt teszek!

– Ha azt hiszed, hogy ezzel megijesztesz, akkor nagyot tévedsz! Nem te leszel az első férfi, aki megüt – néztem mélyen a szemébe.

– Mi van? – kérdezte döbbenten. – Remélem nem a kis barátod bántott, mert akkor a holnap lesz az utolsó az életében, amikor levegőt vesz – mondta ökölbe szorított kézzel.

– Hülye vagy? Brad sosem bántana.

– Jaaa, bocs. Persze, hogy nem, hiszen imád. Hogy is juthatott eszembe, hogy megütött, ő inkább csókolgat és bemászik az ágyadba – vágta rá dühösen, tömény szarkazmussal a hangjában.

– Higgadj már le, nem ő volt és kész! Azok a férfiak, akik eddig megütöttek már meghaltak – mondtam gombóccal a torkomban.

– Várj, kitalálom... – vágott közbe és úgy tett, mintha gondolkodna. –...biztosan a drága jó Braded tette el őket láb alól.

– Te nem vagy normális! Semmi köze Bradnek a halálukhoz. Veled nem lehet komolyan beszélgetni – fakadtam ki.

Tudtam, hogy csak gúnyolódik, csakhogy nekem semmi kedvem nem volt tréfálkozni. Főleg nem ebben a témában. Faképnél akartam hagyni, de utánam jött.

– Hát persze, hogy nem! Mit vársz, vágjak jó pofát hozzá, hogy állandóan megvéded a szerelmedet, akármit is mondjak róla?

– Fejezd be, és ölelj át! Közeledik felénk valaki, nem akarom, hogy hallja a vitánkat – kértem tettetett mosollyal.

Közelebb lépett, átölelt, de szándékosan olyan szorosan, hogy alig kaptam levegőt.

– Így jó lesz, főnökasszony? Szólj, ha nem tartalak eléggé közel magamhoz – vágott egy önelégült vigyort.

Most én hajoltam közelebb hozzá, és a fülébe suttogtam:

– Mondtam már, hogy gyűlöllek?

Elmosolyodott, és bólintott.

– Hidd el, én is hasonlóan érzek!

Majdnem odaért hozzánk az idős pár, amikor akkorát csíptem Gabe fenekébe, hogy elugrott mellőlem. Rávillantottam egy széles mosolyt, mire azonnal visszajött mellém, átölelt, és olyan durván „cirógatta meg" a tincseimet, hogy úgy éreztem a hajam tőből kiszakad.

– Milyen jó ilyen szerelmesnek látni őket, ugye Josh? – mondta a férjének meghatódva az idős néni.

– Így van, kedvesem – lépett oda hozzánk a férfi is.

Néhány kérdésükre válaszoltam, mint kiderült, Gabe nagyszüleinek, aztán ölelkezve tovább sétáltunk a többi rokon felé.

Mindenki kedves volt velem, kivéve Eliza anyját. Miután megvacsoráztunk és elfogyasztottuk Vanessa tortáját, átmentünk egy másik helyiségbe. Odabenn már szólt a zene és néhányan táncoltak, Enrique Iglesias egyik számára.

Gabe elment innivalót hozni, én pedig leültem egy kék huzatos kanapéra, ami az ablak elé volt helyezve. Egyszer csak Eliza jelent meg előttem, fekete, mélyen dekoltált estélyi ruhájában, amiből szinte kilátszott a mellbimbója. Az én ruhám is testhez simuló volt, de az övé olyan szorosan tapadt rá, mintha a második bőre lett volna. Vékony magassarkú csizmája Gabe-bel egy magasságra emelte, míg én csak az álláig értem fel, hiába volt vagy tíz centis az én cipőm sarka is.

– Atyaisten, nem is tudtam, hogy Gabe szereti a selejtes árut – nézett rajtam végig szánakozó pillantással. – Nem gondoltam volna, hogy az ilyen kis primitív tyúkok is bejönnek neki.

– Atyaisten, nem is tudtam, hogy Gabe-et régebben a kurvák vonzották. Nem csodálkozom rajta, hogy leváltott. Undorító egy nőszemély vagy! – válaszoltam vissza, mire csak hangosan felnevetett, mintha valami vicceset mondtam volna.

– Készülj fel kis nebáncsvirág, hogy elveszem tőled. Újra az enyém lesz, és te nem tehetsz majd semmit! Nem engedem, hogy egy ilyen kis senkié legyen, amilyen te vagy – fenyegetett.

– Nézz magadra, és gondolkodj! Persze, csak ha van mivel... amit kétlek. Nem veszed észre, hogy nem érdekled? Már engem szeret! Velem van, én kellek neki – mondtam lassan, kihangsúlyozva a szavakat, hogy ez a sötét trampli is megértse. – Szánalmas vagy! Azt hiszed, megijedek a fenyegetésedtől? Nyugodtan próbálkozhatsz és égetheted magad, de csak halkan megsúgom, nem fogsz elérni semmit, mert már eljátszottad az esélyedet drágám, akkor, amikor megdugattad magad a legjobb barátjával. Úgyhogy kár az idődet vesztegetni rá, mert sosem kapod vissza, ugyanis tiszta szívéből gyűlöl téged! – élvezettel ejtettem ki minden egyes mondatot.

– Azt majd meglátjuk! – rikácsolt, majd faképnél hagyott.

Odatáncolt Gabe-hez, kivette az italainkat a kezéből, majd belé karolt és a tánctér felé húzta. Gabe rám intett, hogy menjek inni, miközben Eliza riszálni kezdte magát.

Elsétáltam az asztalhoz, és a kóla helyett, amit Gabe eredetileg nekem szánt, a vodkát emeltem a számhoz és ittam meg egy húzásra. Égette a torkom, de nem érdekelt, kellett valami, ami segített, hogy túléljem ezt az estét. Vanessza lépett mellém, majd a szomorú arcomat látva megölelt. Már a tőlem kapott nyakláncot és karkötőt viselte, melynek apró kék kövecskéi tökéletesen illetek a szeme színéhez. Épp olyan volt a szeme, mint Gabe-é. Ettől valahogy még szomorúbb lettem. Odapillantottam feléjük, Eliza éppen akkor kevert le a földig, de Gabe engem nézett. Vanessa is észrevette, mit nézek, és biztatóan rám mosolygott.

– Gyere, menjünk ki egy kicsit a levegőre, nagyon meleg van itt ettől a sok embertől – kérte kedvesen.

Cseppet sem volt melegem, de vele tartottam, mert úgy éreztem felesleges, hogy tovább kínozzam magam. Kézen fogtuk egymást és kisétáltunk az udvarra, ahol rögtön beszélni kezdett.

– Ne aggódj miatta, már nem érdekli Gabe-et. Amikor együtt voltak nagyon sokszor veszekedtek és rengetegszer szakítottak, mert Eliza kihasználta a bátyámat. Csak a pénz miatt kellett neki. Amikor Gabe rájött, hogy mi motiválja, megtagadta minden kérését, ami pénzbe került, amúgy sem igazán jutott neki miből ilyenekre költeni. Erre az lett a vége, hogy Eliza megcsalta a legjobb barátjával, Garyvel. Akkor a bátyám szakított vele. Hiába jött többször is könyörögni, hogy fogadja vissza, Gabe nem bocsátott meg neki. Már nem szereti őt, téged szeret! Mióta itt vagytok le sem veszi rólad a szemét – magyarázta a korához képest meglepő komolysággal.

– Engem sem szeret – suttogtam alig hallhatóan.

– De igen! Egyik éjjel mondta is anyának – mosolygott büszkén.

– Mit mondott? – kérdeztem kíváncsian.

– Úgy volt, hogy valamelyik éjjel kimentem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Gabe ott ült ráborulva az asztalra és sírt. Megkérdeztem, mi a baja, mire a nyakamba borult és még jobban zokogni kezdett. Annyit mondott, hogy néha történnek dolgok, melyek váratlanul érik az embert, és amik összetörik a szívét. Reggel elmeséltem mindent anyának. Ő is megkérdezte tőle, hogy mi történt, de nem beszélt neki sem. Viszont, amikor anya megemlített téged, ismét könnybe lábadt a szeme. Elmondta, hogy nagyon szeret és, hogy nem tudja, mit csináljon, mert nem akar téged elveszíteni. Többet nem mondott, hiába faggatta anya. Remélem, hogy rendbe jöttek a dolgok köztetek. Nagyon szeretem őt, és téged is kedvellek. Azt szeretném, hogy te is a családunkhoz tartozz és, hogy soha többé ne lássam Gabe-et sírni – mesélte.

– Ez mikor volt? – kérdeztem könnyezve.

– Két vagy három napja, amikor hazajött – válaszolta elgondolkodva. – Hidd el, szeret téged!

– Én is nagyon szeretem őt, Vanessa! – Megtöröltem a szemem és magamhoz húztam. – Köszönöm, hogy elmondtad ezeket. Mindent meg fogok tenni, hogy a bátyád többé ne legyen szomorú. De most menjünk, keressük meg.

– Azt tudtad... – kezdte vigyorogva, miközben visszafele indultunk –...hogy mielőtt elindult érted, megfenyegetett mindenkit a házban, hogy ha egyetlen szóval is megmernek sérteni téged, azt nem élik túl?

Elnevettem magam. Örültem, hogy elmondta ezeket a dolgokat. A szavai megnyugtattak. Egyre biztosabb voltam benne, hogy Gabe viszont szeret, még ha egyelőre nem is hisz nekem.

A nappaliban Gabe éppen az anyukájával keringőzött. Csodálattal néztem, hogy milyen könnyedén és rutinosan mozognak. Vanessát is elráncigálta mellőlem az egyik osztálytársa, így ismét egyedül maradtam. Leültem az egyik asztalhoz egy pohár itallal a kezemben. Amint megittam, kellemes szédülés és jókedv kerített hatalmába. Véget ért a zene, és Gabe-ék odajöttek hozzám. Megdicsértem a csodás keringőjüket, majd beszélgetni kezdtünk, Sarah-val. Legtöbbször ő kérdezett, én válaszoltam, mégsem éreztem magam feszélyezve a közelében.

A hangfalakból Shakira tangója, az Objection harsant fel. Önkéntelenül is mozogni kezdtem az ütemre, mire Sarah felhúzott a székről és a táncparkett felé tolt minket Gabe-bel. Félénken kezdtem el mozogni, mégis szerelmem gyönyörű kék szeme kikerekedett, és ámulva nézte a riszálásomat. Az arca boldogságot és büszkeséget tükrözött. Sokszor látott már táncolni, ezért fogalmam sem volt, miért nézett így minden alkalommal.

Annak idején még Brad szerettette meg velem a zenét és a táncot. Nagyon sokszor utánoztuk a videoklipekben táncoló párokat, míg végül elsajátítottuk a lépéseket, bár Brad már első látásra dicsérte a mozgásomat és a ritmusérzékemet, pedig akkoriban nagyon szégyenlős voltam.

Olyan harmonikusan táncolunk Gabe-bel, mintha előre begyakoroltuk volna a koreográfiát. Az egyik kipörgetésem után rám mosolygott, vastag, szexi ajkával, amit legszívesebben addig csókoltam volna, amíg még vastagabbra nem duzzad. A zene végén elindultam pihenni, de ekkor Rihanna hangja töltötte be a teret, és a kedvenc dalom az Unfaithful – Hűtlen – zongoraszólója csendült fel. Gabe visszafordított maga elé, és a fülembe súgta:

– Találó ez a dal, pont hozzánk illik, ezt nem hagyhatod ki!

– Haha, de vicces – húztam el a szám.

Teljes testemmel hozzásimultam, a fejemet a vállára hajtottam, mire szorosan magához húzta a csípőm. Miközben lassúztunk, éreztem a szíve minden dobbanását. Jó érzés volt hozzábújni és érezni az illatát. Nem bírtam tovább, megcsókoltam a nyakát. A nyelvem érintésétől egy pillanatra megfeszült és szaggatottan vette a levegőt. Ezt még néhányszor megismételtem, mire a fülembe súgta, hogy, ha nem fejezem be, itt a helyszínen a sarokba visz és olyan keményen megdug, hogy elájulok. Nem hagytam abba.

Lehajolt, szája lágyan súrolta az enyémet. Ajkaim szétnyíltak, hogy beengedjék a nyelvét. A csókunk egyre szenvedélyesebbé vált, miközben tovább andalogtunk a zenére. Teljesen elfelejtettük, hogy hol vagyunk, és azt is, mennyien vannak körülöttünk, csak ő és én léteztünk abban a pillanatban. Keze lecsúszott a fenekemre és lágyan simogatta, miközben továbbra is érzékien csókolt. Mindketten égtünk a vágytól, hogy egymáséi legyünk. A fülembe súgta, hogy menjünk fel a szobájába. Rámosolyogtam és bólintottam, majd elindultunk. Nem tudtam, hogy az italok, vagy a szenvedély oszlatta-e el a félelmemet, de nagyon bátornak és felkészültnek éreztem magam.

Amikor kiléptünk a nappaliból, Sarah megállított minket, hogy megkérje Gabe-et, segítsen az egyik lerészegedett unokatestvérét hazavinni. Gabe azonnal nemet mondott, de Sarah addig győzködte, amíg végül kelletlenül bele egyezett. Bocsánatot kért tőlem, majd magához szorított és Sarah szeme láttára megcsókolt. Szégyelltem magam, de nem tudtam ellenállni neki.

– Megyek, előkerítem azt az idiótát, ti addig menjetek vissza a többi vendéghez, fél óra és itt vagyok – rám mosolygott, aztán elindult megkeresni a részeg rokont.

Sarah-val visszamentünk a szalonba, és martinit iszogatva beszélgettünk, míg meg nem jelent Vanessa, hogy felcsaljon a szobájába megmutatni valamit. Odafent kiderült, hogy valójában az egyik fiú tetszik neki, aki egy évvel felette jár az iskolában. Már vagy félórája beszélgettünk, amikor eszembe jutott, Gabe. Bocsánatot kértem Vanessától, és elindultam kifelé, de a folyosón belebotlottam Liambe, akit Gabe az unokatestvéreként mutatott be a parti elején. Épp az emeltre vezető lépcső előtt tántorgott. El akartam menni mellette, de elkapta a karom és magához húzott. Nagy nehezen kiszabadítottam magam, de ekkor könyörögni kezdett, hogy segítsek neki bemenni a vendégszobába, mert nem mer egyedül felmenni a hosszú, kacskaringós lépcsőn. Miután megígérte, hogy jól fog viselkedni, beleegyeztem és elkísértem a célig.

Tartotta a szavát, egyetlen ujjal sem ért hozzám. Betámolygott az egyik szobába, én pedig elindultam vissza a nappaliba, ahol legnagyobb döbbenetemre Gabe és Eliza táncoltak, már ha azt a kéjes vonaglást annak lehetett nevezni. Eliza szorosan állt előtte, háttal neki, és a hátsóját mozgás közben Gabe farkához dörzsölte. Amint észrevette, hogy látom őket, nagyképűen rám vigyorgott, és még közelebb nyomult a pasimhoz. Oda akartam menni, hogy agyon verjem mindkettőt, de Eliza anyja elállta az utam, miközben kárörvendően rám nevetett. Tiszta erőmből félrelöktem, és rohanni kezdtem feléjük. Eliza ekkorra már szembe fordult Gabe-bel, az egyik lábát a csípője köré tekerte, és úgy kevergetett rajta. Mihelyst odaértem hozzájuk, teljes erőmből megtaszítottam Gabe-et, aki a váratlan lökéstől megtántorodott, ezt kihasználva lekevertem egyet Elizának. Odakapott az arcához, de én újabb ütést mértem rá, ezúttal ököllel. Az ütésem erejétől a padlón kötött ki, de nem hagytam sokáig ott feküdni. Hajon fogva felállítottam és ütöttem, ahogy csak bírtam, amíg Gabe hátulról le nem fogott.

Mindenki minket nézett, ahogy kifelé vonszolt a nappaliból, de engem hidegen hagyott, hogy mit gondolnak rólam. Még akkor is Elizának kiabáltam visszafelé, amikor felkapott a vállára és felvitt a szobájába. Odabent úgy ráhajított a franciaágyra, hogy nyekkentem egyet, ennek ellenére felpattantam és pofon vágtam, végül ordítozni kezdtünk egymással...