Nagyot nyeltem szavai hallatán.
Meleg. Ő is meleg, mint én. Kai meleg.
- Ennyire, azért nem meglepő. Csodálom, hogy nem tudtad, egy ideig az egész suli ezen nyammogott. De szerencsére mára már lelapult a téma és elég elfogadott is lett.- magyarázta, de én még mindig picit sokk alatt voltam.
Meg akartam szólalni.
Már nyitottam is a szám, de nem jött ki hang. Felköhögtem.
- Hey, jól vagy?-tette kezét hátamra.
Bólintottam.
Mint valami hátsóablakos kiskutya. Folyton csak bólogatok.
- Nem hittem, hogy ennyire megleplek vele.
Ha te tudnád...
Megráztam fejem, és intettem, hogy inkább menjünk, ne késsük le a következő metrót is.

︙

Otthon bevetettem magam ágyamba és gondolatban kiáltottam egyet.
Nem hiszem el, hogy beleegyeztem. Akkora egy címeres idiótának érzem magam, hogy arra szó nincs.

"- Lenne kedved hétvégén elmenni valahova, esetleg?„

Persze, hogy igent mondtam. Egy meleg fiú, aki amúgy 10/10-es, randira hívott. A nyakam beállt annyira bólogatni kezdtem. Élvezte is a helyzetet.

Aztán szépen eszembe jutott, hogy amúgy még csak beszélgetni sem tudunk. Ő nem tud jelelni, mert miért is tudna, én meg hát beszélni, ugye. Szerintem viszek egy füzetet és majd úgy kommunikálunk. Na és mit veszek fel? Mint egy lány...

Huh. Szombatig még van időm. Majd elmegyek, veszek valami ruhát, ami ember elejébe való. Ha lesz ebből valami, ha nem... Jól kell kinéznem, tudja mit veszít, ha nem jön össze.

- Dominik. - hallom meg édesapám hangját az ajtóból. Felé fordítom a fejem.- Megvan a dátum.

︙

Péntek van. Hurrá... Holnap van a nagy nap, én meg itt állok a pláza közepén és mintha egy ősembert szabadítottak volna be a NASA hoz...
- Elnézést, segíthetek valamiben? - jött oda az egyik aranyos kiszolgálónő.
Ja, segíts kiválasztani a randiruhámat.
Mutogatni kezdtem, hátha megérti, hogy nem beszélhetek, szóval sok hasznomra nem lesz, de legnagyobb meglepetésemre tudott jelelni, így csillogó szemekkel kezdtem neki "magyarázni", hogy mit is szeretnék pontosan.

Nagyon aranyos volt, végig segített a választásban, így közösen találtunk egy inget és egy farmert, amit majd holnap felvehetek.
Elmondta, hogy Sandra a neve, és hogy a bátyja is néma, ezért tud jelelni. Jól el "beszélgettünk", aztán én már indultam is.
A csomagom még bővült egy Starbucks kávéval, így egy kis pohárra és egy zacsival a kezemben indultam a metró felé, ami elég érdekes fordulatot hozott az életembe, röpke egy nap alatt. Hihetetlen..

Hang nélkül léptem be a lakásba, levettem cipőm és utam egyből a szobába vezetett.
Csomag le, felső le és fejes az ágyban.
Már majdnem bealudtam, mikor telefonom hangos "csiripeléssel" jelezte, hogy üzenetet kaptam. Persze, hogy tőle.

Kai: Szia. Remélem nem zavarlak:)

Te: Nem, dehogy. Van valami baj?

Kai: Nem, semmi, nyugi. Csak gondoltam leszögezhetnénk, hogy holnap hol és mikor pontosan. Érted megyek, ha szeretnéd, csak add meg a címed. Na meg az időpontot.

Te: Nekem bármikor jó, és bárhol. Nem muszáj értem gyere, elmegyek én egyedül is bárhová:) Ne fáradj miattam.

Kai: Ki miatt fáradnék, ha nem miattad?

Te: 😶😳

Kai: 😊

Kai: Akkor holnap a 3-as megállónál várlak, oké? Kb.... 12 fele. Az úgy jó?

Te: Persze.

Kai: Oké c: akkor majd ott látlak. Szép estét neked, szép fiú;)

Te: Neked is.

Mi. Az. Isten.
Huh. Oké... Szóval szép fiú... Aha. Persze. Hogyne. Kicsit sem pirultam bele, nem. Nem.
Úr isten...

Telefonomat lezártam, majd felpattanva elindultam a fürdő felé, hogy lemossam a mai nap fáradalmait. Na meg, hogy picit enyhítsek a zavaromon.

Megengedtem a vizet. Levetkőztem és telefonomon betettem a kedvenc chill-out mixemet, és így ültem bele a meleg kád vízbe.

︙

- Jó reggelt Dominik.
Intettem.
- Kávézol velem?
Bólintottam.
Leültem mellé és vállára hajtottam fejem.
- Mi a helyzet? Van valami baj?
Fejrázás.
- Akkor mi ez a világvége hangulat?
Sóhajtottam.
- Ma randim lesz. - jeleltem.
- Wow! Nem is mondtad. Kivel?
- A suliból egy sráccal. Kai a neve.
- Értem. Akkor sok szerencsét fiam.- veregette meg hátamat.
Bólintottam és felálltam, hogy töltsek magamnak kávét.

Hányra beszéltük meg a találkát? 12. És most hány óra van? 12:15. És én hol vagyok? Még otthon, egy törölközővel a derekamon.
N e m h i s z e m e l.
Írtam neki, hogy picit késni fogok... Khm.. fél órát.

Rekord sebességgel öltöztem fel, mosakodtam és készülődtem.
25-re értem az állomásra, onnan meg még 3 perc a 3-as megálló.
Annyira tudtam, hogy valamit elbaszok...

30-ra értem a kijelölt helyre, lihegve és csapzottan.
- Csupa fél óra késés, az semmi...-nézett órájára nevetve.
- Ne haragudj.- tátogtam neki kiskutya szemekkel nézve rá.
- Ugyan. Semmi baj. Egyébként nagyon jól nézel ki.-mér végig kék szemeivel.
Pirultan nézek le cipőmre, majd lassan elindulunk.

Egymás mellett sétálva mentünk, a számomra ismeretlen helyre, nem tudom mit tervezett.
- Képzeld.-kezdett bele, én meg felé fordítottam fejem.- Elkezdtem tanulgatni a jelnyelvet. Hogy könnyebben tudjunk kommunikálni, és ne kelljen annyit szenvedned.
Meghatottan néztem fel rá, és elmosolyodtam.
Ez annyira aranyos.
Átöleltem karját és megszorítottam.
- Hm?- fordul felém.

Fennebb emelkedtem és egy puszit adtam arcára. Látszólag meglepődött, de hamar visszatért a jelenbe.
- Ez most...?
Mosolyogva megráztam fejem, hogy ne foglalkozzon vele. Hisz ez csak egy puszi volt.. Mondjuk fordított helyzetbe én már elfolytam volna, szóval valamennyire megértem, hogy lesokkolt.

- Köszönöm.- állt mellém és tovább sétáltunk.
Csak mosolyogtam.
Úgy érzem ma sokat fogok mosolyogni...