Kai szemszög:

" - Fogadjunk, hogy nem tudod felszedni 2 hét alatt!
- Fogadjunk, hogy egy hét után a lábaim előtt hever majd!"

Így kezdődött minden köztem és a kis Dominik Evan között.
És minden a terv szerint haladt.
Elvittem randira, bemutattam a barátaimnak- akik tudtak róla, hisz Evannal fogadtam-, ő meg az apjának. Teljesen rám van akadva, én pedig csak büszkén tűröm az egészet.

Kis hiszékeny, pár becézés után már nem látott ki a rózsaszín ködből, és lassan kezdem sajnálni szegényt.

- Most picit többen lesznek, mint legutóbb, most itt van még Harry meg Alex is. Csak mondtam, hogy ne lepődj meg.-simogattam derekát.
Bólintott, és kicsit rászorított kezemre.

Néha megesik rajta a szívem.
Vannak pillanatok, amikor olyan kis édes, hogy nincs szívem megbántani, és azon gondolkozok, hogy lemondom az egész fogadást, és megpróbálom, tényleg, magam mellé felszedni, hogy velem legyen.
De én Kai Dobroveck vagyok, nem mondhatok le egy fogadást sem! Majd lesz valami a kis csávóval.
Mondjuk elég messzire elmegyek vele.. Még a jelnyelvet is tanulgatom miatta. Bár ez nem hiszem, hogy valaha is hátrányomra lenne.

Az a probléma, hogy ebbe a 2 hétbe a szex is benne van. És ezzel nincs bajom, de Dom nagyon nem tűnik olyannak, aki 1-2 hét után lefekszik az emberrel. Sőt. Szerintem fél év együttlét kellene neki, ha nem több. És igazából ez tetszik. Ez tiszteletre méltó, hogy nem ribanckodik, pár szép szó után.
Sok jó tulajdonsága van, messzemenően nem olyan, mint az előző áldozataim.
Ő különleges..

- Hello skacok!-pacsiztam le mindenkivel, Harryvel még öklöztünk is.
- Szevasztok! Ki az új jövevény?-nyalta meg száját Alex, mire Dom kicsit lehajtotta fejét.
- Na na! Fogd vissza magad Smith! Dominik az enyém.-húztam magamhoz derekánál fogva.
- Milyen kis csendes... Kai leharapta a nyelved picim?-hajolt közelebb Harry.
Dom ránézett és megrázta a fejét. Segítségkérően nézett fel rám.
- Dominik néma, úgyhogy üzenetben fogunk kommunikálni. Egyébként is kis csendes, úgyhogy nem zavar sok vizet. Legyetek vele kedvesek.
- Mi kivel nem vagyunk azok Dobroveck?
- A kedvesség megtestesítői!-forgattam meg szemem.
- Jó, most ha a ribancaidra gondolsz... Velük lehetetlen kedvesnek lenni. Még te sem voltál az!
- Nah, kuss legyen!-intettem le a többieket.
- Inkább adjatok egy RedBullt.-nyújtottam kezem Luke táskája felé, aki dobott is egy dobozt.
- Neked mivel szolgálhatunk szűzike?-kérdezte Luke, mire egy szúrós pillantással jutalmaztam.
- Jól van na... Van energiaital, sör, kóla, van borunk is..
Felmutatta 3 ujját, utalva a harmadikra.
- Most akkor 3-at kérsz?-nézi Luke értetlenül.
- A felsoroltakból a harmadikat, te agyhalott!-csapta tarkón Aaron.
Dominik elmosolyodott. Szeretem ha mosolyog...
Közben letelepedtünk mi is a fűbe.
Én rágyújtottam, Dom pedig vállamnak dőlve iszogatta kóláját, közben beszélgettünk.

Álltalában így telik el a délután.
90% ivás, dumálás, cigizés, 10% deszkázás.

- Baba...-simítottam Dom derekára, aki erre rám kapta fejét.
Ajkait elkapva megcsókoltam, míg a többiek hangosan huu-zni kezdtek. Szerényen csókolt vissza, kezét térdemre téve.
- Hiányzott már..-mosolyogtam ajkaira suttogva, majd adtam egy utolsó puszit.
- Ti most akkor együtt vagytok?-kérdez rá Evan, mire Dom rám néz kétségbeesetten.
- Hát, még csak pár napja kavarunk, és még nincs kimondva igazán, hogy mi van, szóval nem... De remélem minél hamarabb a hercegem lesz.-mosolyogtam a mellettem lévő kis paradicsomra...
Hogy fogom én elmondani neki, hogy csak fogadásból volt az egész...?