Cipőm és felsőm lekerülte után boldogan indultam fel szobámba, ám édesapám intő szavára vissza fordultam.
- Ő lenne Kai?-biccent fejével a konyhaablak felé, ahonnan tisztán látható az a rész, ahol ültünk.

Hirtelen a vér is megfagyott bennem.
- Látom hamar közel kerültetek egymáshoz...
- Apa, mi... Mi jól érezzük magunkat egymással, Kai nagyon udvarias, nem kell féltened. -jeleltem kétségbeesetten. Nem akarom, hogy eltiltson Kaitól, vagy efféle problémák.
- Szeretném közelebbről megismerni ezt a Kai fiút...
- Apa nem lenne jó ötlet. Még korai lenne idehoznom őt hozzád. Elijedne tőlem!
- Ez korai lenne, de csókolózni meg nem..
- Apa, a kettő teljesen különböző!! Kérlek értsd meg, ez életem első emberi kapcsolata rajtatok kívűl, hadd csináljam, úgy ahogy nekem jó!
- Én csak aggódom fiam..
- Nem vagyok már kisgyerek, megoldom egyedül. Jó éjszakát!- zártam le a beszélgetést, és ismét felindultam.

Túl maradi, és konzervatív. Nem hagyhatom neki, hogy elrontsa a még alakulóban lévő kapcsolatomat, akárhogy is az apám!

Kaii🖤: Picur💕 Hazaértem, vagy inkább hazaestem, kajak majdnem beestem az ajtón xd Gyorsan letusoltam még, és vacsoráztam, szóval már csak te maradtál hátra.

Az üzenetet olvasva elszállt csepnyi haragom is, amit bárki iránt is tápláltam a földön.

Te: Szia Kaisoo❤️ Gyorsan hazaértél:0 Azt hittem csak ilyen éjfél után írsz majd.

Kaii🖤: Kaptam szívet*-* és becenevet is🙏 hát mi történt itt? Egyébként siettem, holnap nulladikom van, szóval nem tudunk együtt menni sajnos, de átmegyek majd szünetben.😊

Te: Ne kérdezd, csak eszembe jutott ez a Kaiso. De tetszik:D
Rendben, ahogy időd van, nem muszáj:))

Kaii🖤: De én szeretném mindenképp. Ha nem is mindegyikben, pár szünetben ott leszek.

Te: Okés😄 Én is megyek letusolok. Meddig maradsz fent?

Kaii🖤: Meddig maradjak szépség?

Te: Ameddig szeretnél... De aludd ki magad, holnap ha korán kelsz ne legyen baj. 💕
Miattam ne maradj tovább fent.

Kaii🖤: Akkor megvárom míg tusolsz, és utána még kicsit leszek, hogy azért még beszéljünk.

Te: Oké boyyyy💕 sietek!

Az utolsó üzenetet megírva lezártam telefonom, és elindultam a fürdőszoba felé, ahol egy kellemes tusolásban részesítettem testem. Fogat mostam, és felöltöztem. Ezt mind 15 perc leforgása alatt. Azért szerintem siettem...

Ágyamra vetődve vettem el telefonom és azonnal írtam Kaisonak.
Kezdek jobban feloldódni mellette, ami szerintem jó. Rég tápláltam bárkivel is bármilyen kapcsolatot, és az, hogy vele nyitott kezdek lenni, büszkeséggel tölt el. Nem vagyok annyira reménytelen még.

Te: I'm here~ gyors voltam? Próbáltam sietni azért.

Idő közben megváltoztattam a contact nevét Kaisoora. Ha már ő Domnak hív, nekem is kellett valami.

Kaisoo🖤: Gyors voltál:) de nem kellett volna sietned miattam.❤️

Te: Ugyan." Ki miatt sietnék, ha nem miattad?"

Kaisoo🖤: Ne lopd a szövegem Baba😂❤️

Te: Baba..😍

Kaisoo🖤: Tetszik? Eddig nem akartalak így hívni, nehogy tolakodásnak vedd..

Te: Imádom❤️

Szíven ütött, jó értelemben, megnevezése felém, szerintem a Baba az egyik legaranyosabb becézési forma, úgyhogy nekem K.O... Majd ha hallom tőle személyesen is.. Végem.
Ezt már tényleg nem tudom elhinni.

Kaisoo🖤: Akkor ezután így hívlak:)) De most elköszönök, ha nem haragszol meg❤️

Te: Ugyan, menj nyugodtan❤️ Jó éjszakát Kai. És holnap találkozunk~

Kaisoo🖤: Neked is Baba❤️❤️

Nagy mosollyal arcomon dőltem el az ágyon, egy nagy sóhajt hallatva.
Kai az én fiúm. Ha még nem is hivatalosan, az lesz.
Én pedig annyira boldog leszek..

ㄴㄱ

- Mr. Evan! Hozza ki a lapját!-szólít fel tanárom, én pedig az utolsó számjegyeket is a lapra firkantva állok fel, és sétálok ki hozzá.
- Ő már nem Evan! Dobroveck!-szólt be hátulról osztálytársam, név szerint Valentine.
- Úgy van!-kántálták a többiek is.
Hátranéztem rájuk mosolyogva.
Akárhogy is sértésnek, vagy gúnyolódásnak szánták, én örültem, hogy ők egy párnak vesznek minket.
A tanárnő le sem reagálva javította ki felmérőmet.
- 4-es Dominik, ügyes vagy, de ezt a tegnap is meglehetett volna ugyanígy írni.-mosolygott rám, majd helyemre engedett.

Tesi óránk jött, amit rendszerint kihagyok, felmentésem van, minek üljek ott?
A szívem miatt nem nagyon fáraszthatom ki magam fizikailag, ennyi maradandó károsodásom van még a balesetből.
Érdekes, Kai még nem kérdezett rá, hogy mi miatt vagyok néma, vagy, hogy velem született-e. De talán csak nem akart tapintatlan lenni.
Majd ha apa elmegy otthonról, és felhívom magamhoz, kicsit "beszélgetünk". Meg is kellene említenem neki, hogy feljöhetne egyik nap. Vagy akár minden nap..

Kicsengetés után mindenki elhagyta a termet a kis cuccával, csak én maradtam bent.
- Hey Babaaa.-hallom meg azt a mélyen szeretett hangot az ajtóból.
Nagy mosollyal arcomon álltam fel és mikor hozzám ért, nyakát karolva öleltem át.
- Szia pici.-szorított magához, és egy puszit adott arcomra.
- Szia!- tátogtam el neki.
- A többiek? Tudták, hogy jövök, és kettesben hagytak?-kérdezte nevetve.
Felültem a padra, ő meg lábaim közé állt.
- Tesink van, én meg felvagyok mentve.- írtam legközelebbi füzetembe.
- Amúgy Kaii.. A héten egyedül leszek otthon. Szeretnél feljönni valamikor? - írtam ismét a lapra és kezébe adtam.
- Persze pici. Felmegyek amikor csak szeretnéd. Ha akarod végig ott leszek.-simított derekamra és ajkaimra hajolt.
Arcát kezeimbe fogva csókoltam vissza ugyanúgy. Nyelve végigcsúszott ajkaimon, ezért elnyitva azokat engedtem be sajátom mellé.
Lassan kezdte mozgatni, táncba hívni az enyémet.
Teljesen extázisba estem tőle, végigfutott hátamon a hideg.
Ügyetlenül kezdtem viszonozni, ugyanúgy csókolni, de itt már lebuktam.
- Nem volt még nyelves csókod?-távolodott el picit szemeimbe nézve.
Szerényen megráztam a fejem.
- Na nem baj. Velem lesz alkalmad gyakorolni..-mosolyodott el, és újabb csókba invitált.

Ellógta miattam a kémia óráját, és inkább velem volt a termünkben.
A székemen ült, én meg az ölében.

Félek, hogy talán túl sokat engedek. Hogy azt hiszi majd, hogy könnyen megkap. De az a baj, igaza van... Annyira elvarázsol, hogy nem tudok neki nemet mondani. És nem is nagyon akarok.

- Ma délután is kint leszünk Lukékkal, kijössz te is?-simogatta combom.
- Nem tudom még, meglátjuk... Apa nem biztos, hogy megengedi. Tegnap látott minket, és nem örült.. - írtam le a maradék üres helyre a lapon.
- Nem fogad el, vagy mivel volt baj..?
- Nem erről van szó.. Csak szerinte túl korai, hogy... Csókolóztunk. Mármint, hogy nem ismerlek olyan rég.. - fordítottam meg a lapot.
- Értem... Szeretnéd, hogy bemutatkozzak? Hogy lássa, jó kezekben van a fia? Én szívesen megteszem, ha ezen múlik.
- Komolyan megtennéd..?- néztem rá csillogó szemekkel, ő meg bólintott.
Boldogan öleltem át nyakát, puszit adva arcára.
- Köszönöm, köszönöm! - írtam le a lapra és ismét megöleltem.
- Ugyan Baba, ez nem nagy dolog. Nameg, amikor majd a fiúm leszel, úgy is megkell ejteni a találkozót, akkor meg csak nekem jobb, ha előbb megszerettetem magam, nem?-kuncogott.- Nem kell aggódni emiatt pici, érted bármit megteszek.-bújt nyakamba, és belepuszilt.

Hihetetlen jól esett nekem, hogy ezt is megteszi értem, és hogy ennyire kellek neki. A szívem teljesen megtelt melegséggel, sosem éreztem ilyet.
Szerintem itt volt a pont, ahol kezdtem beleszeretni.

ㄴㄱ

- Hogy hívják édesapádat?
- Andrew, de hívd Mr.Evannak.- írtam telefonom jegyzetébe.
- Rendben.
Nagy levegőt vettem, és benyitottam.
Utam a konyhába vezetett, ahol édesapám épp kávézott.
- Szia apa. Itt van Kai, szeretne bemutatkozni. Kérlek légy kedves. - jeleltem el gyorsan, ő meg meglepetten bólintott.
Megfogtam Kai kezét, és bevezettem.
- Tiszteletem Mr.Evan! Kai Dobroveck vagyok, a fia évfolyamtársa. Örülök, hogy megismerhetem!-fogtak kezet.
- Szintúgy, fiam. Andrew Evan vagyok.- mosolyodott el.
Mosolyog, ez már jó!
- Megkínálhatlak valamivel? Kávé, sör esetleg? Foglalj helyet.-intett a székek felé.
- Egy kávét elfogadok, köszönöm. Nem pártolom az alkoholt, szeretek tisztán látni.-ült le, én meg helyet foglaltam mellette.
- Ez szép.... De egy sörtől nem leszel részeg.
- Ez is igaz, de tudja uram, egy sör nem sör...-válaszol Kai, mire apám nevetni kezd.
Innen már nincs baj...

A bemutatkozás tökéletesen sikerült, apa látszólag megkedvelte Kait, és örömmel engedett el vele.
- Köszönöm a vendéglátást uram, és az engedélyét is.- fogtak kezet, mikor indulni készültünk.
- Ugyan.. És tegezz nyugodtan! Gyere többször, és vigyázz a fiamra.
- Mint az életemre.-karolt át és egy puszit adott a fejemre.
- Szia apa, majd jövök! - köszöntem el, majd elhagytuk a lakást.
A kapun kilépve Kai nyakába ugrottam.
- Jó voltam Baby?-simogatta hátam.
Elhúzódva csókoltam ajkaira.
- Csodálatos voltál!- jeleltem el boldogan.
- Látod, nem volt miért aggódj. Apukád jófej. Nincs vele baj.-karolta át derekam és homlokamra csókolt.

Nekem van a legcsodásabb fiúm...