Nemsokkal a történtek után hazamentem, már nyugodtabb lélekkel, de még mindig zaklatott voltam a baleset miatt is és a hülye vicce miatt is. Komolyan, ez a csávó egy világi idióta.

Apáéknak is beszámoltam a helyzetrő, az állapotáról, és engedélyével kértem igazolást az orvostól pár napra, hogy kicsit szedjem rendbe magam.
Egy cseppet sem bántam, hogy nem kell iskolába mennem, hisz mindenki engem kérdezett volna, hogy mi van Kaiial, folyamatosan eszembe juttatva a látványt és a történteket, amikről így is nehezen tudom elterelni a figyelmem.

Így napjaimat otthon töltöttem, amikor csak lehetett Kainal voltam, ápolgattam amennyire lehetett (többnyire kajával és csókokkal), amíg haza nem engedték, de a kórház után sem mehetett iskolába, nekem viszont muszáj volt egy hét után mennem.

- Mit parázol, senkit sem fog érdekelni, hogy mi van velem. A srácok már tudják úgy is, so őket nem kell informáld, más meg nem tudom rámer-e kérdezni egyáltalán nálad.-nevetett kezemet simogatva.- Majd közben írok üzenetet, szüneteken felhívhatsz, így is szétfogom unni az agyam, legalább szórakoztatsz kicsit.-kacsintott rám.

Csak szemetforgatva dőltem le mellé és hozzá bújtam.
- Te meddig kell még itthon mardj?
- Még 2 hét minimum, majd ha úgy érzem, hogy képes vagyok állni a lábamon és a kezem sem akadályoz, akkor mehetek.
- Mit csinálok én annyit egyedül Jézusom...?-sóhajtottam.
- Majd a srácok elszórakoztatnak, nyugi. Kicsit jobban megismerkedtek, délutánonként meg találkozunk. Nem lesz az olyan rossz, mint gondolod. Hamar eltelik majd meglátod.-simogatta oldalamat.

Gépek hangos csipogása és pár megkönnyebbült sóhaj csapta meg füleimet.
- Dominik! Kicsikém!-hallom meg édesanyám hangját.
Lassan nyitom ki szemeimet, de az erős fények miatt csak homályos pacákat látok.
Mikor többnyire megszokta a szemem a világosságot körbe tudok nézni a szobában.
Apa és anya egymást ölelve néznek, anyának könnyes a szeme. Az ágyam előtt állnak, a hátuk mögött pár lépéssel arrébb egy doktor áll aki mosolyogva néz.
- Mi... Mi történt? Hol van Kai?- kérdezem kétségbeesetten, bár rekedt hangomon ez nem hallatszik.
- Ki az a Kai kicsim?-kérdezi anyám aggodalmasan nézve rám.- Most ébredtél fel, 5 évig voltál kómában...
- Az nem lehet! Kai.. Kai a szerelmem! Nem álmodhattam!- kezdtem el sírni, mire anya átölelt.
Nem hiszem el, hogy álom volt az egész, hogy Kai nem a valóság, hogy nem is voltunk együtt és hogy azok a dolgok nem történtek meg. Az lehetetlen!

Napokkal később is sírtam ahogy eszembe jutott az álom. Kai... Mi... Csak egy látomás volt..
Egy gyönyörű látomás...

Mielőtt leennétek a fejem, VAN MÁSODIK ÉVAD!

Na hali🤠

Üdvözlöm az új és esetleges régi olvasókat!

Aki esetleg nem ismerne, egy, a fénykoromban elég felkapott író voltam itt a Gaypadon. Pár éve eltűntem innen és vittem magammal minden írásomat aminek egy elég egyszerű oka van... Fogalmam sincs🥴

Őszintén nem tudom minek szedtem le innen mindent és töröltem a profilomat anno, viszont! Annyi eszem legalább volt, hogy lementsek minden publikált és nem publikált dolgot innen, amiket most (szintén nem tudom miért, de) visszatöltök, hadd csemegézzetek!

Őszintén remélem, hogy van akinek hiányoztam, vagy ha én nem is lol, de az írásaim, és azt is remélem, hogy új embereket is megismerhetek a könyveim által!

Ugyanezt a szöveget olvashatjátok majd a többi könyv utolsó fejezete végén is, ha esetleg elolvasnátok azokat is, szeretném ha több emberhez is elérne, mert hiányzik a régi olvasótáborom. Voltam olyan szerencsés, hogy egy elég stabil kis közönségem lett anno, akik remélem idővel visszatalálnak ide, mert szeretnék tőlük bocsánatot kérni, amiért "cserben hagytam őket". Tudom, hogy sokan akár többször is elolvasták egy-egy írásomat, akár évek múlva is visszajöttek feleleveníteni a történeteket és ezeket az embereket mindig örömmel láttam a kommentek között! Szóval ha igazi og vagy, kérlek hagyj egy kommentet, akármelyik könyv akármelyik része alatt!

És hogy az újakhoz is szóljak! Háttérinfó, ez a könyv amit éppen befejeztél, több mint 3 éves. Én két éve nem jártam itt wattpadon még olvasni sem, de már most látom, hogy sok minden változott. A "konkurenciáról" nem sok infóm van, nem tudom kik ma a nagy nevek vagy könyvek, de azért remélem, nem lett sokkal nagyobb az ingerküszöb és az ilyen kis egyszerű olvasmányok is mint az enyém, elnyerik a tetszésedet! Mindenképp szívesen olvasom a visszajelzéseket, de előre szólok, nem nagyon fog befolyásolni 🥴 Ezeknek a könyveknek elég erős eszmei értéke van a számomra, amit már senki sem vehet el tőlem, ezt szerintem értitek.

Minden esetre azért remélem tetszett nektek és esetleg rápillantotok a többi kis irományomra is!

Mostmár eleget dumáltam, legyen szép napotok!🌸