- Mézeskalács! Bejgli! Halálcsillag! Gesztenye! Anyacsavar! Hullámvasút! Micimackó!
- Dominik...
- Gurulós bőrönd! Franciaország!
- Dominik hagy-
- Nejlon zacskó!
- Dominik hagyd abba!
- Pokróc...- néz rám bűnbánó szemekkel.
- Egy órája mondogatod az értelmetlennél értelmetlenebb szavakat, és kezd nagyon idegesíteni..
- Kai! Tudod, hogy nem beszélhettem 5 évig, hallani akartad a hangomat, most itt van, erre csendre parancsolsz? Nem is örülsz, hogy beszélek?
- Jézuska gyere le, dehogynem! Nagyon boldog vagyok, hogy látlak őszintén nevetni és boldognak lenni, és nincs baj azzal ha beszélsz, csak ne idióta szavakat mondogass egymás után. Valami összefüggőbbet, jó? Kérlek...
- Jó na...-hajtja le fejét és hátat fordítva nekem ül le az ágy másik felére durcizva.
- Angyalka...
- Hagyjál, gondolkozok összefüggő szövegen..
- Ahj... Néha megőrítessz!-másztam át hozzá, és háta mögé beülve átöleltem vékonyka kis derekát.

Már egy hete itthon van, a hangja nagyon szépen és gyorsan fejlődik, már annyira nem rekedtes, torz a hangja, mint a kórházban, nem formálja furcsán a szavakat, és az akcentusa is eltűnt.
Suliba még mindig nem volt, de jövő héten már velem együtt fog szenvedni a drága.
A műtét óta minden nap itt aludtam nála, suliból majdnem mindig ide jöttem és együtt töltöttük a délutánt.
A kapcsolatunk is elég szoros lett, mióta beszél sokkal közvetlenebb és imádom. Sokkal jobb, hogy hallom a hangját.
Néha reflexből emeli a kezeit, ha mondani akar valamit, de mindig rászólok, hogy értek én a szóból, nem kell mutogatni.

- Nem akarok suliba menni...
- Miért?-kérdek rá értetlenül a hirtelen jött kijelentésre.
- Mert... Mi lesz ezután? Beszélnem kell a többiekkel. Vagy fognak egyáltalán beszélni velem? Eddig senkivel sem váltottam egy épkézláb mondatot... Most mi lesz?
- Semmi Baba, ugyanolyan lesz, csak sokkal jobb. Hidd el, fognak veled beszélni, lesz több barátod is. Nem lesz semmi baj...-adtam kis puszikat nyakára, minden mondatom után.
- De...
- Nincs De. Ha pedig még mindig ilyen ridegek lesznek veled, akkor velem leszel szüneteken, mint eddig. Ott lesznek Lukeék meg Harryék. És fasza lesz minden, meglátod.-simogattam hasát pólója alá becsúsztatva kezem.
- Jó, hát... Ha te mondod.-vont vállat bizonytalanul.
- Nyugi Édes, minden rendben lesz. Én továbbra is itt leszek neked.
- Köszönöm, hogy támogatsz és hogy mellettem vagy... Nagyon jól esik.
- Örülök, hogy veled lehetek Baba.-fordítottam magam felé fejét, és megcsókoltam.

Az elmúlt hetek alatt, rettenetesen kívántam Dominikot, akár egy hosszabb csókunk, vagy az esti összebújásunk is feltudott csigázni. Persze nem mutattam neki, hisz legutóbb is elég "rosszul" fogadta, és nincs is ezzel baj, mert végtelenségig tudnék várni rá... De érzem, hogy egyre rosszabb. Tudom, hogy nem vagyunk együtt annyira rég óta, de én is rég voltam már bárkivel is, ő pedig nagyon ért az agyam húzásához. Nameg a bizalma sem 100%-ig stabil felém azóta, amióta Evan kiverte a hisztit... De remélem mihamarabb sikerül legyűrni ezt a problémát, én pedig megteszek mindent.

『』

Este vacsora után egymás mellett feküdtünk az ágyon, vagy inkább egymáson, mert ő a mellkasomra dőlve rajzolgatta a köröket meztelen felsőtestemre.
- Kai..-szólalt meg hallkan.
- Tessék édes?
- Szeretnél lefeküdni velem?
Kérdésére meghűlt vérem. Ez a gyerek gondolatolvasó?
- Igen.-válaszoltam egy kis hezitálás után.
- Mikor?
- Amikor te is szeretnéd, és kész vagy rá.
- És azt honnan tudom?
- Érzed.
- Hogyan?
- Hát... Csak érzed. Ahogy rámnézel és arra gondolsz, hogy velem szeretkezel, nem undorodsz el, vagy ijedsz meg.
- Értem...
- Miért kérdezed? Vagy hogy jutott eszedbe hirtelen?
- Hát... Gondolkoztam és nem éreztem ellenszenvesnek. Szóval jó volt belegondolni.. Vagy ilyesmi.-vonta meg vállát.
- Értem...-válaszoltam halkan, de az agyam teljesen leblokált. Nem lenne ellenére lefeküdni velem? De lehet ha csak téved. Lehet ha csak így akarja gondolni, de alkalom adtán meg visszavonulót fújna.
- Remélem tudod, hogy én nem siettetlek és tudok várni a végtelenig.
- Tényleg?-pillantott fel rám.
- Persze. Egy kapcsolatnak nem a szex az alapja... Persze szerves része, de nem ez a legfontosabb. A bizalom, a szerelem és az elfogadás. A többi csak bónusz.
- Annyira imádlak!-ölelt szorosabban, és még egy csókot is kaptam.