- Nyitom!-kiabált édesapám a nappaliból, míg mi Ashel az asztalt terítettük. Ő tette a szalvétát, én a villát, meg a késeket.

Ajtó nyitódás, csukódás és két nevető férfi jelenik meg a konyhában.
- Jó estét! Kai Dobroveck vagyok, örvendek!-áll mosolyogva Ash elé majd kezét megfogva rácsókol.
- Én is örülök, hogy találkoztunk! A vacsora kész, téged vártunk.-mosolygott vissza barátomra aki csak bólintva elengedte kezét és felém lépett.
- Szia angyalka.-ölelt magához és egy puszit adott a fejemre.
- Szia Kaiso. Hiányoztál.
- Te is! Rég találkoztunk.-borzolta össze hajam nevetve.
- Gyertek, üljünk le és együnk, amíg meleg!-hesegetett Ash az asztal felé.

Természetesen egymás mellé ültünk, apa Kaiial, míg én Ashel szemben.
- Jó étvágyat mindenkinek! Kai tegyél amennyi jól esik. Remélem ízleni fog!
- Az illatából ítélve biztosan díjnyertes!-fogta meg fiúm a kanalat és kitett magának egy adaggal a tésztás finomságból.

A vacsora jó hangulattal telt el, Kai benyalta magát mindenkinél, aztán végül pizsamaosztáshoz került a sor.
- Ha valami baj van szóljatok, az alsó szinten leszünk. Jó éjszakát!-dugta be apa a fejét az ajtón, majd mondandója végén becsukta a fa anyagú nyílászárót.

- Na, és hol a matracom, amin aludni fogok?-kérdezte Kai felém fordulva, mire felvontam a szemöldököm.
- Ott.- mutattam ágyamra.-Ágyban alszol hülye gyerek, miért aludnál a földön?-kérdeztem összezavarodva, de ő csak nevetett.
- Chill Baby, im just kidding..-ölelte át derekamat, majd mielőtt válaszolhattam volna megcsókolt.
Kezeim karjára csúsztak és finoman viszonoztam az édes gesztust.
Szeretem, amikor angolul beszél, a hangja is más, és olyan szexi.

- Beszélj még angolul kérlek...- mosolyogtam rá, miután valahogy elszakadtam szájától.
- Okay honey, what do u want me to say?
- Nem tudom, bármit.
- Uhm... Ok. You are the most beautiful and loveliest guy, i've ever met. I love you so much, and I feel like, I found my other part, when I asked you to be my boyfriend. You're my everything now, and I don't want to lose you. I'm so proud, when you say "he is my boyfriend" with a smile in your face. You are so strong, and I hope, tomorrow, finally you can tell me, you love me too, in your voice. My only love...
- Imádom... Még ha nem is értem mindent
- Nem értetted? Pedig elég egyszerűen fogalmaztam. És szerintem van pár hiba is benne..-kapott fel ölébe és leült az ágyba, velem együtt.
- Jó, de nem tudok annyira angolul mint te. És ha hiba is volt, nekem nem tűnt fel.-kulcsoltam kezem nyaka köré.

Kezei derekamat simogatta, míg ajkaival apró puszikat adott arcomra, majd elkapta ajkaimat és elkezdődött a csata.
Lassan maga alá gyűrt az ágyon és felettem támaszkodott.
Keze felsőtestemet simogatta, majd lassan lennebb haladva hasamat, végül keze ágyékomra tévedt.
Eddig csukva tartott szemeim kipattantak.
Ő is engem nézett.

- Sajnálom, ha megijesztettelek...-suttogta ajkaival nyakamra haladva.- Csak gondoltam kicsit... Ellazítalak holnapra... Mit szólsz hozzá édesem? Szeretnéd?- harapta meg a vékony bőrt nyakamon.
- Nem tudom Kai... Félek egy kicsit..-pillantottam félre.
- Nem kell félned, óvatos leszek, nem akarom elvenni a kedved a későbbi alkalmaktól. Jó lesz, hidd el..
- Jó, de...
- Hé!Nem muszáj, nehogy idegeskedni kezdj. Csak gondoltam, hogy már elértük ezt a szintet. De semmi baj baba, majd máskor.-mosolygott rám és ledőlt rólam mellém.
Csak mellkasára bújtam. Kicsit bűntudatom volt, hogy "visszautasítottam", de most olyan hirtelen jött az ajánlat, nem tudtam rábólintani azonnal. Nekem ehhez idő kell..

Még egy kis beszélgetés után visszavonulót fújtunk mára.
Másnap reggel már 6-kor ébren voltam, hánynom kellett.
Nagyon rosszul voltam reggel, a gyomor ideg teljesen a hatalma alá vett. Nem tudtam koncentrálni, sem megnyugodni, csak ültem a hideg csempén a fürdőben, és néztem az ablakot ami a kád felett helyezkedett el.
Már majdnem teljesen világos volt.
Én csak ültem ott és vártam, mikor jön a következő hullám ami ismét a wcben fog kikötni.
De helyette csak egy félkómás és félmeztelen Kai jött be a helységbe. Arca kicsit nyugodtabb lett ahogy meglátott és odasétált hozzám.

- Mi a lószart csinálsz te reggel 7-kor a fürdő padlóján?-kérdezte rekedt hangon.
- Nem tudtam aludni, és rosszul lettem...
- Ideges vagy?
Úgy néztem rá, mintha a nevemet kérdezte volna meg.
- Jó, hülye kérdés 0 pont. De nincs okod... Úgy értem!-kezdett egyből magyarázkodásba- Nem jössz ki ebből vesztesként. Ha sikerül nyertünk, ha nem, nem vesztettünk semmit. Végig veled leszek, apukádék is támogatnak és minden oké lesz! Sikerülni fog a műtét is. Megjósolom neked!-mosolygott álmosan, majd egy nagy ásítás után leült mellém.
Fejem vállára hajtottam.
- Úgy szeretlek... Olyan jó hogy itt vagy...
- Ez a dolgom angyalka.-mondta, hangjában teljesen kihallatszott, hogy mosolyog.

『』

12 óra. A kórház előtt vagyunk. Egyik oldalamon Kai, a kezemet szorongatja, másik oldalon apám áll magabiztosságot nem ismerve.
Mind félünk egy kicsit, talán én a legjobban. Kai valamennyire helyre tudott rakni, de jelen esetben senki sem tudna teljesen lenyugtatni.
Lassan megindulunk a bejárat felé.
Bent több 100 rohangáló vagy épp alig totyogó beteg és asszisztens látványa tárul elénk, mi pedig valahogy az információs pulthoz keveredünk.
Apám beszél a nővel, aki gyorsan lerendez egy telefont. Perceken belül meg is érkezik a már álltalunk ismert orvos.

- Szép jónapot mindenkinek! Nagy nap a mai Dominik számára, nem kérdezem meg, hogy felkészültél-e, mert erre nem igen lehet, de minden rendben lesz, mi felkészültünk és minden jól fog menni!-mosolygott rám megveregetve vállaimat.- Arra kérlek, hogy "búcsúzz" el a társaságtól és gyere velem, hogy felkészülhessünk a műtétre. Nagyon maximum 4 óra lesz az egész, addig megkérem önöket, hogy a kijelölt szobában várakozzanak.-intézte utolsó szavait édesapámék felé.

Mindenki bólintott.
Kai felé fordultam aki csillogó szemekkel, bátorítóan mosolygott rám és szorosan magához ölelt.
- Tudod jól, hogy nagyon szeretlek, és itt leszek amikor felébredsz a műtétből. Én szeretném hallani az első szavaidat.-suttogta fülembe egy puszit lehelve halántékomra. Csak jobban magamhoz szorítottam, ő pedig végül eltolva egy rövidke csókot lehelt ajkaimra.
- Szeretlek.
- Szeretlek.

Ezután édesapám következett aki egy férfias ölelésben részesített.
- Minden oké fiam. Menni fog!-bátorította inkább saját magát, mint engem, de csak bólintottam.
Egy utolsó pillantás után otthagytam őket, követve orvosomat, akin múlik a teljes jövőm...