Eltelt pár nap az események óta. Apa megint magába zárkozott, és csak egyedül foglakozott az ügyünkkel, de ez engem most már nem annyira érdekelt, ellentétben Justin anyjának az eltűnésével. Martin még nem mondott semmit, viszont Justin kapott egy biztonsági kamerafelvételt a rendőrségtől, amit Jennynél néztünk meg hárman.

Az utcai felvételen az látszott, hogy Pamela bement egy kávézóba, majd amikor pár perccel később kijött onnan, egy autó közeledett felé, kiszállt belőle két férfi, akik Pamelat lefogták, és akarata ellenére betuszkolták az autóba, aztán elhajtottak. Konkrétan emberrablás történt.

– Úristen! – jegyezte meg Jenny látva a felvételt.

– Ha csak egy héttel érkezem korábban... – emésztette magát a barátom a történtek miatt.

– Tényleg nem lehet, hogy az apád raboltatta el? – érdeklődött a barátnőm.

– Nem hiszem. Az, aki a házasság elején lelép, mert a felesége alkoholista, és nem jön vissza évekig, még a fiáért sem, miért csinálna ilyet?

– Nem tudom. Tulajdobképpen mit tudsz róla?

– Azt, hogy... Anya nagyon szerette. Minden egyes nap átkozta, de én láttam a könnyes szemeiben, hogy csak a benne hagyott üresség és fájdalom szólal meg belőle. Egyébként állítólag egy rossz hírnevű ember volt. Külsőre megnyerő, de eléggé kétes ügyei voltak. Rablások, csalások, emberek bántalmazása. Legalábbis anya ezt mondta.

– És nem ő raboltatta el... Hagyjuk már!

– De miért tette volna? Amikor egyszerűen csak fel is kereshette volna.

– Szerintem nem ő volt – szóltam közbe – És ha vissza is akarna térni, nem így hívná fel magára a figyelmet.

– Egyetértek Cathtel – helyeselt Justin.

– Akkor? – nézett ránk kérdőn Jenny.

– Átküldöm magamnak a videót Pamela elrablásáról – mondtam – Megmutatnám valakinek.

– Kinek? Cath, ha ebbe belekevertél valaki mást is, én esküszöm, hogy nem állók jót magamért – fenyegetőzött a barátom.

– Justin, ha csak a rendőrségre hagyatkozunk, az anyád nem fog előkerülni élve. De lehet, hogy még csak annyit sem fogunk tudni róla, hogy egyáltalán mi történt vele pontosan.

– Miért, ki tudna róla bármi mást?

– A srác a bárból.

– Na ne! Az a bájgúnár?

– Miről maradtam le? – kíváncsiskodott Jenny.

– Hát úgy látszik, hogy Cath az idősebb pasikra gerjed be.

– Úgy látszik, hogy Justinnak a vörösek jönnek be inkább. Csak fogalma sincs arról, hogy a kis vöröskéje az én bájgúnárommal kufircol.

– Hogy mi van?! – akadt ki teljesen a barátnőm az újdonságok hallatára.

– Nehogy meg mert mutatni neki a videót! – szegezte rám a fiú a szigorú tekintetét – Semmi köze nincsen az én családi életemhez.

– Már késő. A segítségét kértem, mert ő valószínűleg pontosan tudja, hogy hol is van Pamela.

– Belevontál egy bűnözőt az ügybe...

– Az anyád járt egy bűnözővel.

– A te anyád volt egy bűnöző!

Kezdtünk egyre jobban egymásnak feszülni, amit Jenny már nem bírt tovább nézni.

– Héj, álljatok már le! Most az a fontos, hogy Pamelat megtaláljuk. Nem, Justin?

– Csináljatok, amit akartok, de én ebben nem veszek részt – ezzel faképnél hagyott minket.

– Ez félig-meddig egy beleegyezés volt – jegyeztem meg Jennynek – Örülni fog, ha megtaláljuk az anyját.

– De mi volt a sztori ezzel a bájgúnárral meg a vörössel?

Elmeséltem a barátnőmnek Martinról és Amberrel mindent. Hihetetlen egy történet. Minden egycsapásra robbant bele az életünkbe. Na de ami ezután jött, hihetetlenebb volt minden másnál.

Délután átmentem Martinhoz is, hogy rákérdezzek, tud-e már valami fontosat Pamelaról, na meg persze a felvételt is meg akartam mutatni neki. Csak reménykedtem benne, hogy a házisárkánya nincs ott nála. Szerettem volna egy kis időt kettesben tölteni vele. Szerencsém volt.

– Szia! – nyitott ajtót nekem a pasi mosolyogva.

– Szia!

– Gyere csak be nyugodtan! Már éppen gondoltam rád, hogy elmeséljem, mit tudtam meg. Le fogsz hidalni a sztoritól.

– Komolyan? – léptem beljebb, majd helyet foglaltam a kanapén – De azért Pamela jól van, ugye?

– A lehető legnagyobb rendben. Most már csak az a kérdés, hogy egyáltalán haza akar-e menni.

– Én ezt nem értem. Hogyhogy? Hiszen most már teljesen biztos, hogy elrabolták. Van egy kamerafelvételünk róla.

– Igen, ez a része igaz. Két fickó rabolta el, de azt nem tudjuk, hogy pontosan miért, mert hazudnak. Állítólag nem viselkedett velük megfelelően, ezért meg akarták egy kicsit leckéztetni.

– Ez baromság! Ők erőszakoskodtak vele.

– Jó, elhiszem, de mindegy, ez már úgysem lényeg. Ez a két fickó odavitte Pamelat, ahol utoljára láttátok a helyzetét. Még mindig ott van, viszont egészen jó kezekben. Pontosabban Richard szárnyai alatt.

– Mi van?! – akadtam ki – Én ezt nem tartom annyira jó helyzetnek – remegett mindenem.

– Nyugodj már meg! Nincs semmi baj! Elmondom neked, hogy miért – nézett mélyen a szemembe – Ez a két barom bármit is tervezett Pamelaval, elég rosszul tették, hogy Richard egyik zárkájában rejtették el, mert hiába nem járkál gyakran ott a főnök, mégis észrevette őket, hogy valamiben mesterkednek. Amikor belépett a zárkába, nem akarta elhinni, amit lát. Pamela kétségbeesett tekintete nézett vele szembe, a végtagjai pedig össze voltak kötözve. Jó, ez nyilvánvaló, viszont Pamela Richard közel húsz éve nem látott szerelme.

– Tessék?! – teljesen lefagytam.

– A tegnap leültem beszélgetni Richarddal, és akkor jött be hozzánk egy nő az irodájába, akit Pamelaként nevezett meg, majd szájon csókolta. Egyből rákérdeztem, hogy mégis ki ez a Pamela, hiszen tudtam, hogy akit keresel, őt is pont így hívják, és a külső leírása is passzolt. Ő mesélte el, hogy az egyik zárkájában talált rá, és hogy egyébként több, mint húsz éve ismerik egymást, viszont Pamelanak alkohol problémái voltak, ezért elhagyta. Nagyon sajnálta, mert élete során csak igazán kevés nőt tudott úgy szeretni, ahogy őt. De mivel Pamela most már nem iszik, és a sors így újra összehozta őket, esküszöm neked, sülve-főve együtt vannak. Pamela nincs bajban, sőt, a lehető legnagyobb biztonságban van. Ha látnád, kicsattan a boldogságtól.

– Ez nem lehet igaz. De ez... Egészen biztos?

– Miért találnék ki magamtól ilyet?

– És arról nem beszélt, hogy esetleg lehet egy fia?

– Nem, de most, hogy így kérdezed, Richardnak volt egy fia. Ezt kevesen tudták a bandából, hogy konkrétan elhagyta. Azt mondta, így nélküle nagyobb biztonságban van. Bár mai napig nem szeret beszélni róla, mert valahol meg is bánta, hogy ezt tette.

Csak egyetlen gondolat járt a fejemben. Hogy Richard lehet Justin apja. De az egy elképzelhetetlen dolog volt. És hogy ezek után mit mondok majd Justinnak... Teljesen össze fog törni lelkileg, ha megtudja, hogy kik az ő szülei valójában.

– El kell onnan csalogatnod Pamelat! Mondd azt neki, hogy a fia hazajött, és aggódik érte.

– Én ebbe nem szólok bele.

– Martin, ne csináld már!

– Semmi közöm nincs hozzá.

– De nem tudja, hogy a fia itthon van, pedig őt keresi.

– Na várjunk csak! A fia, ez a te barátod, Justin lehet akár Richard utóda is?

– Nem! Ez lehetetlen! Justin egy nagyon tisztelettudó, rendes, céltudatos srác, akinek nem lehet az apja egy ilyen undorító, utolsó féreg.

– Bármennyire is tagadod, erre meglehet az esély.

– Nem. Egy cseppet sem hasonlítanak egymásra.

– Ha szeretnéd, utána járhatok.

– Isten ments! Richardban még csak a gyanú sem merülhet fel, hogy Pamela fia nincs is olyan messze tőle.

– Pedig, ha Pamelaval megint olyan jóban vannak, lehet, hogy ő már beszélt róla neki. Sőt, talán a segítségét is kérte a keresésében.

– Ez hülyeség. Hülyeséggel töltöd meg a fejem – álltam fel a helyemről idegesen – Justin nem lehet Richard fia!

– Nézd, Cath! – fogta meg a kezem – Én sem tudom, hogy mi az igazság, csak azt mondom el, amit gondolok. Márpedig, ha Pamela és Richard húsz évvel ezelőtt is így szerették egymást, mint most, akkor nem kizárt, hogy Pamela fiának, a te barátodnak az apja a város maffiafőnöke. Ha te ezt ilyen nehezen fogadod el, akkor bele sem merek gondolni, hogy az a Justin hogyan reagál majd rá.

– Nem tudhatja meg – suttogtam – Mindig annyira szerette volna viszont látni az apját. Megérteni azt, hogy miért hagyta el őt is. Miért nem jött vissza érte, vagy miért nem látogatta meg sohasem. Tudott róla, hogy egy veszélyes ember lehet, de ezt sose képzelte volna. Teljesen összetörne lelkileg, ezt nem bírná.

– Sajnálom! Nem mindenkinek jutnak tökéletes szülök az életben – mondta ezt olyan keserűséggel a szájában, mintha tapasztalata lenne benne.

– Most ezt miért így mondod?

– Nem számít. Mindenesetre rajtam nem fog múlni semmi. A kérésed teljesítettem. Ez legyen elég.

– Értem – egyszerre kavargott bennem szomorúság, komorság és idegesség is – Azért kösz a többit! Szerintem én most elmegyek.

– Viszlát! – motyogta, miközben elfordult tőlem.

Még csak vissza sem tartott. Otthagytam és dühösen becsaptam magam mögött az ajtót. Még soha nem láttam ennyire közönyösnek, és ez az arca egyáltalán nem tetszett. Nagyon régen éreztem már akkora fájdalmat, mint ebben a pár percben. Csak egyetlen dologra volt most igazán szükségem, az pedig nem más volt, mint a drog. Tudtam, hogy hová kellett mennem. Vissza Jennyhez.

Jenny jó barátnő lévén tudta, hogy mivel szolgáljon. Könnyes szemekkel, bekábszerezve meséltem el neki, hogy mit tudtam meg Pamelaról, Justin esetleges apjáról, és arról, hogy Martin mekkora egy szemét rohadék volt. Azt szerettem Jennyben, hogy ő, bár általában egy hiperaktív lány volt, a drog hatására teljesen lenyugodott, és a lágy hangja is annyira nyugtatóan csengett, hogy végül sikerült engem valamennyire megvigasztalnia. Általában ilyenkor nála is szoktam aludni, de most úgy éreztem, hogy le tudtam annyira nyugodni, hogy hazamenjek. Legalábbis azt gondoltam, mert akkor még nem tudtam, hogy este, otthon mi fog várni rám, és az nem apa dühös tekintete volt, hanem két édesen nevetgélő hang a konyhában.

Amikor botorkázva beléptem a helyiségbe, azt hittem, hogy még mindig hallucinálok a szertől, pedig ez egyáltalán nem így volt. Ott ült előttem az étkezőasztalnál apa és vele szemben a tündérien mosolygó Amber.

– Ez meg mi? – kérdeztem hatalmasra tágult pupillákkal.

– Veled meg mi van, kisasszony? – közeledett felém apa – Azt hittem, ezt már megbeszéltük. Nincs több ilyen alkalom!

– És ez a ribanc mit keres itt?

– Nagyon vigyázz a szádra! – tartotta felém a mutatóujját.

– Be van drogozva? – nézett rám Amber összeráncolt szemöldökkel.

– Igen – válaszolta apa egy kis hezitálás után – Hihetetlen, hogy még most is ezt csinálod – szegezte rám szigorú tekintetét – Nem volt elég neked a múltkori?! – vont idegesen kérdőre.

– Ne, állj! Ne kiabálj rá! – fogta vissza Amber – Ilyen állapotban nem lehet vele beszélni.

– Te csak ne mondd meg neki, hogy mit csináljon! – támadtam be a nőt – Azonnal takarodj ebből a házból, mert még a képed bámulásától is rosszul vagyok. Meg ne lássalak még egyszer az apám közelében, mert én esküszöm neked, hogy pokollá teszem az egész életedet.

– Catherine! – üvöltött rám apa – Egyelőre én döntöm el, hogy ki jön ebbe a házba, és ki nem. Ha már itt tartunk, pár hétig elbúcsúzhatsz a drágalátos barátaidtól, mert ezért a viselkedésért büntetést kapsz. Most pedig azonnal kérj bocsánatot!

– Ne, hagyd csak, Chris! – intette le a vörös hajú – Még fiatal, és nincs tisztában azzal, hogy mit csinál. Természetes dolog, ha valaki ellen gyűlöletet érez, és ezt az érzést még nem tudja kontrollálni. De ne add alá a lovat! Ha te is agresszivitást mutatsz felé, akkor azzal csak olajat öntesz a tűzre.

– Hallgass már el! – fogtam be a fülem, mintha valami ördögi hangot hallanék – Fogd be a szád, és tűnj innen! – szinte már sírva mondtam ezt.

– Ne haragudj, ő... Nyolc évesen elvesztette az anyját, és azóta viselkedik így – próbálta apa nyugtatgatni Ambert.

– Ha így viselkedik, elveszít mást is – jegyezte meg a nő, azzal távozni készült – Jó éjszakát! – és kiment az ajtón.

– Minek hívtad ide? – kérdeztem kétségbeesetten apától.

– Ne haragudj rám, én nem akartalak megbántani! – ölelt át megkönnyebbülten, majd nyomott egy puszit a homlokomra – Tudod, hogy szeretlek, és nagyon féltelek. Majd holnap elmesélem, jó? Most menj, aludj egyet. Látom, hogy nagyon ki vagy készülve.

– Én nem akarom, hogy te is beleszeress.

– Ettől nem kell félned. Amber aranyos, de...

– Aranyos?!

– Jól van, pihenj le! Majd holnap beszélünk.

Viszont egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni, csak úgy cikáztak a gondolataim. Martinról, Amberrel, Justinról, de legfőképpen anyáról.