Másnap Joshsal találkoztunk egy kevésbé forgalmas helyen. Egy bár egyik privát szobájában beszélgettünk, hogy ne zavarhasson meg minket senki.

– Szeva' tesó! Mi a helyzet? Milyen szép nagylányod van már – hízelgett Josh egy cinkos mosollyal az arcán.

– Igen, köszi – ennek apa nem annyira örült – Szóval most már komolyan szeretném megtalálni Angelat. Bármire képes vagyok az ügy előrehaladásának érdekében. Ugye vágod, mire gondolok?

– Nem igazán.

– Fel kéne frissíteni a kapcsolatokat Coleman bandájával.

– Chris... – csóválta a fejét Josh.

– Nem érdekel, hogy ez mivel jár. Egyszerűen már nem látok más lehetőséget.

– Coleman halott – jelentette ki a férfi rezzenéstelen arccal, amire apával csak elhűlten néztünk össze.

– Mi-mi az, hogy halott? – kérdezte apa a barátját.

– Nézd, én csak annyit tudok, hogy amikor az emberei rátaláltak, vérben úszott az egész teste. Kapott egy szúrást a mellkasába, és három golyót a fejébe. Az egyik tag szerint egy nő intézhette el, ami eléggé durva. Éppen rájuk talált, amikor el akart menekülni a csaj. Sikerült is neki, mert mai napig nem tudja senki, hogy ki ölhette meg a maffia főnökét.

– Ez mikor volt?

– Olyan kilenc éve.

Apa idegesen rácsapott az asztalra. Megjegyzem, engem is teljes sokként ért a hír.

– Van e között és anyám eltűnése között bármilyen összefüggés? – tettem fel a kérdést a feszült csendben.

– Mi köze lenne Angelanak bármilyen okból a maffiához? – nézett rám Josh.

– Hát csak annyi, mint neked – fordult felé apa – Angelanak kapcsolatai voltak a maffia tagjaival. Azt nem tudom, hogy jók vagy rosszak-e. Soha nem beszéltünk erről.

– Akkor honnan tudsz a kapcsolatokról?

– Hogy a saját szemeimmel láttam. És... Mégiscsak van itt egy nyomunk. Egy levél, amit...

– Amit apa tíz évvel később talált meg, illetve találtam meg én, de semmi probléma – vágtam közbe gúnyosan, magam sem értem, hogy miért.

– Héj! – szólt rám apa.

– Milyen levélről van szó? – kérdezte Josh.

– Tessék – nyújtotta át a papírt apa.

Josh figyelmesen olvasta a sorokat.

– Nahát. Angela mégsem volt olyan kis szent, mint ahogy azt sokan gondolták?

– Csak azt nem értem, hogy miért nem mondta ezt el nekem. Oké, ha mondjuk valaki inzultálja, és szét akarja verni a fejét, de most a közös lányunkról volt szó, könyörgöm!

– Eszembe jutott valami. Emlékszel, amikor ott felejtettem nálatok valamit, és azt mondtam neked, hogy átugrom érte? Azt mondtad, nem vagy otthon, de nyugodtan átmehetek, majd Angela odaadja. Akkor Cath még egyéves sem volt.

– Igen. És?

– Azt hittem, nincs jelentősége, de azóta is azon kattog az agyam, ahogy akkor láttam.

– Hogyhogy?

– Először is egy fekete autó hagyta el a házatokat. Azt gondoltam, biztos valami vendég lehetett. Aztán becsöngettem. Angela ajtót nyitott, de... Eléggé idegesnek tűnt. Kicsit megkönnyebbült, hogy engem lát. Kérdeztem tőle, hogy jól van-e, azt mondta igen, de a zavarodott arckifejezése abszolút nem ezt tükrözte. És akkor Cath elkezdett sírni, erre Angela gyorsan odaadta amiért mentem, és jóformán kirakott a házból. Furcsálltam a dolgot, de arra gondoltam, biztos csak rossz napja volt.

– Aha. Arra a napra én is jól emlékszem. Amire hazamentem, Angela totál részeg volt, és különösen bújós. Kételkednem kellett volna, de bevallom, jól esett, hogy kényeztetett. Visszatérve... Nem figyelted az autónak a rendszámát? Nem emlékszem, hogy bárki is be lett volna jelentkezve hozzánk arra a napra.

– Nem. Sajnos nem emlékszem. Viszont ha meglátnám az autót, biztosan felismerném.

– És mi van, ha már a születésemtől kezdve veszélyben voltam? Nem is tudtunk róla, anyán kívül – szóltam közbe.

– Hát nem mondom, Chris te sem vagy egy Isten, na de a csajod... – jegyezte meg Josh mosolyogva.

– Nekem elegem van ebből! – sokallt be apa – Nem értem, ha annyira fontos voltam neki, akkor erről miért nem beszélt. Josh! Mondj nekem egy nevet! Bárkit, akinek kapcsán többet tudhatok meg erről az egészről. Valaki csak átvette Coleman helyét.

– Volt egy nagyon jó bizalmasa. Éppen külföldön tartózkodott, amikor Colemant megölték. Richard Grey. Ő róla sokkal kevesebbet tudok. Egy sokkal okosabb és elővigyázatosabb fickó, mint Coleman volt. Sokkal többen is félnek tőle, mert a barátja halála után nem ismer sem Istent, sem embert. Én a helyedben messziről elkerülném. Főleg Cath érdekében is.

– Ugyan nekem miért ártana? A feleségemet próbálom megtalálni.

– Tudod, milyen az, amikor valakinek nincs lelke? Ez a férfi pont olyan. És ne felejtsük el azt sem, hogy hiába lassan ötven éves, nagyon sármos, és a nők odáig vannak érte.

– Ez a veszély engem nem fenyeget – húzta ki magát apa.

– De a lányodat igen – nézett komolyan Josh apa szemébe – Őt nem érdekli, hogy tizennyolc vagy harmincnyolc, képes kikezdeni bármelyik jócsajjal.

– Fúj! Ugyan kinek kéne egy ötvenéves faszi? – húztam el a szám – Nekem biztosan nem.

– Sokan ezt mondták – dölt hátra a székében Josh – Most a legtöbbjüket Richard futtatja.

– Jó – gondolkodott el apa a dolgon – Nincs valami közelebbi ismerősöd, aki nem csinálna a lányomból kurvát?

– Keressétek meg Martin Foxot. Ő rendes srác, és elég jól ismeri Richardot. Viszont nem áll szóba mindenkivel, sőt. Majd mondd, hogy én küldtelek. Tessék, itt a címe.

– Rendben és kösz! Ez nagy segítség volt a számomra.

– Nincs mit. Igazán kíváncsi vagyok, hogy Angela valaha is előkerül majd.

– Én is. Remélem, hogy nem akadt össze ezzel a Richarddal.

– Nem tudom, de meg lehet rá az esély. Ne legyen igazam!

Apával habozás nélkül megkerestük Martint. Egy kicsit messzebb, a város szélén lakott egy panellakásban, egy eléggé eldugott környéken. Apa becsöngetett hozzá és egy jóképű, fekete hajú, olyan harmincöt körüli férfi nyitott ajtót. Ő volt Martin Fox, és ott állt előttünk félmeztelenül, a mindenhol tökéletes testével. Kicsit meg is szégyellte magát, amikor engem is meglátott. Én erre csak elmosolyodtam.

– Helló! Kik vagytok ti, és mit akartok? – nézett ránk izgatottan.

– Helló, Chris vagyok, és ő itt a lányom, Cath. Minket Josh küldött, és kéne a segítséged. Sürgősen! – beszélt halkan apa – Egy személy... Illetve három személy élete a tét.

– Jó, gyertek be! Felsietek a szobámba, és magamra kapok valamit.

Ahogy Martin felment, láttam, hogy a hálószobából félig kilépett egy nő. A férfi gyorsan visszaterelte a szobába, majd magukra csukta az ajtót.

– Azt hiszem, hogy megzavartuk valamiben – jegyeztem meg.

– Kit érdekel? Engem most az anyád jobban izgat.

Martin gyorsan vissza is jött, és itallal kínált minket.

– Tehát akkor miről van szó? – kérdezte, közben a szemét képtelen volt le venni rólam, ami mondjuk kölcsönös volt.

– Eltűnt a feleségem. Tíz éve – szólalt meg apa.

– Az kemény. És nem találták meg?

– Reménytelen. Kapcsolata volt a maffiával, de erről sosem kérdeztem. Viszont ma tudtam meg azt, hogy az egykori maffiafőnök már rég halott. Ő nem tud nekem segíteni. A mostani meg, hát...

– Egy vadállat, és nem is fog nektek segíteni, ha csak nem áll nagyon az érdekében. Bár nem tudom, hogy ti mivel tudnátok meggyőzni.

– Talán te is nyomra tudsz vezetni. A nőt Angela Diamondnak hívják. Nem ismerős ez a név?

– Angela? Nem, de Coleman gyakran emlegetett egy bizonyos "Angyalkát". Hogy majd az ő Angyalkája mellette lesz, és kielégíti a vágyait. Hogy kiről lehetett szó, nem tudom. Én sosem láttam ezt az Angyalkát.

– Mit tudsz Coleman haláláról?

– Nem sokkal többet, mint mások. Viszont én voltam az, aki átadta az információt a mostani főnöknek.

Ahogy apa és Martin beszélgettek, láttam, hogy résnyire kinyílik a hálószoba ajtaja. Valószínűleg a csaj kíváncsi volt arra, hogy mi van idelent.

– Van valakid, Martin? – tettem fel a spontán kérdést, miközben belekortyoltam az italomba.

– Hogy tessék?

– Egy ilyen jó pasiért, mint te, biztos megőrülnek a nők.

Apa furán nézett rám.

– Nem, nincs senkim. De nem hiszem, hogy ezt az apád jelenlétében kéne megbeszélnünk. Nem gondolod? – kacsintott rám játékosan a férfi.

– Óh, értem. Akkor hozzád csak így feljárnak a nők. Mint mondjuk az, akit a hálószobádban rejtegetsz.

– Én nem rejtegetek senkit. Nem hiszem, hogy bárkire rátartozna a magánéletem – közben a szemei szikrát szórtak felém.

– Nem nagyon szeretném félbeszakítani ezt a felettébb izgalmas beszélgetést, de nem ezért vagyunk itt – emelte fel a hangját apa – Cath, légy szíves fogd vissza magad, és koncentrálj arra, amiért jöttünk!

– Nézd, Chris! – folytatta Martin – Utána járhatok annak, hogy ki volt ez az Angyalka, és hogy van-e valami összefüggés e között meg a feleséged között. Viszont Richardot, ha lehet, kerüljétek el. Bosszúszomjas Coleman halála miatt, és minden kisembert eltapos, aki az útjába kerül, egészen addig, amíg meg nem találja a gyilkost.

– Aki egy nő.

– Nem akármilyen nő lehet, ha Colemant meg tudta ölni.

– Van a maffiának más nőkkel is kapcsolata? – érdeklődtem.

– Nem igazán – válaszolta Martin – Kár, pedig... Egyes nők nagyon is jól céloznak.

Rám nézett, de láttam a szemében, hogy közben másra gondolt.

– Na jó! – állt fel apa a helyéről – Köszönjük szépen a segítséget, de azt hiszem, hogy mi most megyünk. Majd hívj, Martin, ha van valami fejlemény.

– Mindenképpen.

– A fizetség biztosan nem marad el – simítottam végig az ujjaimat a férfi nyakán, amire ő csak elmosolyodott.

– Elég volt, Catherine Diamond, gyerünk! – ráncigált ki apa az ajtón.

Arra vártam, hogy végre elinduljunk haza a kocsival, amikor pár perccel később megláttam egy vörös hajú nőt kisétálni a panelházból. Napszemüveg volt rajta, de így is jól láthatóak voltak az arca tökéletes vonásai. Maga a nő is gyönyörű volt. Könnyű léptekkel indult el az ellenkező irányba. Ő volt fent Martinnal, ebben egészen biztos voltam.

Amint hazaértünk, összeírtuk apával, hogy eddig mit tudunk az ügyről.

– Szóval Angela eltűnt tíz éve – kezdte apa – Az egyetlen nyom, amit hátrahagyott, egy levél, amiben az áll, hogy veszélyben lehettél valamiért, ami ellen ő elment tenni valamit. Angelanak kapcsolata volt a maffiával. Az első ember, akivel beszéltünk, Josh elmondta, hogy a maffiafőnököt, Colemant kilenc éve megölte egy nő. Illetve, amikor még egy éves sem voltál, történt valami, aminek következtében Angela furcsán viselkedett egy ideig. Meglátogatta őt valaki egy fekete autóval. Aztán Josh elküldött minket Martinhoz, aki elég jóban van a jelenlegi maffiafőnökkel, Richard Greyyel. Richarddal jobb vigyázni, mert sokkal veszélyesebb, mint Coleman volt. Martin beszélt egy bizonyos Angyalkáról, akiről lehet, hogy később több információt fogunk megtudni.

– Van még valaki a képben – szóltam közbe.

– Kicsoda?

– Amikor ott voltunk Martinnal, ő nem volt egyedül. A szobájában tartózkodott egy vörös hajú nő, aki vagy nem mert, vagy nem szabadott előjönnie, de kíváncsi volt arra, hogy mit csinálunk odalent. Utána láttam kijönni a házból. Meg kell mondanom, Martinnak elég jó ízlése van. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy itt bárkiknek, akiknek kapcsolatuk van egymással, elvezethetnek anyához.

– Jó. Úgy gondolom, hogy Josh ennél többet már nem tud segíteni. Tehát van Martin, aki az összekötőnk, Richard, akivel, remélem, hogy soha nem kell találkoznunk, és ez a három ismeretlen nő: a gyilkos, az Angyalka, és a vörös hajú.

– Igen. Akkor most arra kell várnunk, hogy Martin megtudjon valamit.

– Apropó Martin... Cath, ez a fickó legalább harmincöt éves.

– És?

– Ne hidd azt, hogy hülye vagyok. Mi volt az az incselkedés vele?

– Apa, valahogy muszáj a bizalmába férkőznünk. Nem jön rosszul egy ilyen ismeretség. Ő az a pasi, aki nem lát az egójától, és pár szép női pillantással le lehet venni a lábáról. Megnyugodhatsz, én nem akarok tőle semmit, viszont ha kevés emberrel is áll szóba, azok nem akárkik lehetnek.

– Kezdek elgondolkodni azon, hogy lehet, nem ismerem elég jól a saját lányomat – nézett rám furcsán apa.

– Tíz év kihagyással csodálkozol? – szaladt ki a számon a vádló kérdés.

– Ne haragudj! – fogta meg a kezem – Amikor láttalak azon a kórházi ágyon, rengeteg minden kavargott bennem. Először is nagyon féltem, hogy téged is elveszíthetlek, és rettentően dühös voltam magamra, amiért nem figyeltem rád jobban, meg hogy mennyi közös pillanatot kihagytam veled. Hányszor ráztalak le azzal, a papírmunkám felé görnyedve, "hogy ne haragudj, kicsim, most nem érek rá", amikor te csak el szerettél volna mesélni valamit. A saját két kezemmel löktelek abba a társaságba, akikkel most barátkozol. De most megtaláljuk anyát, és minden rendbe fog jönni.

– Remélem, hogy igazad lesz – öleltem át.

Egy fárasztó nap volt ez számomra. Úgy gondoltam, hogy lazításképpen kicsit lenézek a kedvenc szórakozóhelyemre. Viszont az izgalmak itt sem értek véget, hiszen az egyik asztalnál megláttam egy régi, nagyon jó barátomat, aki két évvel ezelőtt hagyta itt ezt a várost. Bizony, tizenhat voltam, és végre valahogy rászántam magam arra, hogy bevalljam Justinnak, ő az, aki nagyon tetszik nekem. Erre ő megelőzött azzal a hírrel, hogy külföldre utazik, mert ez volt az egyik nagy álma, és most már meg is tudja valósítani. Annyira lelkesen mondta ezt, hogy nem volt szívem itt marasztalni. Most meg visszatért és még jóképűbb, mint valaha. Ott állt mosolyogva az egyik haverjával szemben, aki a történeteivel szórakoztatta. Azt sem tudtam, hogyan menjek oda hozzá. A szívem a torkomban dobogott, és egyszerre remegett minden porcikám.

– Szia! – hallottam hirtelen egy erős férfihangot a hátam mögött.

– Martin! – fordultam hátra meglepődve.

– Jó, hogy összefutottunk, mert igazság szerint szerettem volna veled még találkozni. Ez a sztori az anyáddal kapcsolatban...

– Tudom, nem sok idő telt el azóta, de tudsz esetleg már valamit erről az Angyalkáról?

– Holnap beszélek az egyik taggal. Állítólag Colemanon kívül ő tudott a legtöbbet arról a nőröl. Vele szoros kapcsolatban állt, de mióta Coleman meghalt, a nőröl sem halottak többet.

– Érdekes. És mondd csak... Az a nő, aki nálad volt, ő kicsoda?

Martin elmosolyodott.

– Miért érdekel téged ez ennyire?

– Nem is tudom. Talán csak fel szeretném mérni a versenytáraim erejét – érintettem meg a karját, amire a férfi halkan elnevette magát.

– Az a fiú nagyon bámul minket – intett a szemével.

– Mi?

Megfordultam és Justin égető tekintetével találtam szembe magam.

– Ismer talán? – kérdezte Martin.

– Én...

Nem voltam képes szóhoz jutni a helyzettől, csak ott álltam lemerevedve. Justin valószínűleg végig nézte az egész jelenetet. Önmagában nem lenne gond, ha pasikkal játszadozom, na de Martin nem éppen látszott egy játszadozó tininek. Sokkal inkább egy komoly, felnőtt férfinak.

– Minden oké? – faggatott tovább.

– Persze, csak most szerintem jobb, ha...

– Várjunk csak egy kicsit! Az apád előtt nem szégyellted magad, most meg totál ideges lettél egy kis sráctól? Ő a pasid?

– Nem! – vágtam rá hirtelen – Dehogyis. Csak barátok vagyunk... Vagy voltunk. Nem tudom.

– Értem. Ha mégis úgy érzed, hogy bármikor egy megértő emberre van szükséged, nyugodtan keress fel – fogta meg a kezem – Én meghallgatlak.

– Kösz!

Hirtelen megmagyarázhatatlan melegség öntötte el a testemet. Egy ideig még farkasszemet néztünk egymással, aztán Martin szép lassan eltűnt a tömegben, én meg csak ott álltam megbabonázva. Egészen addig, amíg Justin meg nem szólított.

– Cath.

Felé fordultam.