– Mit gondolsz, mondjuk a mandarinról?

– Mandarin, mint a gyümölcs?

– Igen, pontosan, a mandarinról!

– Mit kellene gondolnom? Azt, hogy az egy gyümölcs.

– Bővebben? Szín, illat, milyen asszociációt kapcsolsz hozzá?

– Narancssárga színű, édes, citrusos illatú és ízű gyümölcs, olyasmi, mint a közeli rokonai, például a narancs. Leginkább a napsütés jut most róla eszembe.

– Láttál már valaha mandarint?

– Természetesen, még nem, egy másik dimenzióban nő.

– Honnan lehet fogalmad a mandarinról, ha még csak nem is a te dimenziódban létezik?

– Már megint itt tartunk? Miért nem tudod egyszerűen elengedni ezt a témát?

– Mivel egy univerzális nyelvet használunk, amiben az összes létező fogalomra van kifejezés, sőt, még azon túli fogalmakra is, ezért van szavunk a mandarinra, ebből kifolyólag hozzá társított képünk is van róla.

– Ezzel most a világon semmit nem bizonyítottál.

– Hidd el, nem a gondolkodás határozza meg a nyelvet, hanem a nyelv a gondolkodást. Ha egy korlátozottabb nyelvet beszélnénk, fogalmunk sem lenne a mandarinról, ennél fogva maga a szókincs is behatárolja, hogy milyen szintű gondolatokra vagyunk képesek. Azaz, gyengébb szókincs, szűkebb gondolatokra elegendő.

– Gyakorlatilag miféle haszna van ennek az elméletnek, ha az imént bizonyítottad, hogy nekünk a világon minden fogalomra van valamilyen kifejezésünk?

***

– Ééééés! Sziasztok! Ez itt a para dolgok nyomában Gerivel, ma pedig meglátogatjuk a darkwebet!

Geri átkapcsolt az Ezvid programra, hogy innentől csak a monitoron történteket rögzítse. Fejben már tervezte a hamarosan esedékes, a csatorna szülinapjára szánt extra videót. Az első pár részt csak kíváncsiságból készítette, de azóta borzasztóan elszállt a feliratkozók száma, Geri alig akarta elhinni. Hétről-hétre új videóval ugrott elő, csupa klickbaites témák, de működött. A szobája berendezését is át kellett alakítani. A gyerekkori játékai eltűntek a háta mögötti polcról, a helyüket egyedi, sötét hangulatú díszek vették át. A kalandregényeit Amerikából rendelt weird fictionönkre, meg egyéb horror regényekre cserélte. Persze, egy darabot sem olvasott közülük, de jól néztek ki a nagy könyvespolcon, márpedig a látszat sokat számít a neten.

– Először is nézzük meg, mi is az a darkweb, ha esetleg még valaki nem hallott volna róla. – Ide különböző netes képeket tervezett bevágni, például az agyonhasznált jéghegyes ábrát. Egy előre összeírt szöveget olvasott fel, így sokkal folyékonyabban tudott beszélni. – Csak speciális keresőkkel lehet a darkweben barangolni, ilyen például, a DuckDuckGo, amit én is most alkalmazni fogok. Azért valami ijesztőbbet vártatok volna, nem igaz? – vihogott. Az volt a tapasztalata, hogy a hadaró, harsány videósok nézettebbek, ezért ő is ilyen stílust vett fel. – Összeírtam néhány keresőszót, mint gyorsító, fegyver, sixteen, illetve, a múlt heti adásban mondtam, hogy írjatok darkwebes kereső szavakat, így az beérkezett javaslatokat összeszedtem, és ezek közül random generátorral kisorsolok hármat – darálta el, majd tartott egy lélegzetvételnyi szünetet – Izgultok? – harsogott. – Akkor, itt is van: sötét, bomba és kapu. Jó, ezek lesznek a ma esti szavaink. – Sorra beírta a keresőszavakat egy újabb és újabb ablakba, miközben nagyot kortyolt az asztalon tartott energiaitalból. Lassan éjfélre járt az idő, a feje felett libegő, egy szál lámpakörte gyéren világította be a szobát, de a mai adást teljes egészében képernyővideóként tervezte, így ez a fény is elegendő volt. – Amit pedig most láttok, azt nem az én gyenge gépem produkálja, bizony ezek a keresők sokkal lassabban működnek, mint az általánosan használtak, például a jó öreg, megszokott Google.

***

– Szóval, azt mondod, hogy végül annak lesz a legtöbb gondolata, aki a legtöbb szót ismeri, egyszerű egyenes arányosságról van szó, semmit több?

– Nem, nem ennyire egyszerű, hisz egy adott nyelv, mondjuk nem ez, rengeteg egyéb részből épül fel. A természetes nyelv mellett megkülönböztetünk mesterséges, másodlagos, illetve formalizált nyelvet.

– De ez még mindig ugyanaz, a te elméleted szerint, aki ezekből a legtöbb fogalmat ismeri, az nyert, kész. Mint egy futóverseny.

– Valahol igen, de valahol mégsem. A hangsúly igazán a formalizált nyelven van, hisz megállapítható, hogy ebben leledzik az egyedi nyelv, azaz annak a jelensége, hogy egy fogalomhoz az egy nyelvet beszélők közel sem biztos, hogy azonos értelmezést társítanak, ennél fogva a világon nincs két olyan élőlény, akik egy nyelvet beszélnek, maximum nagyon hasonlót.

– Ez kizárólag az asszociáció jelenségét magyarázza meg, ennyiből nem lehet ilyen messzemenő következtetéseket hozni, mint hogy a nyelv meghatározza a gondolkodást. Főleg, mert, bár mi most beszélhetünk mesterséges és természetes nyelvekről, ez csupán a kialakítás tudatosságát jelöli, valójában mind ahány nyelv létezik, az mesterséges. Előbb léteztek a fogalmak, majd ahhoz társítottak egy jelet, ami egy hangsorban nyilvánult meg.

– Most ne haragudj, de így, ebben a formában olyan, mintha abba kötnél bele, hogy a tyúk, vagy a tojás volt előbb, miközben én evolúciót magyarázok neked.

– Szóval, azt állítod, hogy korlátoltak a lehetőségeim, dacára annak, hogy egy olyan nyelvet beszélek, amiben a világ összes létező és nem létező fogalmára található egy kifejezés?

– Valójában élvezed, hogy idegesítesz, igaz?

– Nem szeretnék gyerekesen viselkedni, de te kezdted.

***

– Tehát, itt is vannak a keresési eredmények, ha innen bármit megnyitunk, akkor már darkwebes oldalakra jutunk. Nézzük elsőre a gyorsítót, mint kereső szót, és abból a legelső találatot. – Geri gyomra egy pillanatra összeugrott. Persze, ez csak egy honlap volt, és semmi illegálisat nem követ el addig, amíg ténylegesen nem rendel valamit, mégis. Az egész darkweb témát belengte valami misztikus köd. Ez persze, részben az újabb és újabb videóknak is köszönhető, részben meg a szabályozás teljes hiányának. Geri, amint megnyitotta az első oldalt, úgy érezte, mintha a pokol egyik honlapját indította volna el. Egy fekete hátterű ablak ugrott elő, a felső menüsorban sorakoztak a kábítószerek típusai. „gyorsítók", „pszichotikumok", „nyugtatók", stb. Egyenesen nehezére esett tartani a locsogó stílust, legszívesebben síri csöndben maradt volna. Sőt! Legeslegszívesebben bezárta volna az összes oldalt. – Láthatjátok, hogy gyakorlatilag bármit meg lehet kapni, amiről valaha olvastatok, hallottatok. Elképesztő választék, és ez csak az első honlap volt, amit a DuckDuckGo kidobott a több oldalnyi keresési eredmény közül. – Geri átnyomott a következő ablakra, ami fegyvereket árusító honlapokat dobott ki. – Itt pedig majdnem ugyanaz a tematika, mint az imént, a felső menüsorban ki lehet választani mit is keresünk. Van itt kézi fegyver, puska, automata, fél automata, bármi, ami létezik, éles lőszerek is kaphatók, ha esetleg arra lenne szükségünk. Hátborzongató, nem igaz? – búgta drasztikus, mégis vidám, határozott hanglejtéssel, miközben egy vastag izzadságcsepp gördült le a homlokán. – Belegondoltatok már, hogy hány bérgyilkos, gengszter szervezet, vagy banda tag vásárolhatott már ilyen honlapokról fegyvert, illetve, hogy hány életet olthattak ki, ezeknek az oldalaknak köszönhetően? Huhúú, de para! – Örült neki, hogy saját magát nem veszi most kamerával, mert biztos volt benne, hogy csak a hangja szól könnyedén, miközben ő maga pontosan úgy gondolta, ahogy mondta. Ez tényleg mocskosul félelmetes. És nem csak félelmetes, undorító is.

***

– Mondok egy példát, oké?

– Ugye, jól gondolom, hogy attól még, ha azt mondom, ne tedd, te fogsz mondani egy példát?

– Objektív jelentésnek hívjuk, mikor a kifejezés, amit használ a beszélő, a beszédpartnere számára olyan jelentést is hordozhat, ami a beszélő számára nem elérhető. Pontosabban megfogalmazva, a küldő által adott jel, a fogadó számára többletjelentéssel is bír. Például, ha a küldő azt mondja arany, számára ez annyit jelent, hogy sárga, értékes, fém, és nagy súlyú. A fogadó esetleg mindezeken felül tudja a vegyjelét, relatív atomtömegét, rendszámát, és így tovább.

– Tisztában vagy vele, hogy most magadat cáfolod?

– Már hogy cáfolnám magamat?

– Magát a kifejezést, hogy arany, mind a ketten ismerték, a küldő is, és a fogadó is, egyszerűen a fogadó fejében több ismeret halmozódott fel. Szóval, nem a nyelv határozta meg a gondolataikat, a nyelv már azelőtt adott volt, mind a ketten, zsenge korukban megtanulták már az arany szót, egyszerűen az egyik további ismeretekkel gyarapította magát, amit mind az arany fogalmához tudott fűzni.

– Azaz, jobban ismerte a hangsorok mögött húzódó jelentéseket, ennél fogva a nyelvi tudása is nagyobb volt.

– A kémiai tudása volt nagyobb!

– Amit szintén a nyelv ismeretével fejez ki. De akkor induljunk ki inkább abból, hogy mi most nem alkothatnánk véleményt az objektív nyelvről, vagy a formalizált nyelvről, ha nem lennénk tisztában ezekkel a fogalmakkal, sőt, nem is lennének gondolataink ezekről a kérdésekről ebben az esetben.

– A kapu!

– Mi?

– Megnyílt a kapu! El se hiszem! Ez azt jelenti, hogy odaát talán megszabadulhatok tőled!

***

– A következő keresési eredmény legyen a kapu szó, csak hogy egy kicsit megbontsuk a sort. Lássuk, mit is találtunk, íme a legelső honlap! – Geri kezdeti feszültsége egy kicsit oldódott, de továbbra is alig várta, hogy a végére érjen a tervezett tartalomnak, és kikapcsolhassa mára a gépet. Mióta elért egy bizonyos feliratkozó számot, rendesen jött a pénz az oldalból, márpedig, arra itthon mostanában nagy szükség volt. Mégis, úgy érezte, nem csak ezek az oldalak undorítóak, hanem ő maga is. Ahogy itt parádézik, mint egy majom, csak azért, hogy dőljön a könnyű pénz a YouTube-ról. Mégis minek nevezzük azt, aki bármit, akár saját magát is eladja, csak hogy pénzhez jusson?

Nos, Geri pont annak érezte magát.

Rákattintott az első linkre, mire egy sötét ablak ugrott fel, aminek a közepén élénk, kör alakú kék sáv terült el. Mint egy alagút, vagy mint... Geri tekintete a linkre tévedt, amitől beléhasított a gondolat: Kapu – Hát, srácok, nem tudom, miféle honlap lehet ez, de egyelőre elég bizarr, emlékeztetlek titeket, hogy ezt a kapu keresőszóra dobta ki a DuckDuckGo, de pillanatokon belül együtt utánajárunk, mi is ez! – Geri azon gondolkozott, talán tényleg a pokol honlapjait nyitogatta meg, mikor a képernyő felvillant, a kék kör ragyogni kezdett. – Mi a szar? – csúszott ki Geri száján.

A szoba megremegett, mintha földrengés lenne, a könyvek sorra ugrottak le a polcokról, a dísztárgyak követték, a falon hosszú repedés jelent meg, a lámpa fénye villogni kezdte.

– Úr isten! – suttogta Geri. A szíve kihagyott egy ütemet, remegve várta, hogy a rázkódás véget érjen, miközben ide-oda nézett az egyik falról a másikra, figyelte az újabb megjelenő és egyre növekvő repedéseket, miközben azt várta, mikor omlik a fejére az egész ház. A gondolatain egy pillanatra keresztülvillant, hogy talán tényleg a pokol honlapjain böngészett eddig, és most megkapja, amit megérdemel.

Majd egyszer csak véget ért minden, a szoba sötétbe borult, egyedül a monitor árasztott némi fényt. Geri felpattant, és botladozva a konnektorhoz ugrott, hogy kirántsa a gép csatlakozóját a falból. Visszasietett a monitor elé, ahol azt hitte, össze fog esni. A honlap még mindig ragyogott, ugyanúgy ott virított a képernyőn. Geri megpróbálta kikapcsolni a monitort, de az arra sem reagált. Lassan a falhoz húzódott, a feje zsongott, a szoba forgott körülötte. Próbált keresztüllátni a pánik fojtogató sötét ködén, és kitalálni, hogy mit kellene most csinálni. Kapu!, ugrott be neki. Talán tényleg, talán ez valóban egy kapu. És most el fog érte jönni, ki tudja, talán maga az ördög, Lucifer ki fog lépni azon a monitoron, ahogy a Körből a kislány. De hát ez őrültség!

Szúrást érzett a mellkasában, odakapott, de a fájdalom egyre erősebbé vált. Lassan összecsuklott, nem kapott levegőt.

***

– Ez csodálatos! Én még sosem mentem át a kapun! Nézd micsoda új világ! Mennyi szín! Mennyi élet!

– Ettél már lelket?

– Ha most megint erre a nyelv és gondolkodás hülyeségre akarsz kilyukadni, nagyon elrontod a pillanatot!

– Nem, mondom, lelket! Igazi lelket!

– Ja, hogy arra a fiúra gondolsz?

– Mi másra?

– Azt javaslom, ezt a lelket még osszuk megegymás között, aztán te jobbra, én balra, elvállnak útjaink, külön-külön fedezzükfel, és fogyasztjuk el ezt a világot, rendben?