Váratlan fordulat


Reggel a telefonom csörgésére keltem, gondolom mondanom sem kell mennyire örültem neki, hogy felkeltenek az álmomból.

Elvettem a telefonom az éjjeliszekrényről és megnéztem, hogy ki hív. A telefonom kijelzőjén az állt, hogy Főnök.

Vajon mit akarhat a Főnök? Sosem szokott ilyenkor hívni, bár ha jobban belegondolok nem is tudom, mikor hívott telefonon, általában Stevent szokta megkérni, hogy szóljon nekem, ha akar valamit vagy van valami.

Fogadtam a hívást és beleszóltam a készülékbe:

- Igen?

- Mara ma légy a klubba 7 órakor. Egy percet se késs. - mondta a főnök idegesen és kinyomta a telefont.

- Ebbe meg mi ütött? - kérdezem magamtól.

Az órára pillantok és látom, hogy 10 órát mutat. Elég korán van még, legalábbis nekem, de ha már a seggfej főnököm felkeltett...na mindegy nem fekszem már vissza, megyek és megfürdök ugyanis még mindig a tegnapi ruha van rajtam és ideje megszabadulni már tőle.

Bementem a fürdőszobába és a kádba engedtem jó sok vizet. Leöltöztem és befeküdtem a jó meleg vízbe. Kb. 20 percig feküdtem benne, aztán megfürödtem és kiszálltam a vízből. Magamra tekertem a törölközőt és visszamentem a szobába felöltözni. Elővettem a szekrényemből egy szaggatott farmernadrágot és egy fekete trikót. Felöltöztem és elmentem megfésülködni, a tükörbe látom, hogy a jobb arcom elég szépen fel van dagadva, bár mire is számítottam elég nagy öklöst kaptam be.

Épp indultam a konyhába, mikor a nappali kanapéján megláttam Stellat és Stevent épp egymásnak esve. Megköszörültem a torkomat, jelezvén, hogy nincsenek egyedül. Abban a pillanatban úgy szétváltak mintha villám csapott volna közéjük.

- Csak nem megzavartam valamit? - kérdezem komolyságot tettetve a hangomban

- Ööö...nem, dehogy is - hebegi vöröslő fejjel a húgom

- Mi csak épp kerestünk valamit - mondja Steven kissé zavartan

- Hát persze Steven. Én is pont ezt láttam - válaszolom már kissé nevetve

- Jaj Mara, mi történt az arcoddal? Eléggé fel van dagadva - kérdi aggódó tekintettel a húgom.

- Csak bekaptam a harc során egy öklöst. De nyugi túlélem, kaptam már ettől nagyobbat is - mondom megnyugtatás képen.

- Várj, hozok rá egy kis jeget, az majd segít - mondja Stella

A jéggel teli zacskót az arcomra tettem, ami nem volt épp kellemes, de valahogy le kell lohasztani a duzzanatot, ha kiszeretnék menni a házból, anélkül, hogy bárki is kérdezősködne, hogy mi történt velem. Azt hazudni megint, hogy elestem már nincs kedvem, kétlem, hogy újból elhinnék az emberek, bár az is lehet, hogy eddig sem vették be, de mégse mondhatom nekik, hogy verekedni járok éjszakánként. Tuti, hogy messziről elkerülnének és rossz pillantásokat kapnék tőlük és nem csak én hanem a húgom is, azt meg nagyon nem szeretném.

- Van esetleg valami kaja itthon? - kérdem korgó gyomorral.

- Vettem idefele jövet szendvicseket, ott van a konyhában - mondja Steven.

- Nagyszerű - mondom nagy mosolyal.

Leültem a konyhába és hozzáláttam a finom szendvicsekhez, mert már farkaséhes voltam. Eszembe jutott a reggeli telefonhívás a főnökömtől. Meg is kérdezem Stevent, hogy nem tudja esetleg, hogy minek hivatott be a főnök 7 órára.

- Steven a reggel felhívott a főnök és elég ideges volt, azt mondta, hogy mennyek be ma este 7 órára, esetleg nem tudsz erről valamit?

- Nem, nem tudok semmit. Vagyis nekem nem mondott semmit sem - válaszolja Steven meglepődött arccal.

- Hát ez érdekes. Most már egyre kíváncsibb vagyok, hogy mit is akarhat.

A nap többi részében filmet néztünk a húgommal és Stevennel, illetve elmentünk bevásárolni néhány dolgot, ami itthonra kellett. Szerencsére a jég és egy kis smink segített az arcomon, így kevésbé volt feltűnő a duzzanat.

Elérkezett az idő az indulásra, így elmentem átöltözni. Felvettem egy fekete nadrágot egy fekete pólót és bőrdzsekit. Felhuzakodtam és elindultam a motorral.

10 perc múlva megérkeztem és elindultam a hátsóajtó felé. Kinyitottam az ajtót és bementem. Még jó, hogy Steven ideadta a kulcsot, hogy betudjak jönni.

Egyenesen a Főnök irodájába vettem az irányt és mikor benyitottam elég nagy meglepetés fogadott.

- Szia Mara! Végre megjöttél - köszönt a Főnök.

- Itt meg mégis mi folyik? És kik ezek az alakok? - kérdem kissé idegesen.

- Mi vagyunk a Maffia - válaszol egy szőke hajú fickó

- Maffia? És mégis mit akar itt a Maffia? - kérdem kíváncsian.

- TÉGED...

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top