"Mariano szemszöge"

Remélem Mara nem titkol el előlem semmit az ő érdekében.

De az biztos, hogy ez a lány elég titokzatos és a múltja is. Hogy lehet az, hogy a nevén és a születési dátumán kívül semmi nincs feljegyezve róla? Valaki eltüntetett róla minden egyéb információt. De ki tehette és miért? Kíváncsi vagyok rá.

De ami mindennél fontosabb, hogy rá jöjjek ki lehet az a Keselyű. Évek óta próbálok rájönni az embereimmel az igazi kilétére és elkapni, de eddig sajnos nem sikerült.

De ha egyszer rájövök megtalálom és megölöm erre megesküszöm.

"Mara szemszöge"

Miután a főnök elmondott mindent amit tudnom kell, kijöttem az irodából és ki jött egyenesen belém? Na ki? Hát persze, hogy a bunkó Cortez.

- Hé! Nem látsz a szemedtől vagy mi? - förmed rám Cortez.

- Te jöttél nekem te idióta - förmedek rá én is.

- Idiótaaa? Te vagy bátor vagy, vagy egyszerűen csak nagyon hülye. Túl nagy a szád, ahoz képest, hogy hol vagy. Jobb lenne ha visszafognád magad, különben még bajod lehet. - mondja egyenesen a szemembe, közben tett egy lépést felém.

- Te most fenyegetsz? Nem félek tőled Cortez. És jobb lenne ha félbehagynál ezzel a viselkedéssel, mert sajnos még itt fogok maradni egy darabig. - mondom én is a szemébe és látom rajta, hogy egyre idegesebb lesz.

- Látom ti már megint összejöttetek - jön oda hozzánk Joshua és Megan.

- Chh...- Cortez ennyivel le is tudta a beszélgetést és lelépett.

- Ne is foglalkozz vele - mondja Joshua.

- Nem terveztem - mondom hidegen.

- Gyere Mara megmutatom a szobádat - mondja Megan kedvesen és elindulunk a szobám felé.

A szoba igazán lenyűgözött. Hatalmas ágy, Tv, szép bútorok és egy külön fürdőszoba, ami csak az enyém. Igazán csodás.

- Az arcodat elnézve meg vagy elégedve a szobáddal - Megan hangja zökkent ki a bámészkodásomból.

- Az nem kifejezés.

- Ennek örülök - mondja mosolyogva.

A holmidat amit hoztál felhozattam, ott van az ágyad mellett, nyugodtan rendezkedj be.

- Köszönöm. De miért vagy ilyen kedves hozzám? Hisz nem is ismersz - kérdem kíváncsian.

- Az igaz, hogy még nem igazán ismerlek, de hallottam már rólad egy-két dolgot és nem tűnsz rossz lánynak. És aminek a legjobban örülök, hogy végre van még egy lány rajtam kívül és nem csak fiúk vesznek körül ebben a házban.

E szavak hallatán kicsit elmosolyodtam, hisz tényleg nem lehet könnyű ennyi pasival élni.

- Azért annyira ne szokj hozzá, hogy itt vagyok, hisz nem maradok olyan sok ideig.

- Ki tudja? Talán a sors úgy hozza, hogy végül itt maradsz velünk.

- Az igazat megvallva nem szeretnék itt maradni. Csak azért vagyok itt, mert nincs más választásom és ezt te is tudod.

- Igen tudom. De azért nem rossz itt lenni és mi akik itt vagyunk sem vagyunk rossz emberek.

- Hát Cortezben nem vagyok biztos, hogy olyan jó ember lenne és eltudnánk viselni egymást. A főnök meg egy rideg, kiismerhetetlen, érzelemmentes ember. Ráadásul akaratom ellenére hozott a Maffiába, nem érdekelte, hogy én szeretnék-e egyáltalán itt lenni. Megvásárolt mintha csak egy tárgy lennék. Az ilyen embereket gyűlölöm a legjobban.

- Az igaz, hogy kissé rideg és nem a legmegfelelőbb módszert választotta az irányodba, de azért tette, mert szükségünk van rád. Ettől függetlenül jó ember és törődik másokkal, még ha nem is mutatja ki. Én már csak tudom, hisz a bátyám.

E szó hallatán megdöbbentem és értetlen fejjel ránéztem.

- Miért nézel ilyen megdöbbent arccal? - kérdi nevetve - Talán nem hasonlítunk egymásra?

- Hát ha jobban megnézlek, akkor tényleg van köztetek némi hasonlóság. De a jellemetek mint ég és föld. Te kedves és barátságos vagy, ő meg hát...mint mondtam, egy rideg, érzelemmentes alak.

- Ha jobban megismered, akkor biztos vagyok benne, hogy megváltozik róla a véleményed.

- Azt erősen kétlem. - mondom határozottan

Valaki kopogtatni kezdett az ajtón, és ez a valaki Joshua volt.

- Csak azért jöttem, hogy szóljak. Megan, beszélni szeretne veled a főnök.

- Már is megyek - válaszolja, aztán felém fordul. - Most itt hagylak rendezkedj be nyugodtan.

És még valami...Üdv a Maffiában.