- Láttad a lányt?

- Igen, láttam. Még mindig olyan kedves és elbűvölő mint régen. Bár a Maffia főnöknek nem nagyon tetszett, hogy a közelében vagyok és beszélgetünk. Egész idő alatt minket nézett és nem a legjobb szemmel. Végül megelégelte a beszélgetésünket és mondhatni elráncigálta Marát mellőlem, aztán távoztak a partyról.

- Hmm...ez érdekes. Ami téged illett, próbálj meg minél közelebb kerülni a lányhoz. Így talán könnyebb lesz újra vissza szerezni Őt.

- És mégis, hogy kerüljek hozzá közel?

- Ne aggódj emiatt. Már kitaláltam valamit.

"Mariano szemszöge"

Az éjjel nem tudom mi üthetett belém, hogy így viselkedtem, de egyszerűen mikor megláttam, hogy Mara és az-az alak együtt vihorásznak, teljesen felment bennem a pumpa. És mikor megláttam abban a ruhában egyszerűen elállt a lélegzetem is. Annyira tökéletesen hozzásimult a testéhez és iszonyúan szexin állt rajta.

Te jó ég! Miket is beszélek, hisz Mara csak az egyik emberem és nemsokára úgy is elválnak az útjaink. De az-az igazság, hogy már első perctől mikor megláttam a Harcosok klubjában, már akkor éreztem, hogy van ebben a lányban valami és, hogy kötődöm hozzá. Magam sem tudom, hogy miért de kötődöm. De muszáj vagyok kivernem az ilyen gondolatokat a fejemből, nem engedhetem meg magamnak az efféle érzéseket.

"Mara szemszöge"

A party nem várt meglepetést tartogatott a számomra. Nem gondoltam volna, hogy ennyi idő után a sors újra az utamba sodorja Adamet. Ami biztos, hogy teljesen megváltozott. Már nem az a kis félénk és gyenge fiúcska akit mindenki piszkált, hanem egy érett férfi, aki képes megvédeni magát ha kell.

Ami meg a party után történt az még most is alig tudom felfogni. Még is mi a frász üthetett a Főnökbe? Hisz úgy viselkedett mint egy tuskó. Még, hogy hozzá tartozom? Na ne nevettessen. Én nem tartozom senkihez, főleg nem hozzá.

Miután elkészültem lementem a nappaliba. Meglepetésemre mindenki fent volt már és az asztalnál reggeliztek.

- Ó hát fent vagy Mara? - mindenki rám nézett le számítva a Főnököt, aki egy pillantást sem vetve rám, csak szép nyugodtan kortyolgatta a narancslevét. Gyere ülj az asztalhoz, reggeliz velünk - mondja kedvesen Megan.

Mikor az asztalhoz értem eldörmögtem egy jó reggelt, és helyet foglaltam Megan mellett.

- Főnök, a partyn megtudott valamit a Keselyűről? - kérdi Joshua.

- Igen. - mikor ezt kimondta mindenki rá szegezte a tekintetét, ahogyan én is.

- Még is mi lenne az? - kérdi kíváncsian Cortez.

- Van egy raktár a várostól távol, egy eldugott helyen azt mondják, hogy az övé, de azt nem tudják, hogy mire szolgál.

- Csak egy módon deríthetjük ki - mondja Cortez.

- Ma este készüljetek, mert oda megyünk. Reméljük többet is megtudunk majd - mondja a Főnök miközben fel állt a székéről.

- Végre akció - mondja Cortez ördögi mosollyal.

Miután befejeztem a reggelit kimentem egy kis friss levegőt szívni, ami nagyon jól esett, hisz csodás idő van. Leültem az egyik fa tövébe becsuktam a szemem és csak hallgattam a madarak csicsergését.

- Látom egyáltalán nem izgulsz a ma esti bevetés miatt. - kinyitottam a szemem és Megan állt előttem.

- Igazából örülök neki - mondom s látom megdöbbent arcát. - Ne érts félre. Nem azért örülök, mert így elverhetek pár segget. Hanem azért, mert talán közelebb kerülhetünk Keselyűhöz. Tudom, hogy milyen fontos nektek az, hogy végre leszámoljatok vele. És tényleg jó lenne, ha ez minél hamarabb sikerülne, hisz így én is végre szabad lehetek.

Eljött az este. Vagy is a bevetés ideje.

- Mara itt a fegyvered - nyújt ide egy pisztolyt Jason.

- Még soha nem használtam fegyvert - mondom miközben nézem a kezemben lévő pisztolyt. - Én puszta kézzel harcolok.

- Nem tudod mindig megvédeni magad a puszta kezeddel. Ráadásul nem azért fizettem annyit érted, hogy most megöljenek.

Mikor ezt kimondta a Főnök, azt hittem, hogy felképelem.  Még is ki a frász kérte, hogy vásároljon meg.

- Ne aggódjon, nem fog kárba veszni a "drága" pénze amit rám költött. - mondom szarkazmussal a hangomban.

Aztán meg se várva az újabb megjegyzését kisétáltam az ajtón.

A felállás megint ugyan az volt mint a partyra menet. Joshua, Ryen és én mentünk az egyik kocsival. A Főnök és a többiek pedig a másikkal.

Egy elég roncsos raktárhoz értünk. Az autókkal hátrébb parkoltunk, hogy ne keltsünk nagy feltűnést.

- Úgy látom négy fegyveres őr áll kint. Őket könnyűszerrel levadásszuk. - mondja Cortez az észrevételét. 

- Ketté oszlunk. Joshua és Mara jön velem a többiek pedig Cortezzel. Hátulról közelítünk hozzájuk és két oldalról támadunk aztán bemegyünk. Érthető? - kérdi a Főnök mi meg bólintunk.

Mikor az őrökhöz értünk leütöttük őket, aztán betörtük az ajtót.

Az ajtó túloldalán már sorakoztak az emberek kb. tízen lehettek.

Hát...akkor harcra fel.

Fegyver lövések ezerrel gördültek mindenhonnan. Ahhoz képest, hogy még soha sem használtam elég jól kezeltem a fegyvert. Aztán végül mindenkit megöltünk, kivéve egyett.

- Hol van a Keselyű?! - kérdi határozottan a Főnök az életben maradt őrtől.

- Soha nem tudod meg - mondja, aztán már csak annyit látunk, hogy ömlik a vér a szájából.

- Ez elharapta a nyelvét - mondja megdöbbenve Cortez.

- A ROHADT ÉLETBE! - üvölti el magát a Főnök, hogy még én is megremegek. - Mennyünk innen. De előbb Cortez gyújtsd fel ezt a drogtanyát.

- Ezer örömmel.

Mikor beértünk a házba a Főnök egyenesen a szobájába ment.

- Jobb lesz ha mi is lefekszünk, elég késő van már - mondja Megan és Ő is a szobája felé veszi az irányt.

Mikor már mindenki elment lefeküdni, én még leültem a nappalba és a történteken gondolkodtam. Legfőképpen azon, hogy az őrből semmit sem tudtunk kihúzni. Nem gondoltam volna, hogy inkább végez magával, minthogy bármit is mondjon nekünk.

- Hát te még nem alszol? - a gondolatmenetemet a Főnök szakította félbe.

- Ezt akár én is kérdezhetném - mikor ezt kimondtam tudtam, hogy nem kellett volna, hisz enélkül is elég baja van, hogy még én is idegesítsem. Szerencsére nem szólt semmit és a konyha felé vette az irányt. Úgy látszik, hogy kezd hozzászokni a stílusomhoz.

Mikor én is bementem a konyhába, akkor vettem észre, hogy megsérült a karja.

- De hisz maga vérzik - mondom s közben közelebb megyek hozzá.

- Ez csak egy karcolás. Ne is foglalkozz vele.

Mikor elakart menni mellettem megragadtam a karját.

- Kérem. Legalább had lássam el - mondom lágyan és egyenesen a szemébe. De nem tudom, eldönteni, hogy a tettem lepte meg ennyire vagy a hangszínem. De az is lehet, hogy mindkettő, hisz most először vagyok ilyen közvetlen vele.

Nem mondott semmit csak bólintott.

Elővettem az alsó polcról az elsősegély dobozt és leültünk a nappali kanapéjára. Feltűrtem a pólója ujját és elkezdtem kitisztítani a sebét a lehető legfinomabban.

Éreztem, hogy az érintésemtől kissé megremeg, amitől elmosolyodtam, de szerencsére nem vette észre.

Minden mozdulatomat követte a tekintetével, míg végül bekötöztem a sebét.

Mikor kész lettem vele felpillantottam és két sötétbarna szempárral találkoztam. Nem is vettem észre, hogy ennyire közel voltunk egymáshoz. Annyira közel, hogy az arcomon éreztem a leheletét, amitől akaratom ellenére beleremegtem és egy számomra ismeretlen érzés fogott el, amit nem értek.

Még is mi történik velem?...