Reggel fél hat van.  Nem vagyok hozzászokva a korán keléshez, mert mikor a Harcosok klubjába jártam szinte mindig tíz-tizenegy körül keltem fel. Mivel éjjel kettőig vagy háromig a klubban voltam és verekedtem az eléggé le fárasztott, így mindig későn keltem.

De most elég korán felébredtem, valószínűleg azért, mert nem a megszokott környezetemben vagyok, hanem egy teljesen új helyen.

De ennek ellenére igazán csodás álmom volt, hisz a szüleimről álmodtam. Azt álmodtam, hogy mind együtt vagyunk, apa, anya a húgom és én. Mindenki boldog volt és jól éreztük magunkat. Egyszer csak apa rám nézett, megfogta a kezemet és csak annyit mondott, hogy megtaláltad a helyedet. És ekkor hirtelen felébredtem, ami miatt szomorú is vagyok, hisz amióta meghaltak egyszer sem álmodtam velük. Eléggé felkavart ez az álom és nem igazán értem, hogy apa miért mondta ezeket a szavakat, de nagyon boldog vagyok, hogy újra láthattam őket, még ha csak egy rövid álom erejéig is.

Miután elvégeztem a reggeli rutinjaimat lementem a konyhába és készítettem egy jó erős fekete kávét. Mivel még elég korán van így senki nincs még rajtam kívül fent. 

Fogtam a kávémat és elkezdtem széjjel nézni a házban vagy is inkább a villában.

Próbálom felmérni a terepet és megismerni a villa minden szegletét. Nem mintha nem lenne elég időm rá. De én mindig azt vallom, hogy jobb előbb mint utóbb. Főleg ha ismeretlen helyen van az ember.

Mikor épp ki akartam volna nyitni a bejárati ajtót, akkor szólalt meg egy ismerős rekedtes  férfi hang a hátam mögül.

- Csak nem szökni próbálsz? - kérdi én meg egyenesen a hang irányába fordulok és pont a Főnökkel találom szembe magam.

- Ne aggódjon nem futamodok meg olyan könnyen. - mondom mindezt úgy mint, aki tényleg nem akar  innen elmenni. Pedig minden vágyam, innen eltűnni.

- Azt remélem is. De ha még is megpróbálnád úgy is elkapnálak és az nem biztos, hogy jó lenne neked. - mondja mindezt ridegen és egyenesen a szemembe.

Már megint a hülye fenyegetések, kezd elegem lenni belőle, és ebből a nulla érzelemmel megáldott rideg férfiból is. Még mindig nehezen hiszem el, hogy Megan a húga.

- Miért nézel így? - kérdi felvont szemöldökkel. Valószínűleg észrevette az elképedt tekintetemet.

- Csak elcsodálkoztam valamin - mondom semlegesen.

- Igen? És még is mi lenne az? - kérdi kíváncsian és közelebb lépett hozzám.

- Semmi lényeges, ami érdekelné - vágom oda neki.

Nem mondott semmit, csak rám nézett egy gyanús pillantással és a konyha felé sétált, ahová én is követtem. Elő vett a legfelső polcról egy csészét és töltött magának kávét.

- Elég korán keltél. Ha nem szökni próbáltál, akkor tán nem tudtál aludni? - kérdezi, aztán beleiszik a kávéjába.

- Valami olyasmi. Még nem vagyok hozzászokva az új szobámhoz, valószínűleg ezért is ébredtem ilyen korán.

- Ne aggódj emiatt. Elég időd lesz hozzászokni. Kivéve akkor ha valami hülyeséget csinálsz, mert akkor...

- Megöl? Igen már említette - nem hagytam, hogy befejezze a mondatot, hisz pontosan tudtam, hogy már megint fenyegetni akar. De úgy látom eléggé meglepte és nem is igazán tetszett neki, hogy bele mertem vágni a szavába. De pont leszarom.

Épp szóra nyitotta volna a száját, de épp Megan megjelent.

- Jó reggelt - köszön nekünk még kissé álmosan.

- Neked is jó reggelt - köszönök vissza.

- Tízkor megbeszélést tartunk, mindenki legyen a nappaliban időben - mondta a Főnök hűvös hangnemben és közben elhagyta a konyhát, de előbb rám nézett rideg tekintetével.

- Úgy látom már korán reggel mogorva  kedvében van - mondja Megan, miközben ő is tölt magának egy csésze kávét.

- Valószínűleg mindig a bal lábát rakja le először az ágyról - mondom semlegesen, Megan pedig elneveti magát.

Az óra kilencet mutat, már mindenki a nappaliban várja, hogy a Főnök végre elkezdje a monológját.

- Azért hívtalak össze titeket, mert ma este jelenésünk lesz egy partyn - kezdi el végre az összegyűlésünk okát.

- Egy partyn? Még is milyen partyn? - kérdi kíváncsian Cortez.

- Ez egy luxus party. Egy party, ahová meghívtak minden olyan embert aki számít. Bele értve minket is.

- Értem. És ez nekünk azért is jó, mert abban reménykedsz, hogy ott lesz majd Keselyű is. - mondja el felvetését Joshua.

- Pontosan. De biztos vagyok benne, hogy ott lesz, szóval nagyon legyetek résen és próbáljátok kiszűrni, hogy mégis ki lehet Ő. Minél hamarabb rá kell jönnünk. - mondja eltökélten a Főnök.

Mindenki bólintással jelezte, hogy megértettük, amit mondott.

- Este hétkor kezdődik. Mindenki legyen kész. - adta ki az utasításokat aztán itt hagyott minket.

Miután a Főnök elmondta az esti programot, feljöttem a szobámba és azon töprengtem, hogy ez a Keselyű még is mit tett ezekkel az emberekkel, hogy ennyire végezni akarnak vele. 

A Főnököt már kérdeztem, de nem adott választ rá. De valahogy muszáj leszek kideríteni a választ, mert egyszerűen nem hagy nyugodni.

A gondolatomból az ajtó kopogása zökkentett ki.

- Én vagyok be mehetek? - a hangból ítélve Megan az.

- Gyere - mondom szűkszavúan és a lány már bent is termett.

- Szóval Mara azért jöttem, mert most velem kell jönnöd.

- Még is hová? - kérdem felvont szemöldökkel.

- Hát shoppingolni - mondja vidáman. - A bátyám elengedett minket, mondván, hogy a partyra be kell szerezni pár ruhát.

Mikor ezt kimondta rögtön két dolog is az eszembe ötlött.

Az egyik, hogy talán Megantól ki csikarhatok pár információt, hogy mégis mit vétett ez a Keselyű ellenük.

A másik, meg, hogy végre felmérhetem kint is a terepet és végre megtudom, hogy még is, hol a jó életben vagyok. Remek. Így legalább két legyet ütök egy csapásra.

Mikor kiértünk a házból egyből megcsapott a friss szellő, igazán jól esett. De ami leginkább pofán csapott azaz, hogy még mindig nem volt ismerős a környék.

Leginkább fák és bokrok vettek körül minket. Így arra következtetek, hogy az erdőben vagyunk. De, hogy pontosan melyik részén azt nem tudnám megmondani.

- Megan. Megmondanád, hogy mégis pontosan hol vagyunk?

- Az erdő azon részén, ahová nem járnak emberek.

Hát ez csodás - gondolom magamban.

- Látom az arcodon, hogy nem éppen erre a válaszra számítottál - mondja Megan nevetve. - Na jó, hogy pontosabb legyek az erdő legtávolabbi részén vagyunk és azért nem jár ide rajtunk kívül senki, mert a bátyám lezáratta ezt a helyet. Ne kérdezd, hogy hogyan, mert én sem tudom. Így igazából miénk ez a hely és senki nem tudja, hogy itt élünk.

- Most már értem. Azért választottátok ezt a helyet, hogy nyugodt körülmények közt élhessetek.

- Pontosan - bólint Megan.

- De viszont, így elég messze vagyunk a várostól, hisz két óra az út oda.

- Haha...nem éppen - nevet fel ismét Megan és int a kezével, hogy kövessem.

A hely ahová követtem egy igen széles alagút volt, amit nem igazán tudtam hová tenni.

- Látom meglepődtél.

- Még is mi ez a hely? És ne, hogy azt merd mondani, hogy ez egy alagút - mondom nyomatékosan.

- Hahah rendben. Ez egy bánya alagút volt régen, de ma már senki sem használja, sőt valószínűleg elég kevesen is tudnak róla. De viszont, ami a legjobb benne, hogy bevezet egészen a városba, ami úgy kb. 15 percre van innen.

Ez csodás, így talán lesz esélyem, hogy meglátogassam a húgomat. De várjunk csak....

- Megan. Ha ide az út a városból csak 15 perc, akkor mikor ide hoztak Joshuaék, miért nem ezen a vonalon jöttünk?

- Hát Cortezből kiindulva valószínűleg nem szerette volna ha rájössz erre a helyre.

Hogy mekkora egy.....

- Na de most elég a fecsegésből ideje indulnunk, várnak a ruhák. - mondja Megan izgatottan.

Beszálltunk az autóba és tényleg 15 perc alatt már a városban voltunk, ami igazán lenyűgöző.

Előbb elmentünk megebédelni, mert már farkaséhesek voltunk, aztán több üzletbe is szétnéztünk, amíg végül mindketten megtaláltuk a tökéletes ruhát. Bár a tökéletes jelző kicsit túlzás.

Az igazat megvallva egyáltalán nem vagyok olyan típusú lány, aki ruhákat hord, főleg nem ilyeneket. De hát most muszáj, hisz mégsem mehetek nadrágba.

A visszavezető úton nem haboztam és felhoztam a témát, ami már igazán kíváncsivá tesz.

- Megan. Még is mit tett ellenetek ez a Keselyű - kérdem kissé erélyesebben, mint ahogy kellene.

- Gondoltam, hogy ráfogsz kérdezni.

- Csak tudni szeretném, hogy mégis miért akartok végezni vele. Hisz ez már valahol rám is tartozik. A bátyádat hiába kérdeztem, nem árulta el.

Vett egy mély levegőt aztán belekezdett.

- Keselyű megölt egy olyan személyt, aki igazán fontos volt a számunkra. Legfőképpen a bátyám számára. Őt rázta meg a legjobban, ezért is nem szeret róla beszélni. - Megan hangján egyszerre hallatszik a szomorúság és a harag.

Én teljesen átérzem a szomorúságukat és a bánatukat, hisz tudom, milyen ha elveszítünk valakit, aki fontos a számunkra. 

Az út hátralevő részében egyikünk sem szólalt meg. Mindketten elvoltunk a saját gondolatunkkal.

Mikor megérkeztünk a nappaliban ült Cortez.

- Látom nem szöktél el - mondja kárörvendően Cortez.

- Nincs akkora szerencséd - húzom gúnyos mosolyra a szám aztán felmegyek a szobámba.

A ruhát ledobtam az ágyra aztán elmentem venni egy jó meleg fürdőt, ami igazán jól esett. Kis idő múlva kiszálltam a vízből és elkezdtem készülődni. Úgy egy óra alatt el is készültem és a végeredmény eléggé ledöbbentett és a jó értelemben. Hisz talán még sosem néztem ki így. Be kell, hogy valljam tetszett a végeredmény.

Bámulatomból Megan zökkentett ki, aki kopogás nélkül berontott a szobámba.

- Hűha Mara! Igazán káprázatosan nézel ki - dicsér meg.

Alig hallhatóan elmormogtam egy köszönömöt, hisz az ilyesféle bókoknak nemigazán vagyok hozzászokva.

- Na de most mennyünk, a többiek már lent várnak - tolt ki az ajtón a lány.

Mikor leértem a nappaliba, minden szem rám szegeződött, ami miatt kissé zavarba jöttem, ami nagyon nem vall rám.

Hűha lányok! Csodásan néztek ki - töri meg a csendet Joshua.

Hirtelen elkaptam a Főnök tekintetét és amit észrevettem az igazán megdöbbentett. 

Végig nézett rajtam tetőtől talpig és úgy nézett rám mint még soha. Nem ridegen és semmit mondó tekintettel, hanem egészen máshogy. Pontosan nem tudnám megmondani, hogy-hogy.

Mikor észrevette, hogy pont őt figyelem, hirtelen elkapta a tekintetét rólam, megköszörülte a torkát és csak annyit mondott, hogy ideje indulnunk.

A partyra két autóval mentünk. Az egyikben a Főnök, Cortez és Joshua ült. A másikban Ryen, Megan és én.

Fél óra múlva a party bejáratánál álltunk és csak egy ajtó választott el tőle minket.

Hát akkor.....itt az ideje bemenni.