- Hol van Mara?

- Adammal

- Keresd meg. Indulunk haza.

- Igen is Főnök.

- Még egyszer sajnálom, ami történt és, hogy csak úgy leléptünk.

- Ne kérj bocsánatot. Most már értem, hogy miért tettétek - mondom neki megértően és a vállára teszem a kezem. - De most már mennem kell. A többiek már biztosan várnak.

- Rendben. De jó lenne ha tudnánk még találkozni és jó lenne a húgodat is látni. Még meg sem kérdeztem, hogy hogy van?

-Hát...

- Mégis mi a baj? Nagyon elhallgattál. Csak nem történt vele valami? - néz rám Adam aggódva.

- Jaj nem dehogyis. Csak mióta csatlakoztam a Maffiához azóta nem láttam őt.

- De miért? Csak nem megtiltották? Mert ha igen én nem tudom, hogy mit csinálok velük - mondja Adam dühösen.

- Nem-nem nyugodj meg. Nem tiltották meg, mert nem is tudnak róla.

- Ezt meg, hogy érted?

- Nem mondtam el nekik, hogy van egy húgom. Úgy tudják, hogy nincs senki fontos személy az életemben.

- De miért csináltad ezt? - néz rám értetlenül.

- Azért mert nem akartam, hogy tudjanak róla. Félek, hogy ezzel csak veszélybe sodornám őt. És téged is megkérlek, hogy ne mond el nekik - nézek egyenesen a szemébe.

- Ne aggódj. Tőlem nem tudják meg.

- Köszönöm - nézek rá hálásan.

Mikor visszamentünk a partyra Joshua mondta, hogy a Főnök már vár és, hogy indulunk haza.

Mikor csatlakoztunk a többiekhez a Főnök szúrós pillantásával találtam szembe magam, de úgy láttam, hogy ez leginkább nem is nekem szól hanem a mellettem álló fiúnak, vagyis Adamnek.

- Köszönöm még egyszer, hogy eljöttek erre a partyra. És nagyon remélem, hogy mihamarabb újra látjuk egymást. - mondja Federico úr és aztán hozzám fordul.

- Nagyon jó volt újra látni téged Mara, igaz, hogy nem tudtunk sokat beszélgetni, de talán a következő alkalommal bepótoljuk - mondja kedvesen és megsimogatja a karom. Nem válaszoltam semmit csak mosolyogva bólintottam.

A hazafelé vezető út elég csöndesen telt. A többiek hiába kérdezték a Főnököt, hogy miről volt szó a beszélgetésük során nem válaszolt rá csak annyit mondott, hogy majd otthon mindent elmond. Én viszont már sejtettem, hogy miről is szólhatott az a beszélgetés.

Miután végre hazaértünk és mindnyájan bementünk a házba Megan törte meg végül a csöndet.

- Mariano most már elárulnád kérlek, hogy mit mondott a Keselyűről?

- Üljetek le - mondta a Főnök és mindnyájan helyet foglaltunk a nappaliban.

Mariano visszaemlékezés:

- Kérem foglaljon helyet - mutat az előttem álló székre. - Esetleg kér valamit inni?

- Nem köszönöm. Szeretném, ha a tárgyra térne.

- Rendben, ahogy óhajtja. Akkor ne is húzzuk az időt - mondja és leül velem szemben.

- Azért hívattam ide, mert szeretném, ha együtt dolgoznánk.

- Mégis miben?

- A Keselyű ügyben. Tudom, hogy üldözi őt és, hogy szeretné elkapni. Ahogyan én is.

- És megkérdezhetem, hogy ön miért szeretné elkapni? - kérdezem kíváncsian

- Azért, mert végezni akar velem és a fiammal.

- Mégis mi oka lenne rá, hogy végezzen önökkel? Hisz tudtommal önt mindenki kedveli, hisz önt tartják a nagy jótevőnek, aki mindenkin segít. 

- Az emberek néha túlzásba esnek. Nem vagyok én jótevő. Egyszerűen csak szeretek segíteni azokon, akik rászorulnak. 

- Értem. De viszont a Keselyű nem öl szórakozásból. Valamit tennie kellett, hogy ön és a fia legyenek a célpontja.

- Amit vétettem ellene azaz volt, hogy nem adtam oda neki a fiamat.

- Mire kellene neki a maga fia? 

- Úgy három évvel ezelőtt megkeresett egy férfi és munkát ajánlott a fiamnak. A fiam nagyon jól ért a számítástechnikához, jobban mint ami megszokott.

- Vagyis hacker - vágok a szavába

- Igen az. De ne gondoljon rosszra, a fiam csak jó célokra használja a tudását.

- És úgy látszik, hogy most ez a veszte.

- Nem épp így fogalmaztam volna, de lényegében igen. A munka az pénzszerzés és adatok megszerzése lett volna, nyilván mindez illegálisan. Gondolom mondanom sem kell, hogy élből visszautasítottuk az ajánlatot, ami nem tetszett neki és megfenyegetett, hogy ezt még nagyon megbánjuk és, hogy a Keselyűnek nem lehet nemet mondani. Már a rendőrségnek is szóltunk de nem tudtak eddig kideríteni semmit róla.

- A rendőrség ehhez nagyon kevés. Sőt az alvilág ügyeit ha tehetik messziről elkerülik.

- Most már tudom. Ezért is kerestem fel önt, hogy segítsen. És nagyon remélem, hogy segíteni fog nekünk.

- De miért pont most keresett fel? Hisz már három éve vadászik önökre - kérdezem értetlenül

- Azaz igazság, hogy nem tudtam, hogy hogyan is fordulhatnék önhöz, hisz mégis csak ön a Maffia. De mikor megtudtam, hogy Mara önnek dolgozik adott egy kis bátorságot ahhoz, hogy végre megkérdezzem.

- Értem. De mégis miért tenném? Mi hasznom lenne nekem belőle? - kérdezem karba tett kézzel.

- Gondoltam, hogy felteszi ezt a kérdést. De a válaszom csak annyi, hogy talán így könnyebben a nyomára bukkanhatnánk ha segítjük egymást, hisz mindkettőnknek vannak kapcsolataink önnek több az alvilágban nekem több a fenti világban, ha érti mire célzok.

- Pontosan tudom, hogy mire céloz.

- Szóval? Akkor együttműködünk? - kérdezi miközben felém nyújtsa a kezét

- Rendben - válaszolom és kezet fogunk.