A tegnap este, amit a Főnök mondott az mindenkit meglepett, bár én már sejtettem, hogy mit akar mondani, azt viszont én sem tudtam, hogy a Keselyű, miért akar végezni velük. 

Szóval Adam ezért okolja magát...azért, mert ellentmondott a Keselyűnek és nem tette azt amit mondott, ezért van most az életük veszélyben, mert ellen mert szegülni neki. Akárhogy is van ez a Keselyű egyre undorítóbb a számomra. 

Rápillantottam az éjjeliszekrényemen lévő órára, ami kilencet mutatott, vagyis itt az ideje felkelni. Összeszedtem magam és már mentem is le az étkezőbe, ahol meglepetésemre már mindenki reggelizett.

- Jó reggelt Mara - köszön kedvesen Megan. - Gyere csatlakozz hozzánk - mutat a mellette lévő székre.

- Jó reggelt - üdvözlök mindenkit és helyet foglalok pont a Főnökkel szemben. 

Épp egy csésze kávét töltöttem magamnak, mikor Joshua hangjára lettem figyelmes.

- Főnök megkérdezhetem, hogy mi a terv most, hogy elfogadta Federico Úr egyezségét? - mindenki kíváncsian várta a válaszát, beleértve engem is.

- Ők azt akarják, hogy együttműködjünk, amit meg is teszünk, vagyis inkább ezt fogjuk elhitetni velük, mert én egyáltalán nem hiszem, hogy ők a Keselyűt akarnák - mikor ezt mondta, bennem teljesen felment a pumpa és nem tudtam nem hangot adni neki.

- Mégis miért fogadta el az egyezséget, ha egyetlen szavuknak sem hisz? - kérdezem meg a Főnöktől, aki ezúttal rám szegezi tekintetét.

- Azért, mert kiakarom deríteni, hogy mit is akarnak tőlünk, mert biztos vagyok benne, hogy nem emiatt az indok miatt kerestek fel minket - mondja egyenesen a szemembe. - De neked ezt hiába is mondom, hisz te minden szavukat iszod, pláne a drága Adamét - mondja gúnyosan és beleiszik a kávéjába.

- Talán azért, mert én ismerem őket és tudom, hogy jó emberek, önnel ellentétben - a szemében csak úgy sugárzott az idegesség e szavak hallatán, de e pillanatban egyáltalán nem érdekelt.

- Azért hagytak magadra, mert olyan jó emberek igaz? - kérdezi miközben feláll a székéről.

- Most már tudom, hogy miért tették mindezt és én hiszek nekik, ha tetszik önnek ha nem - állok fel már én is eddig ülő pozíciómból. 

- Hagyjátok már abba a vitatkozást, ezzel nem megyünk semmire - próbál csitítani minket Megan.

- Mivel ennyire hisz abban, hogy nem jó emberek én bebizonyítom önnek az ellenkezőjét - hirtelen mindenki rám szegezte kíváncsi tekintetét.

- Mégis, hogyan tervezed? - kérdi felhúzott szemöldökkel.

- Engedje meg, hogy találkozgassak velük, had legyek én a kapocs önök között, hisz engem már ismernek, így biztos vagyok benne, hogy sokkal többet megtudhatok, mint itt bármelyikőjük - mindegyikőjük arcán látszott a döbbenet a kijelentésem hallatán.

- Azt már nem! - jelenti ki határozottan a Főnök, én meg csak értetlenül nézek rá.

- Mégis miért nem? Hisz nem ön mondta az imént, hogy közelebb kell kerülni hozzájuk és mindent ki kell deríteni róluk, mert egyáltalán nem bízik bennük?...Akármennyire is nem tetszik, erre én vagyok a legalkalmasabb ember - próbálom minél jobban győzködni. 

- Akármennyire is nehezemre esik, de igazat kell adnom neki - meglepődve nézek az illetőre, aki e szavakat mondta, hiszen nem volt más mint Cortez.

- Ne nézz már ilyen bambán. Elhiheted nem örülök neki, hogy ezt kellett mondanom, de most kénytelen vagyok belátni, hogy nem rossz terv - mondja flegmán. Más esetben nem hagynám szó nélkül, hogy le bambázott, de mivel mellém állt, most az egyszer elnézem neki.

Ránéztem a Főnökre, aki úgy tűnik, hogy fontolóra vette az itt elhangzottakat, mivel mozdulatlanul bámul maga elé és szinte hallom, hogy csak úgy kattognak az agytekervényei.

Mindenki csöndben van, arra várva, hogy a Főnök végre megszólaljon és szerencsére nem is kellett sokat várnunk rá.

- Rendben van. Megengedem neked, hogy közelebb kerülj hozzájuk, de ha bármi olyat hallok vagy látok, ami nem tetszik nekem, akkor búcsút mondhatsz nekik - mondja egyenesen a szemembe én meg csak bólintok.

...

- Sikerült meggyőzni a Maffia Főnököt? Belement az egyezségbe?

- Az egyezségbe igen, de úgy érzem a bizalmát, még nem sikerült elnyernem. De ahogyan a mondás is tartja, ami késik az nem múlik. Na és te, hogy állsz Marával?

- Úgy érzem nagyon jól és ha így haladunk, akkor egyre közelebb és közelebb kerülünk egymáshoz.

- Ennek örülök, hisz a lány megszerzése a legfontosabb.