Még is elmegyünk arra a partyra.

Ez az a mondat, amire nem számítottam. A főnök úgy látszik meggondolta magát. De vajon miért? Valószínűleg Megan győzte meg, hogy gondolja meg magát. De ez nem is számít...az a lényeg, hogy ott leszünk azon a partyn.

- Szia Mara! Bejöhetek?

- Gyere csak Megan.

- Látom most már jobb kedved van, hogy mégis elmegyünk a partyra. 

- Igen. Hisz tudod, hogy mi a célom ezzel.

- Igen tudom.

- Ha már itt tartunk, még is, hogy győzted meg a bátyádat?

- Háát...mondhatni a kedves lelkére hatottam.

- Van neki olyan? - kérdezem kételkedve.

- Ó ha tudnád. Na de elég a csevegésből, elmegyünk vásárolni. - mondja mindezt fülig érő szájjal.

- Vásárolni? Minek? - kérdezem értetlenül.

- Mi az, hogy minek? Még is miben mész a partyra?

- Hát a múltkori ruhában?

- Na ezt meg se hallottam. Indulás - tuszkolt ki az ajtón.

A vásárlás elég kellemesen telt, elég sokat beszélgettünk, vagyis inkább Megan beszélt, leginkább a divatról és mindenről, amit egy nőnek tudni illik róla. Én meg csak nagyban bólogattam és mindenre helyeslően válaszoltam. Hisz én annyira értek a divathoz, mint tyúk az ábc-hez, vagyis semennyire. De úgy érzem, hogy ez nagyban változni fog, hisz ha akarom ha nem Megan tesz róla, hogy mindent megtudjak róla.

Mikor visszaértünk rögtön elkezdtünk készülődni az estére, hisz hamarosan elindulunk.

Miután elkészültem lementem a konyhába inni egy pohár vizet.  A többiek sehol nem voltak valószínűleg még készülődnek.

- Kérhetek én is? - kérdezi a hátam mögül egy hang, amire hirtelen megfordulok és a főnökkel találom szembe magam.

- Persze - válaszolok neki és visszafordulok, hogy töltsek neki is egy pohár vizet. Miután kitöltöttem átnyújtottam neki és rögtön ki is itta a pohár tartalmát.

- Köszönöm - mondja miközben mellém lép és lerakja a poharat a pultra.

Épp szóra nyitottam volna a számat, de ő épp megelőzött.

- A partyn nem maradunk sokáig. Szóval, ha bármit is megakarsz tudni attól az Adamtól, akkor tudd meg minél hamarabb.

- Ne aggódjon, azon leszek. 

Mikor mindenki elkészült elindultunk a partyra. Az út oda kb. fél óra volt.

Mielőtt a házhoz értünk volna a főnök megszólalt.

- Legyetek nagyon résen, és figyeljetek meg jól minden embert.

- Azt gondolja, hogy itt van a Keselyű? - kérdezem döbbenten

- Sosem lehet tudni. Hisz nem ismerjük a kilétét. És ez nagy előny számára. És egy ilyen nívós partyt kétlem, hogy kihagyna.

Mikor a házhoz értünk az ajtónál egy öltönyös férfi fogadott minket.

- Jó estét kívánok. A meghívójukat szeretném elkérni - a főnök odaadta a meghívót és miután a férfi szemügyre vette, azonnal be is engedett minket egy jó szórakozást kívánok kíséretében. 

Miután beléptünk a házba rögtön egy pincér fogadott minket italokkal. Mindnyájan vettünk egy pohár pezsgőt és beljebb sétáltunk. Mikor beljebb léptünk a vendégek ránk szegezték a tekintetüket. De hát mire is számítottam, az előző partyn sem volt másként, hisz mégis csak mi vagyunk a Maffia, és úgy látszik ehhez hozzá kell szoknom, hogy mindenki megbámul és tart tőlünk.

Hirtelen pohárkocogtatásra lettünk figyelmesek, és mindenki a hang irányába fordult.

- Jó estét kívánok mindenkinek! Örülök, hogy ennyien eljöttek és megtisztelnek a jelenlétükkel. Kérem érezzék nagyon jól magukat ezen az estén. Köszönöm.

Federico Úr szinte semmit nem változott, nagyon jól tartja magát, aki nem tudja a korát azt hinné, hogy harmincöttől nincs több, pedig már ötvenöt éves. Pont mint az apám, ő is ennyi idős lenne, ha még élne.

- Mr. Vaio Úr örülök, hogy elfogadták a meghívásomat és, hogy megtisztelnek a jelenlétükkel. - jött oda hozzánk Federiko Úr és Adam.

- Miénk is a megtiszteltetés - fognak kezet.

- Te jó ég! Csak nem a kis Marahoz van szerencsém? - kérdezi tőlem, mikor meglátott.

- De igen. Bár már nem olyan kicsi - válaszolom mosolyogva.

- Igen ez igaz. Adam pedig még mesélte is, hogy milyen gyönyörű szép nő lett belőled, mióta nem láttunk.  - mikor ezt mondta láttam a főnökön, hogy kicsit megfeszült az állkapcsa és szúrós szemekkel nézett Adamre, amit nem tudtam mire vélni.

- Hát ez nem rajtam múlt. Nem én voltam az, aki köszönés nélkül elment. - mondom kissé szemrehányóan.

- Ebben teljes mértékben igazad van, és tényleg nagyon sajnálom a történteket és, hogy nem lehettem ott a nehéz időkben, mikor a szüleid meghaltak. De tudnod kell, hogy ez nekem/ nekünk is nagyon nehéz volt. De ha nembánod ezt egy másik alkalomkor beszélném meg veled négyszemközt. Most viszont szeretnék önnel beszélni Di Vaio Úr négyszemközt ha megengedi. 

- Igazán? Még is miről lenne szó? - kérdezi a főnök érdeklődve.

- A Keselyűről.