- Remélem a lány ott lesz a partyn. Muszáj valahogy visszaszerezni, hisz ő volt a legjobb harcos és mióta elment szinte a csőd szélén áll a Harcosok klubja.

 De ami biztos, hogy el kell távolítani a Mafia közeléből, hisz semmi képen nem jöhet rá az igazságra. 

- Ne aggódj. Mindent megteszek ez érdekében. 

... 

Mikor beléptünk az ajtón minden szem ránk szegeződött. Vagy is leginkább a Főnökre, hisz még is csak ő a Mafia főnök, akitől mindenki tart. 

- Jó estét kívánok. Kérem kövessenek, megmutatom önöknek az asztalukat - egy pincér kísért oda az asztalunkhoz. 

Miután elfoglaltuk a helyünket, szemügyre vettem a helyet és az embereket. A hely igazán gyönyörű és jól berendezést a vendégek is ki tettek magukért, hisz mindenki nagyon elegánsan van felöltözve. Teljes mértékben látszik, hogy ez egy luxus party. 

- Jó estét kívánok mindenkinek - egy idősebb úr állt fel a színpadra és köszöntötte a vendégeket. 

- Ki ez az úr? - súgom oda Megannak a kérdést. 

- Ő Carl Palmer a legtöbb vállalat vezetője, valamint ennek a partynak a házigazdája. - válaszolja Megan. 

- Nagyon örülök, hogy ilyen sokan eljöttek erre a partyra és remélem, hogy mindenki jól érzi magát. De nem is akarom tovább szaporítani a szót. Jó mulatást kívánok mindenkinek - miután befejezte a beszédét egyenesen az asztalunkhoz vette az irányt. 

- Jó estét kívánok - köszön kedvesen. De Vaio Úr nagyon örülök, hogy el jöttek erre a partyra. Nagyon megtisztelnek a jelenlétükkel. 

- Nem tesz semmit. És igazán lenyűgöző ez a party. Mi köszönjük a meghívást - mondja a Főnök kimérten. 

- Örülök, hogy jól érzik magukat. De Vaio Úr esetleg csatlakozna az asztalunkhoz? Szeretnék Önnek bemutatni néhány embert. Már ha nem probléma. 

- Dehogy is. Mennyünk. 

Ezzel a Főnök felált a székéről és elment Palmer Úrral, de előbb ránk vetett egy olyan "figyeljetek nagyon" pillantást.

Egy kis idő múlva úgy döntöttem, hogy jobban szemügyre veszem az embereket és próbálok rá jönni, hogy ki is lehet ez a Keselyű, vagy legalább valamit megtudni róla. 

- Csak nem Mara Wilsonhoz van szerencsém? - kérdi egy férfi hang a hátam mögül, én meg megfordulok és teljesen ledöbbenek az előttem álló férfitól. 

- Adam West? - kérdem megdöbbenve. 

- Igen. Én vagyok - válaszolja mosolyogva. 

Adamet már gyerek korom óta ismerem. Az apám jóba volt az ő apjával így Adammel folyton együtt játszottunk és hülyéskedtünk. De a szüleim halála óta nem láttam és nem is hallottam róluk semmit. Egyszerűen eltüntek egy árva szó nélkül. Ezért vagyok most teljesen ledöbbenve a látványától. 

- Azért ne néz már úgy mint aki szellemet lát - mondja vigyorogva. 

- Még is, hogy kerülsz ide? Már mint a városba? - kérdem még mindig meglepetten. 

- Egy kis időre visszajöttünk az apámmal a városba üzleti ügy miatt. 

- Az apád is itt van most? Rég nem láttam. 

- Nem Ő nem tudott eljönni. El kell intéznie valamit. 

- Értem - mondom szűkszavúan. 

- Hallottam mi történt a szüleiddel. Nagyon sajnálom. És azt is sajnálom, hogy nem lehettem melletted ez idő alatt. 

- Még is hová tüntetek el olyan hírtelen, egy árva szó nélkül? - kérdem kíváncsisággal a hangomban. 

- Ez elég hosszú és bonyolult történet. 

- Annyit azért csak megérdemlek, hogy elmagyarázd.

- Igen igazad van, de ígérem, hogy legközelebb mindent elmesélek - mondja komolyan

- Ha lesz legközelebb. 

- Ne aggódj. Biztosan lesz. - mondja mindezt olyan közelségbe, amitől kicsit zavarba jöttem. - Na de mesély valamit. Mi történt ez idő alatt, amíg nem voltam melletted? Látom túl élted valahogy - e mondatán csak megforgadtam a szemem és hitetlenkedve elmosolyodtam. 

- Még is mit gondoltál? Hogy nem fogok boldogulni nélküled? Tudtommal mindig nekem kellett megvédeni a kis segged a bajtól. 

- Ez nem is igaz - mondja hitetlenkedve, pedig pontosan tudja, hogy igazam van. 

- Úgy látom múszálj vagyok frisítenem az emlékezetedet. Mikor tíz éves voltál és a tízenkét évesek neked estek, akkor ki is mentett meg? Hát én. Vagy mikor túrázni mentünk és bele estél egy három méteres gödörbe és te ott rúg kapálóztál, hogy segítség, segítség, akkor ki is mentett meg? Hát én. Vagy mikor... 

- Oké-oké ne is folytasd - mondja feltartott kézzel és nevetve. - Lehet, hogy akkoriban kicsit nyápic és béna voltam na. 

- Kicsit? - mondom és közben mindketten elnevetjük magunkat. 

- Már akkor is csodás lány voltál - mondja egyenesen a szemembe és közben megfogta a kezem. 

Mielőtt bármit is reagálhattam volna, hirtelen valaki hátra rántott, így ki csúszott a kezem Adam kezéből.

Mikor fel pillantottam, meglepetten konstatáltam, hogy a Főnök az. 

- Mara. Indulunk haza - mondja hűvösen

- Máris? - kérdem egyenesen a Főnökre nézve, aki egy mérges pillantás vet rám. 

- Igen. Máris. - mondja a Főnök kissé hangosabban a kelleténél, ugyan is az emberek elkezdtek minket bámulni. 

Mielőtt megszólalhattam volna, akkor lépett oda hozzánk Palmer Úr. 

- Tán van valami probléma De Vaio Úr - kérdi kicsit félve 

- Nem. Egyáltalán nincs semmi probléma. - mondja úgy, hogy le sem veszi a szemét Adamról. - Mi viszont ha megbocsát távoznánk. 

- Ezt szomorúan hallom, de ahogy jónak látja. Nagyon örültem, hogy megtisztelt a jelenlétével. - mondja kedvesen Palmer Úr. 

Mielőtt elindultunk volna Adam szólalt meg. 

- Mara. Öröm volt újra látni téged - nem szóltam semmit csak bólintottam.

Ahogy kiértünk az épületből a Főnök egyből megragadta a karomat. 

- Te most velem jössz. Ti menjetek a másik kocsival - mondta idegesen és parancsolóan.

Mikor beültünk az autóba azonnal gázt adott és elindultunk. 

- Még is mi ütött magába, hogy kedve szerint ráncigál ide-oda? - kérdem idegesen és felé fordultam. 

- Te csak ne vonj kérdőre engem. Én azt csinálok, amit akarok. - mondja és jobban a gázra tapos.

- Még is mi baja van? Nem is csináltam semmit

- Hát ez az. Egyáltalán nem is koncentráltál a feladatra. De hát, hogy is koncentráltál volna, mikor egész éjjel azzal a férfival vihoráztál. - mondja gúnyosan

- Semmi köze ahhoz, hogy kivel vihorászom és kivel nem- eközben megérkeztünk a villához és első dolgom az volt, hogy ki pattanjak az autóból, mert már kezdett elegem lenni ebből a vitából. 

- Csak ne olyan gyorsan - jött utánam és ismét megragadta a karomat és magához rántott. 

- Eresszen el - mondom egyenesen a szemébe nézve, és próbálok kiszabadulni a szorításából, de sikertelenül. 

- Te hozzám tartozol Mara megértetted!? Senki máshoz csak hozzám! - mondja ellentmondást nem tűrő hangon.