Deidara hosszú pillanatokig csak meredt rá, mint aki nem tudja eldönteni mit is kéne ilyenkor tenni. Vagy talán azt latolgatta, igazat mond-e, és nem csak szórakozik vele. Madara nem szórakozott. Úgy érezte, minden nappal egyre inkább úgy érzi, hogy nem csak szimplán kedveli a szőkét. Bár nem akarta elhamarkodni a dolgokat, de abban biztos volt, hogy többet akar.

Aztán már épp úgy tűnt, hogy a szöszi kibökne valamit, mikor egy hang csendült a háta mögött.

- Madara!

Csupán egy pillanat volt, míg ledermedt, de gyorsan magabiztos mosolyt varázsolt magára, és megfordult.

- Hashi!

Nem is emlékezett, mikor becézte utoljára a Senjut. Elég régen, a szakításuk előtti időben is már nehézkesen jött a szájára. De most egész könnyedén kimondta. Hashirama meg... Úgy festett, mint mindig. Arcán barátságos mosoly, bár meglepettnek tűnt, hogy látja. Hosszú, barna haja kiengedve, mogyoró barna szemei csillogtak, öltözete elegáns. Oldalába Mito kapaszkodott, aki kissé idegesnek tűnt, ami Madarát nagyon mulattatta, és úgy tűnt az se tetszett a lánynak, hogy lebecézte az ő egyetlen pasiját.

- Rég láttalak, bár azt sem vártam, hogy itt foglak - csóválta fejét Hashirama.

- Oh, csak meghívtak - biccentett Deidara felé, aki szintén rettentő élettel telinek tűnt hirtelen, és kedvesen köszönt nekik.

- Igazából az egész Mito érdeme - vetett egy negédes mosolyt a lány felé a szőke. - Ő javasolta, hogy hívjam meg.

- Oh - bólintott a Senju, és kicsit zavarodottnak tűnt. Madara magában nevetett.

- Csak gondoltam ne legyen egyedül Dei - vágta rá a lány gyorsan. - Meg ha már úgyis festi, biztosan nagyon izgalmas kapcsolatuk lehet.

- Festi? - ráncolta homlokát Hashirama.

- Igen, Dei is indul a portré versenyen, mint én - magyarázta Mito lelkesen. - Ő Madarát festi.

- Értem - bólintott a Senju, és kedves mosolyt küldött feléjük. - Hát, sok sikert nektek is, biztos vagyok benne, hogy kemény ellenfelek lesztek! Nekem ez elég új dolog volt, és hiába Mito fest, így is általában zavarban vagyok. Főleg, hogy ezt mennyien fogják látni! Bevallom, nehezen beszélt rá.

- Nos, én eredetileg nem Madarát terveztem festeni, véletlennek köszönhető, hogy ő lett a modell - magyarázta Deidara. - De ugyebár őt nem mondanám túl szégyellősnek.

- Igen - nevetett Hashirama. - Mad... ő nem az.

Nos, az említett Uchihának nem tetszett az, amerre a beszélgetés tartott. Igen, Hashirama tudott volna mit mesélni róla, hiszen anno annyi hülyeséget csinált, hogy rávegye a szexre. Így visszatekintve annyira gyerekes volt, és talán az egész felhajtás csak azért kellet, mert nem bírta Hashirama elutasítását. Már szívesebben gondolt így rá. De a lényeg, hogy nagyon örült, mikor Mito elküldte Hashiramát innivalóért. Talán a lánynak se tetszett a téma annyira, hiszen vesszük, ahogy vesszük, a Senju exe volt.

- Én fogok nyerni - közölte dühösen Mito, amint eltűnt a láthatáron barátja.

- Nyugodtan próbálkozz - nevetett Deidara.

- Hashi tökéletes alany, és mindenki odáig lesz a képemért. Hiába csavartad az ujjad köré az Uchihát, ez önmagába nem lesz elég - vigyorodott el gonoszan. - A győzelemhez tehetség is kell.

Madara úgy tippelte a szöszi dühös lesz, de ehelyett csak elnevette magát.

- Én inkább magad mit aggódnék - nevetett, olyan rettentő magabiztosan, mint amilyennek Madara talán még nem is látta. - Először is a drága Hashiramád exét, ezt az idióta lánybálvány Uchiha Madarát festem le, másodszor is én festem le. Nincs okom félni tőled.

Madara már szinte sajnálta a vörös hajút, aki tehetetlen dühében elmasírozott, a szöszi pedig csak mosolygott.

- Szóval ennyire bízol a csodás külsőmben? - érdeklődött.

- Nem csak abban - intette le. - Ha valamikor magabiztos vagyok, hát akkor mikor alkotok. Az valami egész más, valami amiben otthon vagyok.

- Láttam - mondta lassan, majd elvigyorodott. - És akkor tényleg csodásnak tartod a külsőm?

Egy szemforgatást kapott válaszul.

- A lényeg, hogy sokan igen - tért ki a válasz elől.

Madara kuncogott, nem szándékozott vitatkozni ezzel.

- De úgy nézem, tudtad, hogy ők is indulnak - jegyezte meg.

- Igen, tudtam - bólintott a szöszi. - Egyébként Mito már a boltban is tett rá említést, de úgy tűnik, az nem maradt meg benned túlzottan.

- Akkor azt hiszem más problémáim voltak - fintorgott. - De, hogyan tovább? Azt hiszem találkoztunk mindenki fontossal. Tartogat még valami izgalmat az este?

- Szerintem sosem tartogatott - grimaszolt Deidara, és a korlátnak dőlt.

Már egész sötét volt, de a kert mégis csak most kezdett megtelni élettel. Egy nagyobb tánc parkett lett felállítva, ami lassan meg is telt lassú számokra ringatózó párokkal, élükön az eljegyzettekkel. Az egész kezdett egy esküvői utó partira hasonlítani, mint eljegyzésire. Egyértelműen túlzásba volt véve az egész, de persze senki nem tette volna szóvá. Pincérek tűntek fel koktélokat és pezsgőt felszolgálva. A szöszi is lekapott egy pohárral az utóbbiból, míg Madara valami jobbféle koktélt szerzett magának egy pincérlánytól, aki különösen sokat feltűnt a közelébe, és akit könnyűszerrel rávett, hogy hozzon neki valami kicsit több alkoholt tartalmazó italt. A szöszi csak a fejét csóválta.

- Ne merj berúgni - figyelmeztette.

- Ez elég sértő - nevetett az Uchiha. - Ha azt hiszed ilyen könnyen berúgok. Nem kell félned, jó sokat kéne ahhoz innom, már van tapasztalatom.

- Azt rögtön gondoltam - sóhajtott Deidara és a táncolók felé fordult. Csak nézte őket, nem keresett senkit a szemével.

- Hm, szeretnél táncolni? - érdeklődött Madara.

- Persze, másra sem vágyom - gúnyolódott, aztán nem kicsit lepődött meg kikapták a kezéből a pezsgőt, és az Uchiha szó szerint a táncparketre húzta.

Aztán ott találta magát, ahogy Madarával táncol, valami túlságosan is nyálas számra. Úgy érezte, ennél kínosabb szituációban nem is lehetne, még akkor is, ha már úgy is mindenki tökéletesen tisztában van itt azzal, hogy meleg. Szóval úgy összességében igazán megrohadhat az Uchiha, főleg azért a széles vigyorért az arcán.

Madara viszont nagyon élvezte. Talán a szőke eléggé vöröslő arca miatt, ami rettentő édessé tette, vagy talán azért, mert olyan közel tarthatta magához. Átkarolhatta, alig volt köztük egy kis távolság. És Deidara magassága olyan tökéletes volt, ha a szöszi felnézne rá, ő pedig lenézne, talán centik lennének az ajkaik között. Csak egy apró mozdulat lenne. Egy apró sóhajt engedett meg magának, egy kis, keserédes sóhajt. Mert tudta, nem, ez nem most fog megtörténni. A szőkeség nem fog felnézni, és nem hagyná, hogy megcsókolja. Ennek még nem jött el az ideje. Egyszerűen nem adja ilyen könnyen magát, viszont ő nem bánta ezt, sőt. Szinte élvezte, hogy meg kell küzdenie érte, hiszen eddig mindenki olyan könnyen az ölébe pottyant, ha akarta. Kivéve persze Hashiramát, de ő más volt. Vele elég egyértelműen sosem létezett az a boldog jövőkép. De Deidara ismás volt. Talán ő a tökéletes.

Mikor vége lett a számnak, a szöszi durcásan vonult el, de azért nem tiltakozott, mikor követte. Madara persze még kicsit cukkolta, hogy ugye nem táncol olyan rosszul, és hasonlók. Egy kicsit elvoltak, beszélgettek. Aztán valahogy újra Deidara anyjára terelődött a téma, ami láthatóan nem tetszett neki. Madara nem tudta biztosan, mi lehet a baj. Annyit tudott, hogy a fiú anyja dolgozik, és ahogy leszűrte, nagyjából mindig dolgozik. De biztos volt benne, hogy van még valami, mert a szőke rettentően bezárt, mikor szóba jött a dolog. Szóval vett egy levegőt, és mesélt egy kicsit ő is a családjáról. Az édesanyjáról, és a szerencsétlen, idióta apjáról, aki valószínűleg most is csak napok múlva fog előkerülni, és aki, hacsak nem hal meg a közeljövőben valami máj problémában a töménytelen alkoholtól, akkor el fogja herdálni a vagyonuk. Na jó, mindet valószínűleg nem lenne képes, de azért elég szépen halad.

Deidara pedig úgy tűnt jobban lett ettől, meg persze sajnálta őket. Madara sejtette, hogy valamennyit hallott már ezekből, ha mástól nem, hát Izunától, de valószínűleg csak töredékeket. De végeredményképp egy elég bensőséges hangulat alakult ki. És ebbe a hangulatba sétált bele Hashirama.

- Beszélhetünk kicsit, Madara? - érdeklődött óvatosan. Nos, Madara nagyon szívesen rávágta, hogy most valahogy pont nem hiányolta őt, de Deidara közölte helyette, hogy persze. Remek.

Szóval kicsit odébb sétáltak, a Senju szerzett italokat, majd belekezdett.

- Örülök neked és Deidarának - mondta, és lelkesen mosolygott hozzá. Pontosan úgy, mint akinek fogalma sincs róla, hogy az örömének nem kéne ilyen őszintének lennie. - Sokáig féltem, hogy nem fogod túl tenni magad rajtam.

Nos igen, Hashirama az Hashirama. És Madarának csak egy kényszeredet fejcsóválásra jutotta, mert továbbra sem tudta elhinni, hogy lehet valaki ilyen őszinte barom. Mert a Senju szavai mögött nem volt rossz akarat. Ő tényleg aggódott, hogy Madarának rossz miatta.

- Hé, azért ne hidd, hogy olyan ellenállhatatlan vagy - mondta végül. - És még nem vagyunk együtt a szöszivel.

- Még? - mosolyodott el Hashirama.

- Még - bólintott Madara elszántan. Végül még egy kicsit beszélgettek, és nem is volt olyan vészes az egész, mint várta. Azért örült, mikor visszaindulhatott Deidarához, akinek egyébként szintén akadt beszélgető partnere. Egy lány, aranyos, barna hajú, nagyjából akkor köszönt el, mikor Madara oda ért, talán épp azért.

- Látom megvoltál nélkülem - fintorgott Madara.

- Úgy gondolod nem lennék?

- Reménykedtem benne - vigyorodott el.

Ezután pedig, nos, nem nagyon történ semmi. Bóklásztak még egy kicsit, nagy ívben kerülték az elszántan keringőző Mito-Hashirama párost, ahogy az eljegyzetteket is, egyszerűen csak sétálgattak, Madara pedig egy idő után elkezdte kritizálni az embereket akik mellett elhaladtak, persze csak halkan, és viccből, de Deidara nevetett, és folyton idiótának hívta, ő pedig imádta ezt. Valahogy boldog volt, és még kissé sajnálta is, mikor úgy éjfél tájt haza indultak, a szöszi pedig leparkolt, hogy kirakja őt.

- Vajon bemerjek menni? - fintorgott Madara.

- Mi is a probléma?

- Itthon hagytam Izunát és Tobimarát egyedül - világosította fel.

- Oh - vigyorodott el a szőke. - Hát, ha van egy kis eszük, akkor neked most nem kéne bemenned.

Madara arca továbbra is grimaszban állt, abban a tipikus, el a kezekkel az öcsémtől grimaszba.

- És akkor mit csináljak, hm? Éjszakázzak a kertben? - fintorgott, majd mégis mosoly kúszott az arcára. - Esetleg aludhatok nálad? Vagy veled a kocsiba?

- Álmodozz - forgatta szemeit a szőke. - Nekem valahogy szimpatikusabb volt a kertben alvós téma. Szóval kiszállás.

- Igazán gonosz vagy - kuncogott Madara, de kinyitotta az ajtót. Aztán még visszafordult egy pillanatra. - De állj készen, hiszen a közel jövőben randira megyünk - azzal egy gyors puszit nyomot az arcára és távozott.