Madara hiába aludt egész kellemesen, álom mentesen, mégis korán ébredt reggel, jóval mindenki előtt. Mondjuk ennek csak örülni tudott. Óvatosan kikászálódott a halkan, és igen édesen szuszogó Deidara mellől, és nem bírta megállni, hogy ne nyomjon egy gyors, hálás puszit az arcára. A szőke megmozdult, forgolódott egy kicsit, de nem ébredt fel.

Szóval gyorsan befoglalta a fürdőt, mert volt mit rendbe hoznia magán. Mivel tegnap csak bedőlt az ágyba, és nem törődött, vagyis inkább nem volt ereje semmihez, most akadt munkája. Lezuhanyzott, és közben kimosta magát. Már ez hosszú perceket vett igénybe. Hogy rohadjon meg, legalább óvszert beszerezhetett volna.

Aztán szedhette le az arcára száradt vért is, amiből így belegondolva juthatott a párnára. Na mindegy, majd azt mondja elharapta a száját. Sokszor egymás után.

Mikor már nagyjából tisztának érezte magát felöltözött. Újabb probléma, hiszen mégis, hogy takarja el a sok lila foltot a nyakán? Vegyen fel rendes garbót? Ugyan már, megsülne benne, meg elég hülyén nézne is rá mindenki, szóval úgy döntött nem érdekli. Nem egy kis szűz, egyszerűen nem fogja eltakarni, had lássák. Úgyse tudják ki csinálta. Majd azt hiszik, szerzett magának valakit. Az a jó a rossz nyelvekben, hogy sosem az feltételezik, neki ártottak.

Mikor végzett visszatér a közös szobába, meggyőződött róla, hogy ja, a párna se túl szép, szóval óvatosan kihúzta a szöszi feje alól, és eltüntette az egyik érintetlen szekrénybe. Majd később foglalkozik vele, egyenlőre inkább csak visszasétált az ágyához, és gyengéden végig simított Deidara arcán.

- Ébredj, ha nem akarod, hogy a többiek reggel az ágyamba találjanak.

A szőke álmosan nyitotta ki a szemeit, és nézet fel rá. Hosszú pillanatig csak nézte, majd a tekintete levándorolt a nyakára, és rögtön kipattantak a szemei.

- Beszélnünk kell - pattant ki az ágyból, valószínűleg felrémlettek a tegnap, vagy inkább ma hajnal emlékei, Madara legnagyobb bánatára. Ellenkezett volna, de a szőke egyszerűen karon ragadta, és úgy, ahogy volt, rövid pizsama nadrágba, ujjatlan pólóba és mezítláb kirángatta őt a ház elé. Még úgyse volt fent senki. - Mi történt veled?

- Semmi extra - vont vállat pofátlanul.

- Madara, komolyan - sóhajtott. - Ne hidd, hogy ezt beveszem. Ahogy tegnap festettél... Akárkivel is csináltad, tuti nem közös megegyezés alapján történt.

- Na ide figyelj - kezdte, és fenyegetően közelebb lépet egyet. - Amit tegnap láttál, azt csak annak köszönheted, hogy a világ legszarabb időpontjában képes vagy fent lenni. Szóval semmi közöd ahhoz, ami velem történt.

- Nem, te figyelj - kelt ki magából dühösen Deidara, az Uchiha legnagyobb meglepetésére. - Mondj amit akarsz, de téged megerőszakoltak, és ez véletlenül sem olyan dolog, ami felett csak így tovább lehet siklani. Tudom, hogy az a hatalmas egod nem engedi, de segítséget kell kérned! Sőt, nem is kell kérni, csak hagyd, hogy segítek!

- És mégis, hogy tudnál te segíteni? - kérdezte gúnyosan. - Azt gondolod, tudsz? Vagy, hogy kell? Mi van csak simán lefeküdtem valakivel? Mért lenne neked bármi közöd hozzá, kivel fekszem le, és milyen durván csináljuk?

A szőke nagy levegőt vett, ha nem tudná, hogy Madara pontosan ezt akarj elérni, faképnél hagyja a fenébe, hogy dögöljön bele a mérhetetlen bunkóságába.

- Mond csak, mért akarsz elüldözni mindenkit, aki törődni próbál veled? Ez volt Painékkel is, mi?

- Fogd be - mordult rá. - És hagyj végre békén.

Deidara tehetetlenül meredt rá. Érezte, hogy nem tud mit kezdeni vele, hiszen Madara egyszerűen minden próbálkozásánál messzebbre taszítja.

- Ahogy akarod - mondta végül, és elindult vissza, be a házba. - De egy jó tanács, próbálj meg úgy járni, mint akit tegnap nem basztak meg rettenetesen. Gondolom hiába hagyod, hogy lássák a nyomokat, azt nem akarod, hogy tudják, te voltál alul.

Ezzel otthagyta.

Az általános ébresztő után közölt aznapi program a többség szemébe egész jónak tűnt. A közeli város egész nagy állatkertje volt a cél, és hát az állatkert azért mégis egész jó, főleg, hogy Kakashinak hála a diákok szabadon járkálhatnak majd egész nap. Igaz Iruka kijelentette, hogy ő nem vállal akkor felelősséget semmiért, és ha valaki beesik valamelyik állat mellé, Kakashi szedi ki.

Egy gyors reggeli után már ültek is fel a buszra, és Madara egyre biztosabban mondhatta, hogy ő gyűlöli ezt a buszt. A reggelit kihagyta, szóval a nyaka miatti pletykák csak most indultak meg igazán. Úgy érezte mindenki arról beszél, ki lehet a szerencsés szeretője. Ő viszont ki tudta volna dobi a taccsot, mikor ez a bizonyos "szeretője" tényleg fellépte a buszra. Úgy gyűlölte magát, mikor eluralkodott rajta a tehetetlen pánik. Igaz, hogy még ha be is ül mellé, nem csinálhat semmit, majd nem a busz közepén foglalt helyet, tanulva a hibájából, és most egyébként is mindenki különösen figyel rá. De mégis, a puszta közelsége is túl sok lenne. Ráadásul ahogy kiszúrta, küldött felé egy látszólag ártatlan mosolyt. Azonnal elkapta a fejét.

- Ő volt, igaz? - huppant le mellé Deidara a semmiből. Madara bosszúsan nézett rá, de igazából rettentő hálás volt ennek a szőkének, csupán képtelen volt beismerni. - Gondolom nem akarod, hogy ide üljön - folytatta zavartalanul. - Ah, hogy mennyi baj van veled! - sóhajtott színpadiasan.

- Nem kötelező - világosította fel, és elfordult, ki az ablak felé.

- Pff, már úgyis mindenki elkönyvelte, hogy ez igazi kurva vagyok, amiért folyton a nyakadon lógok - legyintett. Madara arcán halvány mosoly futott át.

Nem is beszéltek többet, és nem feltétlenül csakis Madara miatt.

Deidara igazából komoly gyomor görccsel küszködött, ugyanis épp dolgozta fel, hogy Madarát, Uchiha Madarát megerőszakolta egy tanár, történetesen Hashirama. Pont ő, az egyik legkedvesebb, legjobb tanár, akit csak ismert. Nehezére esett elhinni, de minden jel erre utalt. Az első buszos eset, mikor maga mellé rántotta, vagy amikor a parton oda jött hozzájuk, és Madara rögtön ideges lett. Nem is tudta, mióta csinálhatja ezt vele, valószínűleg nem most kezdődött, ez az idióta pedig nem szólt róla senkinek.

A nagy kérdés csupán az, mit csináljon ő? Szóljon egy másik tanárnak? Ez egész biztos nem ilyen egyszerű, és Madara egész biztos soha többet nem állna vele szóba. Ki kell találnia valamit, segítenie kell. Csak fogalma sem volt, hogyan.

Az út az állatkertig úgy fél órás lehetett, mire oda értek mindenki kellően felébredt, szóval a jegyvásárlást, és Iruka eligazító beszédét már alig bírták kivárni. Aztán mikor végre mehettek, mindenki csak úgy kilőtt.

- Hé, Dei - ugrott az említett nyakába Naruto. - Nézzük meg az oroszlánokat! Meg a pingvineket.

- Öhm, én azt hiszem Madarával megyek - bökte ki. - Megígértem neki - hazudta. Igazából nem jött szóba a dolog, de úgy ítélte az egyedül való bóklászás nem tenne jót az Uchihának, és valahogy nem is merte egyedül hagyni.

- Mi? - értetlenkedett Naruto. - Nehogy már megint vele legyél!

- Hagyd őt - lépett közbe Neji. - Ne lógj folyton szegény Deidara nyakán. Te meg Kibát hanyagolod, pont tegnap panaszkodott róla.

- Ez hülyeség - tiltakozott Naruto, és el is ment, hogy ezt Kibának is bizonyítsa.

- Kösz - sóhajtott Deidara.

- Semmi - mosolyodott el Neji. - Aztán csak óvatosan hajts Madarára.

- Mi? - vörösödött el. - Idióta én nem...

- Ugyan, pont a típusod, hiszen Uchiha!

- Hülye! Nem bírom az Uchihákat!

- Te is tudod, hogy igazából csak azt nem bírod elviselni, hogy vonzódsz hozzájuk - kontrázott tovább Neji, széles mosollyal. - Talán Madara az igazi.

- Ez baromság - tiltakozott tovább, egyre vörösebben.

- Nyugi, nem baj ez. Naruto is ilyen. Egyszer talán csak rájön, hogy igazából Sasukébe szerelmes, nem Sakurába - vont vállat.

- Na jó, ebbe talán van valami - ismerte be. - De az én részem az nem igaz.

- Persze - csóválta a fejét, és megindult, viszont. - Ja, és vigyázz rá, ahogy látom nincs minden rendben vele.

- Túl sok mindent veszel észre - csóválta a fejét Deidara, és elindult az érdeklődve várakozó Madara felé.

- Mi az, már a barátaid is lerázod értem?

- Még meggondolhatom magam - közölte a szőke.

- Oké, oké - emelte fel kezeit megadóan az Uchiha. - Jó fiú leszek.

- Ajánlom is!

Szóval így megindultak kettecskén felderíteni az állatkertet. Először a szafari részlegen mentek végig, szóval zsiráfok, zebrák, és pár nagymacska, például oroszlán. Nem mondhatjuk, hogy az állatok különösebben lenyűgözték őket, de azért el voltak. Vettek némi reggelit, vagyis kávét Madarának, mivel ő ugye újfent kihagyta a reggeli közös étkezést, aztán mentek tovább.

Északi sark, majd dél körül, mikorra igazán meleg lett az állatkert egész nagy tropicarium része. Deidara megpróbálta rávenni, hogy próbáljanak meg képet készíteni az el-el úszó cápával, de Madara közölte, hogy ő nem fog leállni ezzel bohóckodni. Végül a szőke azért addig győzködte, míg legalább őt lefotózta vele.

Néha bele futottak pár ismerős arcba, szóval a többiekkel a táborból. Egyszer Sasori-senseiel is, és Deidara mosolyogva, halványan, de mosolyogva köszönt. A vörös hajú tanár pedig vidáman vissza intett.

- Mi volt veled, és Sasorival? - kérdezett rá Madara.

- Ez olyan, amihez nincs közöd - vont vállat Deidara.

- Aha - ráncolta homlokát kissé dühösen.

- Majd talán elmondom valamikor - nyugtatta. - De most nincs hozzá kedvem.

- Ch - morogta, és valószínűleg folytatta volna a faggatózást, ha nem szólítják meg.

- Hé, Madara!

A szólító egy lenyalt, fehér hajú srác volt a táborból, oldalán egyik haverjával, Kakuzuval.

- Hidan, igaz? Mit akarsz? - vonta fel szemöldökét Madara.

- Igazából csak érdeklődnék - tárta szét kezeit ártatlanul a srác. - Tudod arról, hogy ki is lehetett a titokzatos szeretőd - bökött az Uchiha nyakára.

- Mért kéne, hogy beavassalak? - vetett rá egy gúnyos mosolyt.

- Oh, csak gondoltam kisegítesz - magyarázta sunyi mosollyal. - Tudod mindenki pletykál, és kérdezősködtem sokat, de senki nem vállalta fel, hogy ő az, ami fura. Mindenki rögtön dicsekedne ezzel, szóval mégis ki volt a szeretőd, huh? Vagy esetleg te voltál valakinek? - terült el gonosz mosoly az ajkain. - Szerintem néha elég furán jársz...

Madara kissé dermedten állt, de természetesen már készült vissza szólni valamit. Viszont kivételesen fogalma sem volt, mit kéne tennie. Mégis, hogy a francba másszon ki ebből, úgy, hogy megmaradjon némi méltósága? Vagy hogy leszálljanak róla? De mielőtt ténylegesen megszólalhatott volna valaki más tette meg ezt.

- Mégis mért érdekel, kivel mit csinál? - vonta fel szemöldökét a szőke. - Húzz el, Hidan.

- Ugyan már, Dei - fintorgott a fehér hajú. - Tudod, hogy imádom a pletykákat! Meg fogadtam is.

- Akkor itt a megoldás, én voltam, oké? Leszállnál róla?

Madara újra megdermed. Most a szöszi komolyan azt mondta...?

- Wow, nem gondoltam volna - lepődött meg Hidan.

- Nyertem - szólalt meg Kakuzu is. - Mondtam, hogy Madara nem feküdne be senki alá, ide a pénzem!

- Ch, adom már - bosszankodott Hidan, és ezzel, némi további morgolódás mellette szerencsére szépen odébb is álltak.

Deidara nagyot sóhajtott. Egy igazi idióta.

- Értékelem, amit csináltál, de biztos vagy benne, hogy átgondoltad ezt? - vonta fel szemöldökét Madara. - Azt mondtad nekik, lefeküdtél velem. Ezt hamarosan mindenki tudni fogja. Engem nem mondanám, hogy zavar, de te...

- Nem - nyögte elkeseredetten, és kissé pirosan Deidara. - Véletlenül se gondoltam át. De már mindegy, rólad leszálltak, nem?

- Hát le - bólintott. - A részemről nincs semmi újdonság a dologban, viszont a te részedről azt hiszem igen. Te leszel a téma mindenkinél.

- Ah, de legalább neked könnyebb - sóhajtott. - Én meg kibírom.

Madar ott állt, és nem értette. Mégis mért csinálta ezt? Mért segítette ki, így, hogy magára vállalt valami olyat, ami számára biztos kínos, és csak azért, hogy picit könnyebb legyen neki?

- Annyira nem értelek - adott ennek hangot.

- Pff, csak segítek neked - fintorgott a szőke. - Méghozzá azért, mert rád fér!

Ezek után az állat kert további része nem is volt fontos, nem is igazán tudtak rá figyelni. A hír, hogy Deidara lefeküdt az Uchihával, és ő okozta azokat az igencsak feltűnő jegyeket gyorsan terjedt. Mire a nap végére értek, és indultak hazafelé már mindenki erről beszélt. A buszon a szöszi konkrétan belesüllyed az ülésbe, mert már kezdett nagyon elege lenni a dologból. Arról ne is beszéljünk, milyen arcot vágott Naruto, mikor először a szeme elé került. Valószínűleg sürgősen beszélni akart vele, de ő erre nem állt készen.

De azért nem panaszkodott, ő vállalta a dolgot.

Vissza érve mégis fogta magát, és amilyen gyorsan csak tudott felszívódott, hogy ne legyen nagyon a táborozók szeme előtt. Előbb-utóbb úgyis lecseng a dolog, csak győzze kivárni. Nejit, meg Narutót különösen kerülte, pedig tudta, hogy velük muszáj lesz beszélnie, azt nem fogja megúszni. Vajon mit mondjon nekik? Ugyan azt, hogy lefeküdtek? Azt kéne, hiszen másképp fényt kéne derítenie Madara titkára, ő pedig ezt nem fogja megtenni.

Valahova a házak mögé, a legfásabb részekre menekült, és talált egy eldugott padot, ami tökéletesen megfelelt arra, hogy ott rajzolgatva eltűnjön mások szeme elől. Mivel tényleg a tábor legszélén lehetett, úgy tippelte ott senki nem fogja megtalálni. Nos, tévedett.

Ugyanis Madara jó párszor körbe sétálta már ezt a helyet, így amikor a szőkeség eltűnt, volt egy tippje merre keresse.

- Bár az én vállamról levettél egy terhet, de mostanra gondolom megbántad, hogy magadra vállaltad a dolgot - huppant le mellé gúnyos mosollyal.

- Te meg...? Ah, mindegy is - sóhajtott, kis meglepettsége után. - És ha ennyire érdekel nem, nem bántam meg.

- Ezt nehéz elhinni, főleg, hogy ide kimenekültél - vetette a szemére.

- Azért jöttem ide, mert inkább megvárom, hogy lecsengjen a dolog - fordult felé fintorogva. - Nem azt mondtam, hogy nem zavar az a sok idióta, akinek nincs jobb dolga, mint a te magán életeden csámcsogni, hanem azt, hogy nem bántam meg, és ha újra döntenem kéne ugyan így csinálnám.

Madara meglepetten bámult rá, egyszerűen nem tudta, a szőke mégis mért tette ezt érte, és mért állítja, hogy ne, bánja. Mért éri meg ez neki? Csak nézte, ahogy vissza fordul a rajzához, és amikor előre hajolt, és egy halovány csókot nyomott a nyakára, az nem is volt igazán tudatos.

Deidara megugrott, főleg mikor az Uchiha karjait is megérezte a dereka körül.

- Annyira nem értelek - panaszolta a sötét hajú. - Mért vagy ilyen velem? Tudod annyira örülnék, hogy amit mondtál mindenkinek tényleg úgy történt volna. Ha te csináltad volna ezt velem - húzta végig egyik kezét a nyakán. - Nem pedig ő.

- Madara én... - kezdte volna a szőke, de nem bírta befejezni, ugyanis az említett olyan gyorsan csapott le ajkaira, hogy reagálni sem volt ideje.

Deidara is csak arra eszmélt, hogy viszonozza a csókot, sőt, mélyít rajta. Engedte, hogy Madara azt tegye, amit szeretne, hogy ujjai végig kalandozzanak a hátán, tétován be-be simítsanak a pólója alá. Észre se vette, de már szinte az ölébe ült, és csak falták egymást. Mire észbe kapott, Madara már túl volt egy ponton, és hátra döntötte őt a padon. A fekete szemekben veszélyes vágyakozás csillant.

- Mit csinálsz? - tolta el az Uchiha fejét, mikor fölé térdelt, és újra meg akarta csókolni. Csak egy értetlen morgást kapott válaszul. - Madara, állj le!

Egy pillanatra tényleg azt hitte, a szavai üres fülekre találtak, de végül az Uchiha fölötte megdermedt, majd gyorsan lekászálódott róla. A tekintete furcsa volt, keserű és bánatos.

- Figyelj én... - kezdte volna a szőke, mert úgy érezte mondania kell valamit, de Madara közbe vágott.

- Nem kell magyarázkodnod - állt fel. - Egy idióta vagyok, tudom magamtól is.

- Ah, igen az vagy - sóhajtott bosszúsan, és elkapta a karját, mielőtt az bárhova is elindult volna. - Először is nem menj el - mondta, és az ajkaiba harapott. Madara meglepetten huppant le mellé. - Figyelj, nem mondom, hogy ez nem tetszett - kezdte óvatosan. - És valószínűleg felesleges lenne tagadom, hogy kedvellek - Az arca égett, de már elhatározta magát. Most nem hátrálhat meg. - De még akkor sem megy ez ilyen gyorsan nekem, nem mellesleg nem engedném, hogy egy kis eldugott padon dugj meg.

Madara halványan elmosolyodott.

- Egy kellemesebb ágy, esetleg?

- Ch, perverz - fintorogott a szöszi.

- Ugyan - kuncogott Madara, és közelebb hajolt.

- De az, hogy mi van köztünk, majd később - mondta határozottan, és Madara nyakára mutatott. Az említett arca rögtön dühös grimaszba rándult. - Először is ezt oldjuk meg.

- Nem - mondta egyszerűen. - Édes vagy, hogy segítsen akarsz, de én meg nem akarom, hogy ezt tedd. Már azt hiszem említettem párszor, hogy ez az én gondom, én tudom, mibe keveredtem, és majd megoldom.

- És mégis, hogy? Látom sikeresen oldod - vetett rá egy gúnyos mosolyt.

- Ch - mérgelődött Madara. - Nem tudsz semmit, semmi köz...

- Tudom, tudom, semmi közöm hozzá - forgatta szemeit a szőke, és összekapta rajzfelszerelését. - Hallottam már, de valahogy akkor sem érdekelt.

Ezután pedig választ sem várva felállt, és otthagyta. Benne pedig megérett az elhatározás, hogy kerül, amibe kerül, de segít Madarának, akinek egy valamiben igaza volt. Nem tudja a teljes történetet. És ha az Uchiha nem fogja elmondani, a másik féltől kell megtudni. Hashiramától.