/Családbarát verzió/

Szép dolgok az álmok nemde? Az ember vagy a vágyait vagy a félelmeit látja meg benne. Nos Lenánál a kettő ötvözete valósult meg. Miután nagy nehezen sikerült elaludnia, furcsa dolgokat látott.

Egy játszótéren állt, nézte maga előtt a sok boldog gyereket. Olyan felszabadultan nevettek. Ő viszont egyedül volt, senki se nézett irányába. Egy könnycsepp gördült le a szeméből, majd hátat fordított és futni kezdett. Eszetlenül futott, nem is nézte hol jár, mire beleütközött egy kisebb alakba. Egy narancs hajú kisfiú volt az. Nagy szemekkel meredt rá.
- Izé, bocsánat, én nem figyeltem.
A fiú csöndesen méregette, majd csak megszólalt.
- Semmi baj, Lena.
Honnan tudja a nevem?-döbbent le.

Hirtelen új helyszínen találta magát, a kedvenc parkjában. A padon ült, s úgy érezte vár valakit, de nem tudta, hogy mégis kicsodát. A távolból felbukkant egy vörös hajzat s a hozzátartozó alak.
Jaj, ne, csak Gaarat ne!-fohászkodott magában. Amikor odaért a fiú látta, hogy egy lány is van vele, Haru.
De ő nem Obitot szereti?
Gaara szerelmesen nézett Harumora. A lány is hasonlóan tekintett rá, majd észrevette Lenát, s Gaarát magához húzta, hogy egy csókban egyesüljenek.
Lena felállt, hogy elmenjen. Megint változott a kép. Sötét sikátorban állt, Pain vele szemben.
- Mit akarsz?-bukott ki belőle.
- Te mit akarsz, hm?-nézett rá a férfi, majd magához vonta. Megölelte. Lena érezte, ahogy a melegség szétárad a testében.

Következő pillanatban egy ismeretlen helyszínen voltak. Lenát a régi szobájára emlékeztette kicsit.
Pain vele szemben ült az ágyon félmeztelenül. Lena ettől zavarba jött kicsit és elfordította a fejét. A férfi utána kapott. Gyengéden maga felé fordította.
- Nézz rám, kérlek.
A szemébe bámult és úgy érezte annak barnasága magába szippantja őt.
- Olyan gyönyörű szemed van.
- Tudom, de neked ezerszer szebb, édes.
Közelebb vonta a lányt, s hosszú csókban forrtak össze. Most nem akart egyikőjük se elválni. Pain simogatta Lena hátát, majd alányúlt. A lány megérezte csupasz bőrén az érintést. Szinte beleremegett, de nem tolta el a férfi kezét. Szétváltak, Pain a szemébe nézett. Kihívóan kémlelt, majd hirtelen már Lena nyakát ostromolta. A lányból egy halk nyögés tört fel. Amint rájött a szája elé tette a kezét.
A dolgok tovább haladtak, mint gondolta volna. Édes perceket szereztek egymásnak. Lena valamiért Yahikonak szólította a férfit, maga se tudta miért, olyan természetesnek tűnt. Amikor már egészen belemerültek volna, Lena egy távolról beszűrődő neszee lett figyelmes. Egyre közelebbről érzékelte, és fokozatosan érteni is kezdte a beszédet.
Pain beszélt.
- Nem nem érek rá! Áh...
Szünet. -Komolyan gondoltam. -Hagyjál.
Álmosan felnyitotta a szemét.