Lena úgy döntött, hogy inkább kimegy az előszobába, nem érezte magát felkészültnek, amikor Pain alig valamiben kilép, mert hogy plusz váltó ruhát nem vitt be, az biztos. Kopogásra lett figyelmes, kinyitotta az ajtót, de senki nem állt ott viszont egy csomag ott pihent a küszöbnél. Felvette a földről, alig várta, hogy kinyissa. Mi lehet benne? Ja igen, a ruhák amiket Pain ígért. Nem aprózta el. Tényleg minden volt benne, ami kellhet, fehérnemű, egy rövidujjú felső és egy miniszoknya. Mondjuk utóbbi darabbal nagyon nem volt elégedett.

Szuper, takar ez valamit?! Ebben fantasztikus lesz aludni. Most direkt szúrt ki velem?

Azért felvette a dolgokat, jobb híján, mivel nem akart az izzadt ruhadarabjaiba visszabújni. Megnézte magát a hálószobai tükörben, egész jól festett, de a szoknyát nem találta kényelmesnek, szerinte sokat mutatott. Tényleg el kéne mennie Gaaraához, hogy végre visszavegye a cuccait. Bár, most nincs is hol laknia konkrétan, szóval... Tépelődéséből az ajtó nyitása zökkentette ki. Pain végzett és köntösben lépett ki. Lena direkt nem nézett oda, hogy ne lássa. Az arca túlzottan elárulta volna a vágyakozását. Mereven bámulta a falat, mintha valami nagyon érdekes dolgot látna rajta.

Pain a fal mellett lévő szekrényhez lépett és kivett belőle pár ruhát. Majd Lena-ra esett a pillantása.

- Látom, megkaptad a ruhákat.

- Aha, és nagyon nem vagyok elégedett. Szerinted ebben, hogy a francba fogok aludni?

- Én szóltam, hogy hozzanak azt is.

- Hát az kimaradt...

- Várj egy kicsit. Átöltözöm, és adok neked valami hosszú pólót, ha az megfelel.

- Akkor én izé, kimegyek vagy mi.

- Nem kell, a fürdőben veszem fel.

- Ja oké, persze.- pirult el a lány.

Pain pár pillanattal később visszatért egy boxer-póló kombóban.

Nem túlozta el az biztos- gondolta Lena,  és tényleg erőt vett magának, hogy ne bámulja.

- Nos- lépett a szekrényhez Pain. - Mit szólnál ehhez?
S kivett egy XXL-es Sex Pistolsos pólót.
- Ez tökéletesen megfelel, amúgy is szeretem a bandát.
- Te?
- Nehéz elhinni?
- Nem gondoltam volna...
- Hát alig ismersz.
- Az is igaz.

Ezzel Lena bement a fürdőbe, hogy felkapja a pólót, örömmel nyugtázta, hogy lejjebb ér, mint a miniszoknya.

Nagy vigyorral jött ki az arcán.
- Így már mindjárt jobb. De amúgy ez még neked is durván nagy nem?
- De, kicsit fura méretezése van, eleve nem xxl-eset rendeltem. De hát visszaküldeni már nem lehetett. Azóta nem nagyon hordtam, csak otthonra.
- Egyébként miért vannak itt ruháid?
- Ha nem az Akatsuki negyedben vagyok éppen, akkor itt szoktam megszállni, ezt a szobát nekem tartják fenn.
- Szóval megéri keménynek lenni ilyen előnyökért.
- Nem pontosan így fogalmaznék, de nem rossz, ja.
Egyébként még csak 8 óra van, szóval szeretnél még valamit csinálni?
Lena érezte, hogy megkordult a gyomra.
- Hát szívesen ennék valamit.
- Rendben akkor rendelek. Mit ennél?
- Pizza?
- Milyet?
- Hawaii.
- Jól van.

Pain felhívta a szálloda éttermét és leadta a rendelést. Fél órán belül fel is hozták.
Az ágy mellett állt egy asztalka, aköré telepedtek le.
Lena nem is bírta az egészet megenni, annyira nagy adag volt. Felpillantott Painre.
- Köszönöm. Azt hiszem nem fér több belém.
- Szóra sem érdemes. Nos, mivel foglalnád még le magad alvás előtt?
- Szerintem zenét hallgatok kicsit.
Pain a telefonjára pillantott, amin felugrott egy üzenet, melyet Obito küldött.

Gyere a rejtekhelyre most!

Pain nagyot sóhajtott.
- Figyelj, most el kell mennem, de amint tudok, visszajövök. Jó?
- Oké, persze. Vigyázz magadra!
- Hm, már aggódsz értem? Ez aranyos.-mosolyodott el, amitől Lena kicsit zavarba jött.
- Nem úgy értettem, á, mindegy.
- Na jól van, szia!
- Szervusz Pain!

Ezzel gyorsan magára kapta a kinti ruháit, és már indult is.

Lena egyedül maradt. Ránézett a mobiljára egy üzenete jött Temaritól.
Minden okés? Láttam, hogy kerestél.

Ez hosszú-írta vissza neki. Kis idő múlva elkezdett csengeni a telefonja. Temari neve állt a képernyőn, felvette.

- Na szia!-szólt bele Temari.
- Szia!
- Mesélsz akkor?
- Hát... elég bonyolult tényleg. Most éppen az Uchia Hotelben vagyok.
- Hogy mi?!
- Na igen. Haru kidobott.
- Na jó. Végképp nem értem, mégis miért?
- Harumo, mert hogy ez az igazi neve, nem az, akinek hittem. Szerintem évekig elnyomta ezt a másik énjét, ami most hirtelen kitört belőle.
- Ez durva... S csak úgy mondta, hogy menj el?
- Igen, engem okolt azért mert a kedvese nem tudott találkozni vele.
- Jár valakivel? Ez érdekes.
- Nem is akárkivel. De figyu Tema inkább ezt hagyjuk, nem mondhatok el mindent.
- Mibe keveredtél?
- Lehet, hogy valami egész rosszba. De most biztonságban vagyok, nincs gáz.
- Nekem ez nem tűnt túl meggyőzőnek. Oda menjek?
- Nem kell, megvárom míg visszatér, aki idahozott. Holnap hívlak jó? Át kéne mennem a cuccaimért végre.
- Hát ahogy gondolod... De bármi van írj!
- Fogok és köszönöm, tényleg.
- Nincs mit. Vigyázz azért!
- Úgy lesz. Szia Tema!
- Szia Lena!

Lena az elterült az ágyon és a mennyezetet bámulta. Fent volt rajta egy kristály csillár. Nagyon magányosnak érezte magát. Lehet hagynia kellett volna, hogy Temari idejöjjön és elmenni vele? Pain ki tudja, milyen fickó. Hisz alig ismeri, mégis valamiért bízik benne. Sajnálja, és talán valami más is?
Nem, nem az nem lehet. Ki van zárva.
Bedugta a fülhallgatóját és a zenéi között kezdett keresgélni, végül egy Soundgarden szám mellett döntött.

How would I know
That this could be my fate?
How would I know
That this could be my fate?
I sure don't mind a change

A záró szövegen elgondolkozott. Neki mi lenne a sorsa? Vajon mi. Még jobban elszomorodott és érezte, hogy kezdenek feljönni a régi és új sérelmei. Próbálta visszatartani, de átkapcsolt egy Linkin Park számra, és az megindította múltba mélyedést. Chester Bennington öngyilkos lett elvileg. Vajon ő is erre a sorsra jut majd? Drogozni biztos nem fog. Az Akatsukitól is jó lenne távol maradnia... De, mi van van, ha az egyetlen ember, aki megértheti ott van?
Nem igaz, már megint ez? Pain, ki tudja mi az igazi neve... Nem érthet meg, ez hülyeség. Egy bűnszervezet tagja, Isten tudja csak mit csinált eddig... Mi van, ha esetleg bántani fogja. Végül is csak Temari tudja, hogy hol van. Mások nem igazán keresnék.
Próbálta lenyugtatni magát, sikertelenül. Hirtelen feltört benne minden. Emlékek, ahogy Gaaraval együtt vannak és nevetnek. Amikor meglepte a születésnapján, ahogy csókolóztak. Aztán még kapcsolatuk elején egy nyaralás. Kezdetben mesebeli volt. Viszont akkor eszébe jutottak a rossz emlékek, hogy már a nyaraláson is összevesztek teljesen apró hülyeségen. Gaara mindig is borzalmasan makacs volt. Azzal vádolta, hogy hisztizik, pedig nagyon megbántotta akkor a fiú Lena-t. Érezte, hogy könnycseppek utat találnak maguknak az arcán. Már nem akarta elfojtani, de nem is tudta már elnyomni. Kitört belőle a fájdalom. Hirtelen Pain arca kuszott be, ahogy mosolyog. Amint megvédi Obito-tól. Törődik vele, vagy ez csak valami kötelesség neki? Úgy érezte, hogy valamiért vonzódik hozzá. Mintha sokkal több lenne benne, amit mutat. Viszont lehet, hogy csak beképzeli, mert zaklatott állapotban van. Eszébe jutott az anyja, amikor a betegágya mellett ült és sírt neki. Pedig ő volt a beteg, ő mégis magával törődött. Aztán, amikor az apja elküldte. Lehet belemenekült a Gaara-val való kapcsolatba? Most meg fog változni. De miért? -kérdezte egy kis hang a fejében. Senki se szeret, mindenki elhagyott. Painnek is valami hátsó szándéka lehet. Haru pedig  - azt hitted jó barátod, de elárult. Megéri még így élni? Egyszerűbb lenne feladni és véget vetni ennek nem?

Elég lesz!- Kiáltott fel végül Lena.
Ez csak ideiglenes állapot. Van aki szeret, azt hiszem. Temari segíteni akart. Nem adhatom fel, most már nem.
Ökölbe szorította a kezeit és belebokszolt az ágytámlába. A fájdalom élesen belehatolt az ujjaiba majd szétterjedt az egész készfején. Viszont a tudata kezdett kitisztulni.
Letörölte a könnyektől áztatott arcát. Majd felült, keresett zsebkendőt, amivel kifújta a bedugult orrát. Maga elé meredt.
Nem vagyok rossz ember. Sokat elértem már eddig is. Ha Isten is úgy akarja, talán nem lesz rossz végem. Nem fogok magamban kárt tenni. Mi van, ha vár rám még valami. Lemaradnék róla, pedig lehet, hogy végre jóra fordulnának a dolgok. Most nem adom fel.

Felállt és a fürdőbe sétált. A tükörben konstatálta, hogy teljesen vörös a szeme, s kezd dagadni, az orra is kicsit piros volt. Megnyitotta a csapot, s egy ideig csak nézte, ahogy lefolyik a víz. Állandó dolog, ami nem változik. Rend szerint viselkedik, nem akar ellenszegülni neki. Majd kezét a víz alá tette és megmosta az arcát. A hideg nyugtatólag hatott rá. Megtörölte, s visszabámult a tükörképére. Próbált mosolyogni, ebből csak egy kínos vigyor lett. Majd kilépett a szobából és visszazuhant az ágyra. Betakarta magát valamennyire, bár meleg volt még a légkondi ellenére is, majd próbált pihenni. Érezte, hogy az agya kezd tompulni. Szép lassan álomba merült. Egy kattanás ébresztette fel felületes álmából, ami Pain visszatértét jelezte.