-Lena valóban te vagy az?- képedt el a férfi hangja. Olyan rég nem beszéltünk.
- Igen, tudom.
- Sajnálom, hogy elüldöztelek. Próbáltalak elérni. A régi barátaid nem tudták, hol vagy vagy csak nem akarták közölni velem.
- Semmi baj. Viszont, tudom, hogy ez hirtelen, de hazamehetnék?
- Persze, sőt érted megyek. Hol vagy?
Lena körbenézett, az utcanév elég távol volt, így közelebb kellett mennie, hogy lássa a táblát.
- Fény utca, a pataknál
- Csak megtalállak, addig is, ha bármi van. Egyedül vagy?
- Igen
- Akkor vigyázz!
- Rendben apa.
A lány letörölte még enyhén könnyes arcát és nézte a patak folyását. Majd a nap egyre inkább lejjebb vándorolt. Elég kihalt lett a terület. Éppen nézte a naplementét. Csodálatosnak látta. Úgy érezte még sincs annyira egyedül. Ebben igaza volt, de nem úgy, ahogy gondolta. A Fény utca egyik árnyékos helyéről egy ősz hajú férfi bámulta. Nem volt ám idős, hogy ősz haja legyen, biztos festette. A szokásos egyenruhája helyett most normál göncöt húzott.
"Szóval te lennél az a lány, aki elcsavarta a fejét..."
Mellette egy hosszú szőke hajú alak is állt. Az általában összefogott haja a háta közeléig omlott le. Éppen közelebb hajolt az ősz hajúhoz és azt suttogta neki:
- Most már mehetünk,hm?
- Nyugi, Dei még figyelünk. Érdekes, hogy pont itt bukkantunk rá.
- De Pain azaz Yahiko nem mondta, hogy kövessük.
- Azt mondta, hogy nehogy kövessük, ami fordított pszichológiával annyit tesz, hogy tegyük azt.
- Fura a gondolkodásod Hidan...
- Fogd már be egy percre szőkecica, baszki.
- Hogy mertél nevezni?- emelte fel Deidara a hangját.
Hiába mutatta neki Hidan, hogy csendesedjen már késő volt.
- Na idefigyelj, te nagyon hülye vénember, te csak ne nevezgess engem így. Örültél amikor múltkor kimentettelek eh?
- Vénember? - most már Hidan is szinte kiáltott. Kezdtek belemelegedni a vitába. Éppen megtépték volna egymást, amikor meglátták Lénát amint pont őket nézi.
- Minden oké?
- Öhm persze, nincs itt semmi látnivaló, hm- hadarta zavartan Deidara.
- Persze, hogy nincs. Viszont kit tisztelhetek e csodás teremtményben?
- De furán beszélsz- nevette el magát Lena.
- Miért érdekel, ki vagyok?
- Az igazság az, hogy tudjuk ki vagy- bukott ki Deidarából.
- Hogy mi? - nézett rá elkerekedett szemmel a lány.
Honnan ismertek?
- Össze vissza beszél szegényke- ezzel gyilkos pillantást lövellt a szőke felé.
- Ne is törődj vele.
- Elég fura alakok vagytok. Amúgy te nem vagy az esetem.
- He?
- Nem bepróbálkoztál?
- Ó, én, dehogy
- Deeehooogy, Jashin csicskája sose tenne ilyet,hm?
- Megöllek Deidara!- kiáltott fel magán kívül Hidan és éppen nekiesett volna a szőkének, amikor Lena közéjük lépett.
- Nana, nyugi fiúk... Csillapodjatok már. Te pedig Deidara, ez a neved ugye? Mesélj, honnan ismertek?
- Pain mesélte...
- Hogy micsoda? Csak nem Akatsuki tagok vagytok?
- Voltunk. -fűzte hozzá Hidan. Viszont ma Obitoval összeszólalkoztak és asszem feloszlott az egész.
- Ó, értem. Hát akkor jó útra kell térnetek nem?
- Meh. Régen dolgoztam bármi átlagosat.- kezdte Deidara.
- Válaszolva a kérdésedre Pain szerintünk nagyon szeretné, ha visszamennél.
- Ideküldött titeket, hogy elvigyetek?
- Nem, pont az, hogy megtiltotta, de...
- Mi de?
- De nála a nem sokszor igen...
- Persze. Kétlem, hogy érdekelném, ő küldött el. Ne vicceljetek...
- De...- kezdte volna Hidan.
- Elég! Nem érdekel, mit akar vagy nem akar Yahiko. Szarok bele, most pedig sziasztok. Hagyjatok fel a követésemmel!
Ezzel visszament a patak mellé és idegesen egy kavicsot dobott bele.
- Azt akarod, hogy egyedül hagyjunk, hm? Nem biztonságos ez a környék.- hallotta meg Deidara hangját.
- Nem megmondtam, hogy hagyjatok?!
- Na, na nyugi, nyugi Lena.- Tette a hátára kezét Hidan.- Mi itt maradunk, nem zavarunk sok vizet.
- Apám nem sokára itt van, nem akarom, hogy veletek lásson meg.
- Mi bajod van velünk?
- Lehet félreértené és?
- Ó, azt hinné szórakozol egy kicsit?
- Vagy azt, hogy éppen erőszakoskodtok velem. Tud karatezni, szóval.
- Ugyan, Lena, meg tudjuk mi védeni magunkat.
- Aha...
Ahogy éppen folytatni akarta Lena, egy autó kanyarodott be, s leparkolt mellettük. Egy 50 év körüli őszülő férfi szállt ki és sietve közeledett.
- Kislányom, zaklatnak téged?
- Nem, dehogy, ismerősök, de éppen indulni készültek.
- Ami azt illeti, szívesen megismernének az édesapád Lena- kacsintott Deidara.
- Lena, gyere, szeretnék pár szót váltani veled.
Hallótávolságon kívül vonultak.
- Igen, apa? Figyelek.
- Remélem ez a két alak csak igen távoli ismerősöd.
- Mert?
- Körözött bűnözők.
- Micsoda?
- Épp tegnap láttam a képüket, az új polgármester rakta ki.
- Mióta van új polgármester?
- Burokban éltél eddig? Uchiha Madarát kinevezték, miután Tobirama lemondott.
- Értem.
- Szerintem hívom is őket, hogy rátaláltam két keresett személyre.
- Apa várj, biztos valami félreértés ez. Ne tedd.
- Lányom ebbe nincs beleszólásod...
Azzal hívott is egy számot. A lány próbálta kiverni a kezéből mire megszorította azt.
Erre Lena feljajdult. Hidanék látták, hogy valami nincs rendben.
- Engedje el Fater- szólt oda Hidan.
- Semmi közötök ahhoz, hogy mit csinálok a lányommal.
- Haló, itt Yume Takemura. Szeretnék bejelentést tenni.
- Menjetek! - nézett a két férfira esdeklően Lena.
- ...igen, a szőke hajú és egy ősz, de fiatal.

Deidara és Hidan kapcsoltak, de nem menekültek, inkább Hidan lefogta a férfit, akit ez hirtelenül ért és elengedte Lena kezét. Aztán Deidara bevitt volna egy ütést, de azt Takemura már kivédte, s kiszabadulva folytatódott a küzdelem. Kettő egy ellen. Lena földbe gyökeredzett lábakkal állt és figyelte az eseményeket. Egészen döntetlenre álltak. Amíg Hidan fel nem kiáltott "Jashin most segíts meg". A Jashin szó hallatára Lena apja mintha elhalványodott volna, s így be tudtak neki vinni egy komolyabb ütést a gyomorszája tájékán. A férfi a földre rogyott.
- Lena menjünk! - nézett rá Hidan.
A lány kicsit még meg volt zavarodva.
- Apa? Én...
Föléhajolt megnézve, hogy van, mire teljesen váratlan amaz megmozdult, lerántva őt.
- Ne nevezz így, te, hálátlan... Pofonverte.
Lena arcán végiggördült egy könnycsepp, majd bele rúgott apja legérzékenyebb helyére. Mire az elengedte s így fel tudott tápászkodni. Sajgott szinte mindene.
- Tudsz jönni? - nézett rá aggódva Deidara.
- Igen, siessünk. Azzal egy kis utcán befordultak és a második kapualjaba be is mentek. Ordítozást hallottak kívülről.
- Megfizettek ezért!
Lena kissé sokkos állapotban meredt maga elé reszketve. Deidara próbálta megnyugtatni.
- Most már minden rendben!
- Rendben? Már hogy lenne bármi is rendben?!- Lena körbe nézett.
- Hol vagyunk egyáltalán?
- Kakuzu egyik lakásán.
- Ő meg kicsoda?
- Egy bandatag. Azért tudtunk bejönni, mert elvileg itthon van.
- Itthon?
Hidan elvonult, hogy Kakuzu holléte felől vizsgálódjon. Pár perc múlva visszatért.
- Sehol senki.
- Ez gyanús. - ráncolta a homlokát Deidara. - Eltűnt bármi?
- Nem hiszem.
Erre hirtelen kinyílt a bejárati ajtó, egy középkorú kreol bőrű fekete hajú férfi lépett be.
- Áh, nocsak. Hidan és Deidara, s a kisasszony?
- Te mindig nyitva tartod az ajtód Kakuzu?
- Azt hiszem elfelejtettem bezárni. Minő gondtalanság. Épp a pincében jártam.
- Láttál egy őszülő férfit kint?
- Nem, tiszta volt a terep, amikor feljöttem. Talán menekültetek valaki elől? Apropó nagyon szép képeket láttam magunkról a tvben.
- Micsoda?
- Körözési parancs. Nem is tudtok róla?
- De hogyan, és honnan?- hebegett Deidara.
- Úgy érted honnan szereztek képeket és infót? Valaki köpött. Szóval most meg kell húznunk magunkat egy ideig.
- Ha megtalálom azt a rohadékot, lehet feláldozom Jashin-samának.- mondta Hidan.
- Ajj, ne mondj ilyet, nem vagyunk gyilkosok.
- Jó, de úgyis az fog elterjedni idővel...
Lena eddig csöndben figyelte a beszélgetést, de most úgy érezte fel kell szólalnia.
- Beszélnem kell Painnel. Valaki tudja a számát?
- Persze. De miért?
- A vezetőtök. Nektek is illene jelenteni neki nem?
- Ó tényleg, hogy megtaláltunk. De valóban jobb lenne, ha te hívnád fel.
Ezzel Hidan megkereste a névjegyet és odaadta a telefonját, Lena pedig a füléhez emelte a készüléket.
Kisvártatva beleszólt az ismerős hang.
- Igen, Hidan?
- Szia, Pain.
- Ki beszél? Csak nem? Lena?
- De én, igen. Tudom, hogy elküldtél, de most már bajban vagyok.
- Nem gondoltam jól át. Sajnálom. De nem is úgy értettem, hogy ne gyere vissza...
- Jó, ezt ne most... Azzal most, hogy mi így jártuk, te is szarban vagy, mert valószínűleg téged is köröznek.
- Igen, most láttam. Ettől akartalak megkímélni. Hol vagytok most?
- Kakuzu egyik helyénél a patakhoz közel.
- Maradjatok is, odamegyek. Légyszi add át kicsit Hidannak, jó?
- Rendben, szia.
- Szia, Lena.
A lány a kérés alapján cselekedett és már Hidan kezében volt a telefonja.
- Igen, Pain?
- Mondtam, hogy ne keressétek! Mibe kevertétek bele?! Ne merjetek vele semmi rosszat tenni vagy inkább tartsatok távolságot, értve?
- Eszünkbe se jutott. Felfogtuk, főnök.
- Helyes. Körülbelül húsz perc és ott vagyok.