(𝐸/3.)

- Thor- ismételte a nevet ami Loki száját pár másodperce elhagyta.

- Szörnyen festesz- ölelte átt a lányt, bár még most sem bízott benne igazán, de ugyan úgy féltette mint a többiek.

- Ezt bóknak veszem- mosolyodott el.

- Nem akarom megzavarni ezt a meghitt pillanatott bátyám, de mint láthatod Olivia nincs a legjobban szóval, ha segítesz elérni, hogy egyen maradhatsz, de ha nem mehetsz. Az öregeknek általában ilyenkor ágyban a helye.- nézett rá gúnyosan mosolyogva de minden szavát komolyan gondolta.
Thor csak szemforgatva nézett vissza a lányra majd elhagyta a helységet.

- Te is jóval az ezer fölötti éveidet taposod Odinson. Talán neked is az ágyban lenne a helyed nem gondolod? - vonta fel szemöldökét a fehérhajú.

- Te csak egyél és ne beszélj annyit.

***

Olivia és Loki csendesen feküdtek. A férfi csak bámulta a plafont míg a lány őt figyelte.

- Mi van az oldaladal? - tűnt fel Oliviának a már száraz vérrel beborított sebb.

- Semmi.

- Loki- kelt fell és a földön fekvőhöz ült. - Ez friss. Ki csinálta? - vonta fell szemöldökét és a kezét a sebbre helyezte.

- Ne! -kapta el a lány kezét amikor rá jött mire készül. - begyógyul az magától. Te nem használhatod az erődet.

- Rendben, de mond már!

- A drága barátod. Ahhoz képest, hogy ti így romantikáztok elég durván megakart szabadulni tőled- húzta el száját, mit sem törődve azzal, hogy most árulta el saját magát.

Olivia csak értettlenül nézte őtt. Bár legbelül tudta kiről beszél az isten, de nem akarta elhinni.

- K..ki?- remegett meg hangja.

- A fehérhajú...Pietro?- gondolkodott el nevén.

- Az nem lehet- rázta meg a fejét.

- Pedig így volt.

- Hogy jutott be a toronyba?- értetlenkedett. Hiszen ő nem tudhatta, hogy nem a toronyban akarták megtámadni.

- Sehogyan.- sóhajtt, majd zsebéből kihúzta a levelett amit a fiú küldött neki. Olivia gyorsan olvasta el a sorokat. - Te nem voltál fent én pedig elmentem helyetted.

- De mi oka volt téged bántani?

- Téged akart. Én pedig a te alakodban mentem. - vont vállat.

- Te nem vagy normális. Meg is halhatál volna. - csapott kezére, bár ezt a férfi meg se érezte.

- Isten vagyok, azt úgy felfogtad nem? Sokk kell ahoz, hogy pont ő megöljön.

Itt beált a csend. Olivia a könnyeivel küzdött hiszen sose hitte volna, hogy Pietro akarja majd megölni. De ez az érzést hamar átváltotta a félelem. Tudta, hogy következőre nem Pietro lessz aki az életére tör. Hannem sokkal rosszabbak következnek. Ő pedig gyenge volt ahhoz, hogy túléljen egy támadást......